"Egy idő után megtanulod a finom különbséget a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
Veronica A. Shoffstall
______________________________________
Bocsáss meg Uram, hogy egykor nem ismertem fel a védőangyalt, akit küldtél mellém abban a nehéz órában. Olyan rémesen egyszerű volt, görnyedt háttal jött felém, porosan, kopott saruban, szárnyak nélkül, törékenyen.
Még csak nem is köszöntöttem. Lenéztem, elhúzódtam tőle!
Ki gondolta volna, hogy karjába vesz, felemel, átölel, és megment engem, azon a nehéz órán.
Már figyelek! Bárki lehet... angyalod.
Pichlerne
_______________________________________
AMENNYIBEN TETSZETT A LAPOM, KÉREM ÍRJON A VENDÉGKÖNVEMBE...
sok pénz jön
PÁROM AZ IDEÁLOM.:)
Az én imádott Párommal:)
OKOSSÁGOK, VICCES MONDÁSOK A VILÁGBÓL, INNEN-ONNAN
Bölcsességek, és idézetek, melyek nem feltétlenül tetszetősek számomra, nem én válogatom, automatikus áradás. :) ...de azért bőségesen vannak köztük gyöngyszemek.
" "
______ . _______
KEDVENCEM MÉG AMI WINEHOUSE
Hogy egy Amyt kedvelő szavait idézzem:” Ilyen flegmán őszinte, hanyagul elegáns, szétesett mégis bűbájos és dögös énekesnő nagyon kevés van.”
Üdvözlök
Mindenkit. Válogatni szerettem volna a legjobbakat!
A kiemelkedöen jó verseket, emberek nagy szavait, gondolatokat, és közben rátaláltam a http://gondolkodom.hu lapjára.
Ott van hiánytalanul minden, ami nagyság. Kérem tekintsék
meg!
A lap, igazi gyöngyszem.
Kimondhatatlanul sokszor
tör rám a szomorúság, elbújok vele, négyszemközt, mert gyötör, és így elzárkózva
nem ártok szomorúságommal a külvilágnak! Minél többet gondolkodom az élet
dolgain, annál szomorúbbá válok. Azt hittem, ez egy átok, azonban ilyen szépet,
a szomorúságról még nem olvastam soha, ilyen szemszögből még nem vizsgáltam
soha. Ezt az érzést folyton ki akartam űzni a szívemből,
eszembe sem jutott, hogy a szomorúság
mire való, való-e
valamire.
Hűűűűűűűű, de
gyöngyörű dolgokat olvastam!
Jó szívvel ajánlom a fönt
említett lapot, biztos vagyok benne, hogy sokunk számára van ott tanulnivaló, és
kedvesek, és már lassan elfeledettek...
Köszönöm,
Tisztelettel: Gyöngyi
Márai Sándor: A
szomorúságról
Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán
öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság
negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is
voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan
pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s
minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő.
Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok
sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és
gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét
hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális,
milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen
szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!