– amit az orvosok nem mondanak el

Változik a daganatos betegek már majdnem 100 éve berögzött kezelése (nem biztos, hogy jó irányba). Egy nemrégiben tartott onkológiai konferencián hangzott el a következő kijelentés ”Néhány éven belül újra kell tanulnunk a teljes onkológiát” – hát, talán nem is ártana felülvizsgálni az eddig használt, hatástalan módszereket, amelyekkel emberek ezreit nyomorítják meg feleslegesen.

Ugyanis a ma alkalmazott daganatkezelések a 20. század közepe óta szinte változatlanok, még ha a módszerek finomodtak is. A tény az, hogy a modern orvoslás – a jól hangzó statisztikák ellenére sem – nem tudja gyógyítani a rákot! Ez az egyik dolog, amit egy onkológus nem szokott elmondani a hozzá bizalommal forduló, kétségbeesett betegnek.A másik – gondosan elhallgatott – tény, hogy a ma alkalmazott kezelések, mint a kemoterápia és a sugárkezelés – rákot okoz. Ezért irányulnak az újabb kutatások az immunterápia felé, de ez még nem akkora üzlet, mint a mérgek előállítása. Sőt! Pedig az eddigi vizsgálatok szerint az immunrendszer támogatásával teljes mértékben gyógyítható (lenne) a daganatos betegségek legnagyobb része. Akkor miért alkalmazzák mégis az ártalmas, rákkeltő, mérgező-roncsoló kezeléseket? A legfőbb ok az üzlet. Sajnálatos tény, de nem az ember a legfontosabb, hanem a nyereség és a kemoterápia nagyon jó üzlet mindenkinek – csak a betegeknek nem.

A másik ok ezekre a kezelésekre jól mutatja a nyugati, modern orvoslás hozzáállását a betegségekhez, ahol nem a gyógyítás a legfontosabb, hanem a kezelés, a tünetek elnyomása.

Egy daganatos orvos könyvében olvastam az alábbiakat, amikor megkérdezte saját kezelőorvosát:- Ha tudjuk, hogy a kemoterápia nem gyógyítja a rákot és ennyire ártalmas, akkor miért adják mégis?– Még mindig jobb, mintha nem csinálnánk semmit – pszichésen mindenképpen.” – hangzott a válasz.Vagyis a betegek orvoslásba vetett hitét, nem rombolhatjuk le azzal, hogy azt közöljük, hogy nem tehetünk semmit, magára van hagyatva – és – mint tudjuk – a hit csodákra képes. Különben is legalább az esélyt adjuk meg a kezeléssel (és még jól meg is élünk belőle).Lássuk sorban a ma alkalmazott „bizonyított orvoslás” általi kezeléseket:

Kemoterápia

Gyakorlatilag egy mérgezéses eljárás, melynek elsődleges célja az lenne, hogy elpusztítsa a gyorsan szaporodó (rákos) sejteket.Ezzel több probléma is van.Nem a rákos sejtek szaporodnak a leggyorsabban a testünkben, hanem például a bőrsejtek, a hajat felépítő sejtek, a gyomor és bélnyálkahártyáját alkotó védősejtek, a vérképző sejtek és az immunsejtek és még sok más. Tehát a kezelés elsősorban ezeket károsítja, pusztítja és csak ezek után következnek a daganatos sejtek.Egy egészséges szervezetben is naponta keletkeznek rákos sejtek (mikro daganatok). A kemó csak addig képes ezekre hatni, amíg a beteg kapja a kezelést, az utána keletkező rákos sejtek már szabadon növekedhetnek – egy legyengített immunrendszerű testben. Egy megfelelően működő immunrendszer képes felismerni és semlegesíteni a naponta keletkező rosszindulatú elváltozásokat (tulajdonképpen minden nap meggyógyulunk a rákból), a kezelés viszont pont a rák ellen harcoló immunsejteket károsítja.

Mérgező hatásánál fogva a kemoterápia az egészséges sejtekben is sejtkárosodást, roncsolást, gyulladást, sejtmutációt, és végső soron rákot okoz. Mivel a szervezetben lényegesen több egészséges sejt van, mint a körbezárt rákos sejtcsoport, a kemoterápia úgy működik (tankönyvi példa szerint), mintha egy dróthálóval bekerítetett területen tojásokat szórnánk szét, és ezeket kívülről, a hálón keresztül, szögekkel dobálva próbálnánk összetörni.A marék számra dobált szögek egy része lepattan a kerítésről, néhány azonban átjut. Ezek egy része nem talál el tojást, másik része azonban célba talál és összetöri a tojást.

A probléma ott van, hogy minél kevesebb tojás (rákos sejt) marad, annál nehezebb eltalálni azokat. Ha hatást akarunk elérni, akkor még több szög (méreg) kell. Még így is jó esély van arra, hogy nem sikerül minden tojást eltalálni (vagyis maradnak rákos sejtek). És mi van akkor, ha 10.000 fehér tojás van a bekerített területen, és ezek között van 10 barna tojás szétszórva? Nekünk csak a barnákat kellene összetörni, mennyi kárt fogunk tenni a többi tojásban (sejtben) az esztelen dobálással? Marad-e még valami felhasználható (egészséges sejt)? Vagyis képes-e a szervezet teljesen regenerálódni egy ilyen agresszív pusztítás után? Sajnos többnyire nem.

Az első kemoterápiás kezelést leukémia esetén engedélyezték és egyértelműen bizonyított gyógyító hatása ma is csak ennél a betegségnél van. A leukémia (vérrák) valójában nem is daganat, csak annyiban hasonlít a rákos folyamatokra, hogy egy kontrolálatlan sejt szaporodás (fehérvérsejt) indul be. A valódi daganatok viszont kóros szövetburjánzások, sejtnövekedések, tehát inkább szervi és nem vérképzési zavar. Vagyis a rák és a daganat nem teljesen ugyanaz.

A leukémia esetében bevetett hatásos kemoterápia alapját pedig a betiltott (és használatát emberiség elleni bűncselekménynek nyilvánított) mustárgáz képezi. (Ezen a linken érdemes az aljára görgetni.)

A mustárgázból készült első kemoterápiás szert (mustine-HN2) 1946-ban kezdték el használni. A ma használt kemoterápiás szerek is ennek a mustárgázalapú szernek a változatai, illetve olyan más (szintetikus és természetes) mérgek, amelyek hasonló elveken működnek.

A mai „modern” eljárásokban már többfajta sejtroncsoló hatású szert kombinálnak, mert a daganatoknál már nem olyan hatásos a mérgezés eljárás, mint a leukémiánál.

A kemoterápia másik hátránya az, hogy a rákos sejtek gyorsan képesek alkalmazkodni a mérgekhez (rezisztencia), ezért már néhány kezelés után is hatástalanná válhat a daganatra, miközben pusztítja az egészséges sejteket. A kezelés élettani hatásairól itt olvashat részletesen. Egy újabb kutatás szerint a kemoterápia alatt a rákos sejtek képesek „hibernálni” magukat. Ilyenkor lelassulnak az életfunkcióik, lassabban osztódnak, így védekeznek a mérgező környezet ellen, ezért a gyorsan szaporodó sejtekre kitalált kemó már nem hat rájuk, miközben a kezelés jelentősen károsítja az egészséges sejteket.

Általános mérgező hatásánál fogva főkent a kiválasztó, méregtelenítő szerveket károsítja (máj, vese, nyirokrendszer), amelyek elsődleges feladata az egészséges, tiszta szervezet fenntartása lenne. Hogy mennyire jelentősek a kemoterápia mellékhatásai az is mutatja, hogy a pubmed.gov tudományos adatbázisban közel 16 millió! publikáció található ezzel kapcsolatban.

Sugárkezelés

Ebben az esetben is egy roncsoló (égető) hatású kezelésről van szó, ami a test minden sejtjét érinti, bár az újabb technikáknak köszönhetően már megpróbálják kisebb területre, célzottan irányítani a roncsoló sugárzást, a sugárzás (jellegéből adódóan) szétterjed, szétsugárzódik az egész testben és minden sejtre hatással van. sugárkezelés nem csak a rákos sejteket öli meg, hanem mindent, ami a sugárzás útjába kerül és annak környékén is. Elég, ha csak Csernobilra gondolunk, tudhatjuk, hogy a sugárzás szétterjed, és DNS károsodást, sejtmutációt, rákot okoz. A sugárártalomról itt olvashat bővebben.

Másik hátránya, hogy a sugárdózis nem ürül ki úgy a szervezetből, mint egy mérgezés, hanem az egész élet során kapott sugárdózisok felhalmozódnak, összeadódnak. Ide tartozik minden sugárzáson alapuló vizsgálat is, mint a röntgen, CT, stb. – De biztos nem adnak akkora dózist, hogy bajt okozzon, ugye?  – De. A sugárkezelés célja, hogy roncsoljon. Egy-egy sugárdózis még nem olyan nagy, (bár akár több ezer tüdőszűrés dózisát kapja a beteg egyszerre) egy több sorozatból álló sugárkezelés összeadódó hatása már akkora is lehet, mintha Csernobil robbanásakor valaki az erőműtől néhány kilométerre állt volna. Nézzünk néhány sugárdózist: (A kibocsátott sugárzás dózisát Gray-ben (Gy), a szövetek által elnyelt sugárzást milliSievert-ben (mSv) mérik.)

– egy mellkas röntgen 1/10 mSv,

– egy fogászati röntgen 1/1000 mSv,

– mammográfiás vizsgálat 1-3 mSv,

– CT-vizsgálat 6-18 mSv.

Jelenlegi átlagos korlát atomlétesítményekben dolgozók számára: 20 mSv/év.

100 mSv sugárzás már jelentősen fokozza a rákos sejtek képződését.

A Fukusimai atomkatasztrófánál az óránkénti sugárterhelés nagyjából 400 mSv volt a levegőben, Csernobil robbanásakor a kibocsátott sugárzást óránként 10.000-300.000 mSv-re becsülik, de jóval később is 350-et mértek.

A sugárterhelés következtében kialakuló sugárbetegség tünetei:

250-1000 mSv: enyhe hányinger, fejfájás előfordulhat, nő a fertőzések esélye;

1000–2000 mSv: erős hányinger, gyakori hányás, általános gyengeség, férfiaknál ideiglenes sterilitás;

2000–3000 mSv: közepes sugárbetegség. A fentieken túl hajhullás, immunkárosodás, meddőség.

3000–4000 mSv: Súlyos dózis, az eddigieken túl vérzés jelentkezhet a szájban, a bőr alatt, illetve a vesékben.

4000–6000 mSv: Ugyanaz, mint az eddigieknél, csak erősebben. A felépülés évekig is eltarthat, a halál oka jellemzően szövetkárosodások miatti belső vérzés vagy fertőzés.

6000–10.000 mSv: A belső szervek súlyosan károsodhatnak. A tünetek már 15 percen belül megjelenhetnek, a halál oka fertőzés vagy belső vérzés. Ha valaki túléli, soha nem lesz már egészséges.

Ez volt a sugárbetegség, és most nézzük, mit kap egy daganatos beteg a sugárkezelések során:

A besugárzást mindig több kisebb adagra osztják el, hogy az azonnali károsodást csökkentsék. A sugárdózis nagyságát a daganat típusa, elhelyezkedése alapján határozzák meg. (De nálunk akkor is adják, ha már nincs daganat.)

Átlagosan az összdózis 4800-8400 mSv (10-70 Gy) között szokott lenni.

Most nézzék meg újra az előző adatokat! (forrás) Milyen sugárterhelésnek felel meg egy sugárkezelés?

A jelenlegi tudományos adatok alapján 1000 mSv sugárdózis 5,3%-al növeli a rák kialakulásának (újbóli megjelenésének) az esélyét. Mi a helyzet akkor 5-8000 mSv sugárterhelésnél?

A sugárkezelésnek – az égési sérülésen kívül – nincs azonnali, látható következménye, pusztító hatása hosszú távú és sejtkárosító hatása miatt, legtöbbször más, súlyosabb betegséget okoz, ami akár halálos is lehet. Így a beteg nem is a daganat miatt hal meg, hanem a sugárkezelés szövődményeként kialakuló egyéb betegség, például veseelégtelenség, szív- és érrendszeri problémák, fekélyek, csonttörések, agyi-, idegrendszeri elváltozás, vagy a sugárzás miatt kialakuló újabb rák okozza a halálát.

A kemoterápia és a sugárkezelés (mellékhatásként) DNS károsodást okoz az egészséges sejtekben is. A sejtmutációk hatására a későbbiekben a betegekben újabb daganatok jelenhetnek meg.

Vagyis éppen a kezelések lehetnek azok, melyek később a daganatok kialakulását segítik elő.

Mennyire hatásosak a kezelések?

Statisztikák

A kezelések eredményességét statisztikailag csak nagyon nagy fenntartással lehet elfogadni, mert (mint minden statisztika) számtalan ismeretlen tényező, körülmény befolyásolhatja a végeredményt. Az eredmények csak nagy általánosságban értelmezhetők, és nem vonatkoztathatók az egyéni esetekre.

Először is nincs két teljesen egyforma daganat, mivel a kialakulását az egyén életmódja, körülményei, hajlamai, lelki tényezői befolyásolják.

Ma még nem elterjedtek az egyénre szabott kezelések, (nálunk) mindenki az adott daganat típushoz előírt protokoll szerinti kezelést kapja. Az orvosoknak (saját érdekük szerint) nincs nagy mozgásterük.

Egyszerűen: ha az orvos kizárólag az előírások szerint jár el és a beteg meghal, akkor csak az mondják: „Mi mindent megtettünk, de a betegség győzött.” Ha eltérne a protokolltól, és problémák adódnak, akkor az orvost felelőségre lehet(ne) vonni, tehát (az orvos számára) az a legjobb, ha mindent a szabályok szerint csinál, még akkor is, ha ezeket a szabályokat egyszer, valaki, régen az adott beteg-eset ismerete nélkül találta ki.

Ha két hasonló típusú daganatot ugyanúgy kezelnek, akkor is más lehet a végeredmény. Az orvos nem tudja (és legtöbbször nem is érdekli), hogy a beteg milyen más módon próbálja segíteni a gyógyulását. Mit változtatott az életmódján, a táplálkozásán, lelki hozzáállásán, milyen vitaminokat, étrend-kiegészítőket szed a saját érdekében.

Ha a beteg meggyógyul, akkor a kezelésnek tudják be, és nem vesznek tudomást arról, hogy a beteg mit tett a gyógyulásáért, – pedig lehet, hogy nem is a kezelés, hanem a beteg gyógyította meg magát.

Erre jó példák azok a betegek, akik nem vették fel az orvosi kezeléseket – és köszönik, évek óta jól vannak.

Statisztikailag úgy néz ki a dolog, hogy például a kemoterápia hatásosságát az összes daganat típust összevonva nézzük, akkor viszonylag jó az eredmény (több mint 50 %, vagyis vagy sikerül, vagy nem, de kicsit sikerül).

Ha viszont az egyes daganattípusokat külön-külön nézzük, akkor már még ennyire sem jó a helyzet.

Konkrétan: Külső, különálló szerveket érintő, könnyen műthető daganatok esetén (mell, bőr, here, petefészek, méh, prosztata) a gyógyulási arány 90 % körüli. (Kemó és sugár nélkül is!)

Belső, létfontosságú szerveket érintő (tüdő, máj, hasnyálmirigy, gyomor, belek, agy) daganat esetén a hosszú távú (8-10 év) gyógyulási/kiújulási arány már csak 2-5%. Ez már nem hangzik jó eredménynek, de statisztikailag azért összességében kijöhet 50% felettinek.

Érdekes, hogy azok a rákos betegek, akik nem vállalnak be semmilyen orvosi kezelést (még műtétet sem) és mégis megélik a diagnózis után 8-10 évet; a gyógyulási arányuk szintén 2% feletti. Ezt nevezik spontán gyógyulásnak, remissziónak.

A hivatalos orvoslás kevés ilyenről tud, mert ezek az emberek általában nem mennek vissza a kezelőorvosukhoz és nem tudatják, hogy mi van velük, így a valódi szám akár jóval meghaladhatja ezt a 2%-ot.

Azok, akik mégis felkeresik a gyógyulásuk hírével az orvost, többnyire azt kapják, hogy „akkor biztos nem is volt daganata, téves volt a diagnózis”. De azért – a diagnózis felállításakor – simán kemózták, vagy sugarazták volna őket.

Több daganatos betegnek mondtam, hogy kérdezze már meg az onkológusát, hogy hányan gyógyultak már meg nála ebből a betegségből, ezzel a kezeléssel. Többnyire nem válaszolnak, csak elfordítják a fejüket,de kaptam már vissza ez a mondatot is: „Volt már aki meggyógyult.”

Ez a mai orvoslás.

Jellemző a mai orvosi hozzáállásra a következő eset is:

17 éves lánynál diónyi agydaganatot találtak, műteni nem lehetett. Az orvos sugárral indított, de súlyos mellékhatások (ájulás, beszédzavar) jelentkezett, a tumor viszont egyáltalán nem reagált a kezelésre, így abbahagyták.

Az orvosok széttárták a karjukat, tehetetlenek voltak. A család barátja keresett meg, hogy mivel lehetne segíteni a „halálra ítélt gyereken”. Én életmódváltást, gyógygomba-komplexet és más speciális növényi kivonatokat javasoltam. Ezeket folyamatosan szedte is.

Két év múlva kereset meg a lány apja. Elmondása szerint a legutóbbi kontroll vizsgálaton az orvos döbbenten tapasztalta, – hogy nincs agydaganat, felszívódott.

Megkérdeztem, mit szólt ehhez az orvos. Az onkológus reakciója a következő volt: „Nem érdekel, hol volt, nem érdekel, mit csinált – vegyük úgy, hogy csoda.”

Az orvos hozzáállása – bizonyos szempontból – érthető volt. Mit mondjon a következő hasonló betegnek, ha tudomása van arról, hogy lenne segítség, de azt nem javasolhatja, mert nem a hivatalos orvoslás eredménye? Inkább nem is akar tudni az egészről, – „csoda” – és adhatja az előírások szerinti kezeléseket a többi sorban álló szerencsétlennek.

A tények

Nincs rá bizonyíték, hogy a hagyományos protokoll szerint kezeltek tovább élnének, mint a kezelésben egyáltalán nem részesülők, vagy más módszert választók (Sőt!).

Emiatt sok országban már nem adnak automatikusan drága és felesleges kezeléseket, csak ha az adott esetben indokolt, nincs más megoldás (például többszörös, nem műthető, áttétes rák). Felvilágosultabb országokban már látják, hogy nem éri meg feleslegesen fizetni olyan kezelésért, ami nem javít a beteg esélyein, de ronthat az állapotán.

…és nálunk?

Nálunk ellentétes a helyzet; itt a kórházak és az orvosok a kezelésekért kapnak pénzt, ezért szinte mindenki kap kemót, sugarat vagy ezek kombinációját, sokszor már daganatmentes állapotban, csak „a biztonság kedvéért”.

Ezen vagyok a legjobban felháborodva. Számos olyan esetem van, akinél műtéttel tökéletesen el tudták távolítani a daganatot és sem a megelőző, sem az utóvizsgálatok (szövettan, CT, tumormarker, stb.) nem mutatott áttétet, vagy további daganatot – mégis rábeszélték a kezelésekre. Most pedig – néhány év elteltével – küzdenek az áttétekkel és várnak a következő műtét(ek)re.

Kérdés: Ha nincs a szervezetben daganat (eltávolították), akkor mit akarnak megmérgezni, besugározni? Az egészséges sejteket?

Erre az szokott a válasz lenni, hogy „lehetnek szétszórt sejtek”. Igen, vannak. Mindenkiben vannak rákos sejtek, és ezek ellen harcol az immunrendszerünk (amíg meg nem mérgezik). A szervezetben levő daganatjelző tumormarkerekről itt olvashat.

Ennyi erővel mindenkit be lehetne hívni kemóra, mert lehetnek benne daganatos sejtek (ez lenne a nagy üzlet).

 További kérdéseim:

• Ha a legmodernebb, legprecízebb vizsgálatok szerint eltávolították a daganatot, és nyoma sincs újabb daganatnak, akkor miért kell a kemó és/vagy sugárkezelés?
• Ha nem volt áttét a kezelésig és a (modern) vizsgálatok sem mutattak ki rákos elváltozást, akkor pár év múlva mitől lett mégis újabb daganat?
• Ennyit érnek a modern diagnosztikai módszerek?
• Ennyire hatásos a kemó és a sugár?
• Vagy talán pontosan ezek következtében – a legyengített, megmérgezett, tönkretett szervezetben – alakult ki az újabb daganat?

Nézzünk egy konkrét esetet: Melldaganatos nőnek eltávolították teljesen az egyik mellét – „a biztonság kedvéért” -, hogy megszabaduljanak egy kemény betokosodott (tehát elzárt) daganatos csomótól. Sem a sebész, sem a szövettan és az utóvizsgálatok sem találtak újabb rákra utaló jelet – de azért a zárójelentésben benne volt, hogy „rosszindulatúságra való hajlam lehetséges”. Vagyis „nesze semmi fogd meg jól!” Hajlam és lehetséges.

Erre való hivatkozással (és a megszokott eljárás szerint) kezelőorvosa kemoterápiát javasolt. Ő – mivel már tanácsomra alaposan utána nézett – azt mondta, hogy nem akar kemót. Az orvos válasza: ”Megértem (!!!), de akkor egy gyenge sugár nem árt!

• Mi az, hogy nem árt!? Ezt mondták először Csernobilra is! Igenis, a sugárzás árt!

Mivel a beteg nyaralni készült, azt mondta az orvosa, hogy ráér később is elkezdeni a kezeléseket.

•   Na, álljunk csak meg! Ha lennének a szervezetben rákos sejtek (nem találtak), akkor mi az, hogy „ráér”? Megvárják míg elszaporodnak? Ha pedig (a vizsgálatok szerint) nincsenek, akkor minek a sugárkezelés?

A beteg megsürgette a kezelést, hogy hamarabb túl legyen rajta. Mivel szedte az általam javasolt immunerősítőket, enyhe égési sérülésen kívül egyéb komolyabb mellékhatás nem jelentkezett – kezdetben.

Gyakorlatilag besugározták a levett melle – helyét.

Egy hónap múlva eljött kontroll vizsgálatra, ahol áttétet nem találtunk, de tüdőt borító mellhártyán a teszt szövetkárosodás jelzett, – ami eddig nem volt.

Elküldtem tumormarker vizsgálatra. A vérvizsgálat eredménye szerint melláttét, nyirok daganat nincs, de a tüdőrákot jelző érték a maximumon volt. Most azért küzdünk, hogy ne legyen tüdőrákja, pedig mint tudva levő: a sugárzás rákot okoz.

…és az új kezelési tervek?

Hát, azok sem a gyógyításról szólnak.

Eddig legtöbbször akkor alkalmazták a drasztikus kezelési eljárásokat, ha sebészet és a patológia (szövettan) is igazolta, hogy rosszindulatú elváltozásról van szó. (Illetve „a biztonság kedvéért?”)

Az újabb tervek szerint már előzetesen is, (az esetleg téves) a diagnózis felállítása előtt is adhatnának kemót, vagy sugarat, majd a műtét után újra.

Vagyis még mielőtt pontosan tudni lehetne, hogy mivel állunk szemben (100%-os diagnózist csak a daganat eltávolítása és a szövettani vizsgálat után lehet felállítani), már roncsolják a szervezetet. Ennek a megmérgezett, megégetett, szétszabdalt, legyengített szervezetnek kellene a műtét után helyre jönni és harcolni a betegség(ek) ellen.

Mi ebben a logika? A hivatalos magyarázat szerint ezzel lehetne mérni a kezelés daganatra való hatását.

Vagyis leginkább az a cél, hogy lássák, ér-e valamit a kezelés, reagál-e rá a tumor. Megint nem a beteg a fontos (hanem a terápia mérése), hiszen végül úgyis műtéttel távolítják el a daganatot, csak előtte meg is mérgezik az áldozatot.

Másik (ki nem mondott) érv az előkezelés mellett, hogy a műtét után már nem biztos, hogy indokolt lenne a kezelés, vagy a beteg, nem biztos, hogy kibírná a teljes procedúrát. Az előtte adott kemó és sugár viszont biztos bevétel.

A világ és az onkológia viszont nem ebbe az irányba halad.

Máshol nem használnak azonnal kemót, vagy sugarat, hanem az úgynevezett „követéses terápiát” alkalmazzák.

Ez azt jelenti, hogyha zárt, betokosodott, terjedésre kevésbé, vagy egyáltalán nem hajlamos daganatot találnak, vagy a sikerül műtéttel a rákos területet eltávolítani, akkor nem esnek azonnal „ágyúval” neki.

Rendszeres, széleskörű kontrol vizsgálatokkal ellenőrzik a beteg állapotát, közben támogatják az immunrendszert, a szervezet regenerálódását. A folyamatos ellenőrzéseknek köszönhetően azonnal észrevehető, ha probléma adódik és akkor – ha szükséges – még mindig közbe lehet avatkozni valamilyen drasztikus kezeléssel.

Miért alkalmazzák ezeket a kezeléseket, ha ennyire károsak?

Mert – jelenleg – nem tudnak mást. Illetve lenne más megoldás is, de üzletileg nem éri meg.

Az onkológiában (felismerve az eddigiek hatástalanságát) most az új irányzat az immunterápia. Ez azt jelenti, hogy a beteg saját immunrendszerét próbálják – egyénre szabottan – arra ösztözni, segíteni, hogy hatékonyan tudjon küzdeni a daganatos sejtek ellen.  Az gyakorlatilag ez lenne a természetes módszer, illetve az, amit a természetgyógyászat most is javasol. Nem kívülről kellene pusztítani a sejteket, hanem az immunrendszert támogatni, erősíteni, olyan helyzetbe hozni, hogy hatékonyabban tudjon harcolni a rákos folyamatok ellen.

Erre ma is számtalan eszköz létezik, de ezeknek – a gyógyszeripar számára – az a hátránya, hogy természetes anyagot nem lehet szabadalmaztatni, pénzzé tenne, mert az nem egy új találmány, hanem a Természet fejlesztette ki.

Most megpróbálják a természetes anyagokat oly módon átalakítani, hogy ezeket új szerként lehessen eladni, de legtöbbször ezek a módosítások csökkentik a hatásosságot is, de a cél ebben az esetben mégsem a pusztítás, hanem a szervezet erősítése. Léteznek már ma is hatásos, immunterápiás, orvosi szerek, eljárások, de a kemó és a sugár még nagyobb üzlet.

Zárásként

Az orvos csak terápiát javasol (az aktuális előírások szerint), és nem kötelez. Mindig a beteg dönt, ő vállalja (aláírásával kéri) a kezelést, mindig övé a felelősség, akár hogy is döntött.…és tudom, ilyen esetben nehéz jól dönteni.Tudomásul kell venni, hogy a gyógyulásáért a beteg teheti a legtöbbet! Minden más csak segít(het).Ha nem változtat azon az életmódon, amit eddig folytatott és a betegséget okozta, ne várjon csodát! Csodadoktor nincs, csoda gyógymód sincs; a Természet gyógyít, és csak ha segítjük a szervezetünket, az immunrendszerünket a harcban, akkor várhatunk gyógyulást.