"Egy idő után megtanulod a finom különbséget a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
Veronica A. Shoffstall
______________________________________
Bocsáss meg Uram, hogy egykor nem ismertem fel a védőangyalt, akit küldtél mellém abban a nehéz órában. Olyan rémesen egyszerű volt, görnyedt háttal jött felém, porosan, kopott saruban, szárnyak nélkül, törékenyen.
Még csak nem is köszöntöttem. Lenéztem, elhúzódtam tőle!
Ki gondolta volna, hogy karjába vesz, felemel, átölel, és megment engem, azon a nehéz órán.
Már figyelek! Bárki lehet... angyalod.
Pichlerne
_______________________________________
AMENNYIBEN TETSZETT A LAPOM, KÉREM ÍRJON A VENDÉGKÖNVEMBE...
sok pénz jön
PÁROM AZ IDEÁLOM.:)
Az én imádott Párommal:)
OKOSSÁGOK, VICCES MONDÁSOK A VILÁGBÓL, INNEN-ONNAN
Bölcsességek, és idézetek, melyek nem feltétlenül tetszetősek számomra, nem én válogatom, automatikus áradás. :) ...de azért bőségesen vannak köztük gyöngyszemek.
" "
______ . _______
KEDVENCEM MÉG AMI WINEHOUSE
Hogy egy Amyt kedvelő szavait idézzem:” Ilyen flegmán őszinte, hanyagul elegáns, szétesett mégis bűbájos és dögös énekesnő nagyon kevés van.”
Az öröm, annyi mára, hogy kedves barát
születésnapja van ma. Isten éltesse!
Mai hangulatjelentés:
Borult, hűvös idő, és valamitől nagyon szomorú ez a nap. Szótlanul dolgoztam ma is, rossz volt.
Szavak, ami ma jellemzőek: szomorú, csalódott, magányos, a barátaim is csöndesek, vannak még egyáltalán? Hm...
Az öröm, annyi mára, hogy kedves barát születésnapja van ma. Isten éltesse!
Title goes here
Hamvas
Béla: Barátság
Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már
találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Méginkább, mintha ikrek
lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás. Amikor pedig az
ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt
marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
Ma különösen vágyom, csinosan felöltözni, és elmenni kicsit, valahová.
Ma olvasott versek, amik illenek a hangulatomhoz
Title goes here
Pilinszky
János: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De
láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat
emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya
és kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a
természet éjfél idején, hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután újra
hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem
Babits Mihály:
Sírvers
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam a hosszú szenvedés után. Keserű
lelkemet kiadtam s mint dőlt fatörzs, fekszem sután. Keserű lelkemet
kiadtam, mint fájó gennyet a beteg: magamtól is védve maradtam:
akarva sem szenvedhetek.
Nincs jobb világ a másvilágnál, a
másvilágon nincs világ, s nincs jobb világ a nincs-világnál, mert féreg
nélkül nincs virág. Nincs jobb világ a nincs-világnál, hol féreg van
csak, nincs virág, hol féreg nem kár, hogyha rágcsál, hol féreg nem fáj,
hogyha rág.
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a
láz. Ma föld fölöttem, föld alattam, és nem emel, és nem aláz. Ma
föld fölöttem, föld alattam, koporsó kerít, néma ház. Keserű lelkemet
kiadtam és nem bosszant a léha gyász.
Nincs jobb világ a másvilágnál,
mely halkan létlen létre bont, mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
s hol semmi érzés, semmi gond. Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
és jobb a száraz, puszta csont ez ideges, husos világnál, mely oly
keserves és bolond.
Title goes here
Márai
Sándor: Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgaiban
Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem
engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban,
megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s
megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől. Bele kell
nyugodnod - s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! -,
hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és
elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik. De az emberek - mondod te -
csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok,
mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak
feszítik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy
lelkem kárát vallja? Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy,
hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted
megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e
magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed
és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed
betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.
Title goes here
Márai
Sándor: Az öregség
Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. Mint a lictor, mikor a halálhírt
viszi a patríciusnak, s bókol, amint átnyújtja a halálos iratot. Nem dráma az
öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel, a munkából és
az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: "Igen, igen. Meg kell
öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most
már késő. Mehetünk."
Title goes here
Anthony de
Mello: Hiúság
A Mester gyakran emlékeztette tanítványait, hogy a szentség a szépséghez
hasonlóan csak akkor hiteles, ha az ember nincs annak tudatában. Szerette
idézni a következő versikét: Kivirul, mert kivirul, a rózsa: Nem
kérdezi, hogy miért, nem is illegeti magát, hogy szememet magára vonja.
S a következő mondást is: "A szent csak addig szent, amíg nem tudja,
hogy az."
Pilinszky: A Szentírás
margójára (IV.)
Kezdem talán azzal, hogy az evangélium mindenekfölött szakrális, vallásos
könyv. Találunk benne mélységes pszichológiát, történeti elemeket,
költészetet és morált, de lényegét csak vallásos lelkülettel ragadhatjuk meg.
Elsőrendűen a vallásos igazság kifejezése, közvetítése a célja, minden egyéb
alárendelt szerepet játszik benne. Ahogy tudomány, történelem, pszichológia és
költészet is lehet rokon, mégse azonos egymással. Kinek jutna eszébe például
természettudományos egzaktságot számon kérni egy költői képben? Bizony, barbár
elme volna az. Mert a költészetet - lényege szerint egyedül a maga nyelvén
szabad és lehet megértenünk. Hogy Hamlet történeti tévedés? Hogy az elmekórtan
törvényeit nem hajlandó betartani ? Ez volna a baj! Hamlet elsősorban a
költészet királyfia, s csak azután dán királyfi, a költészet világokat reveláló
őrültje, s csak azután "pszichopata". Aki viszont fölcseréli a megértés és
megközelítés hierarchiáját, nem "Shakespeare-t buktatja meg - hanem önmagát."
Igazsága szánalmas okoskodássá porlad a költészet fölényes napja alatt.
Épp így az Evangélium töretlen világossággal egyedül a vallásos lélek és
elme számára világít. Jézus a világ szerint egyszerű emberekre bízta
tanítását, akikben azonban a vallásosság géniusza lobogott. S ez elég volt a
nagy feladat teljesítésére. Persze, az Evangélium költészete, morálja és
pszichológiája is csodálatos, de csak ezek felől a részek felől, sose
közelíthetjük meg az egészet. A lényeg felől elindulva viszont a részek is
tökéletes összefüggést nyernek, részesülnek a teljesség áldásában. A
vallásos értelmezésen innen az Evangélium minden egyéb értelmezése kicsinyes
szőrszálhasogatás. Persze, profán megközelítése is lehet gyümölcsöző. Épp a
napokban beszélgettem valakivel a Hegyi Beszéd csodájáról, esztétikai
rejtélyéről: Úgy szólunk róla, mint a világirodalom páratlan remekéről. Mi a
titka? Szeretete? Ellentétekben föloldódó modern pszichológiája?
"Ellentmondásainak" feneketlen örvénylése? Képeinek tömörsége s anyagtalan
áhítata, súlya és lebegése? Részek, részek! Igazi választ csak annak ad, csak
annak adja meg magát, ki igazságait nemcsak megérteni, szépségét nemcsak élvezni
akarja, hanem életté váltja. Az Evangélium - hála Istennek - sokkalta
nagyobb könyv annál, semhogy "cédulázva" megérthessük. "Cédulázgatással" már egy
jobbfajta művész vagy tudós se engedi kifaggatni magát. S épp mert ilyen
feneketlen könyv, valamennyien csak útban vagyunk feléje. Teljes igazságát talán
egyedül a szentek tudták; de aki csak útban van megértéséhez, annyit az is érez,
hogy páratlan úton jár, hasonlíthatatlan ösvényen. Támadhatnak ugyan kételyei,
sőt súlyos válságai, elfáradhat, vétkezhet és akár vissza is fordulhat - de nem
holmi "keresztkérdések" miatt.
Új Ember, 1962. december
30.
Tendzin Gjaco: Az élet, -
érték
Próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy az élet önmagában is óriási érték, s
nem szabad elvesztegetnünk egyetlen pillanatát sem. Nem a lényegre figyelni,
hanem pazarolni az élet kincseit, majdnem olyan, mint mérget bevenni, miközben
tisztában vagyunk a hatásával. Nem helyénvaló, hogy az emberek komolyan
elkeserednek, amikor valami anyagi veszteség éri őket, de a legcsekélyebb
szomorúságot sem érzik, amikor életük valódi értékei vesznek el...
Tendzin Gjaco: Megelégedettség,
boldogság
Ha az ember egyszerűen él, akkor elégednek kell lennie. Az egyszerűség
rendkívül fontos a boldogsághoz. Létfontosságú, hogy teljesüljön néhány vágyunk,
és hogy elégedettek legyünk azzal, amink van. Legyen éppen elég élelmünk
legyen ruhánk, legyen tető a fejünk fölött, amely megvéd az elemektől. Végül
igen nagy boldogság származik abból is, hogy az egyszerűségből adódóan
elkerüljük a szellemi konfúziót és elmélyülhetünk segítőkészségünk
kimüvelésében.
Babits Mihály: Esti
kérdés
Midőn az est, e lágyan takaró fekete, sima bársonytakaró, melyet
terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly
óvatosan, hogy minden fűszál lágy leple alatt egyenesen áll és nem kap a
virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti
a szivárványos zománcot és úgy pihennek e lepelnek árnyán, e könnyű,
sima, bársonyos lepelnek, hogy nem is érzik e lepelt tehernek: olyankor
bárhol járj a nagyvilágban, vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy gyújtják sorban a napfényű gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el, álmos kocsisod bóbiskolva
hajthat; vagy a hajónak ingó padlatán szédülj, vagy a vonatnak pamlagán,
vagy idegen várost bolygván keresztül állj meg a sarkokon csodálni
restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván, hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze múltba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös lámpának képe van is már, de nincs
is, melynek emléke sohse lehet hűvös, melynek emléke teher is, de kincs
is: ott emlékektől terhes fejedet a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni
gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis csak arra fogsz gondolni
árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas
takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet
magvető? minek az árok, minek az apályok, s a felhők, e bús
Danaida-lányok s a nap, ez égő szizifuszi kő? miért az emlékek, miért a
múltak? miért a lámpák, és miért a holdak? miért a véget nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny fűszálat: miért nő a fű, hogyha majd
leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?
Tendzin Gjaco: Megdöbbentő
élmény
A szexuális vágy értelemszerűen akar valamit. Kielégülést a másik
birtoklása által. Ez szellemi kivetülés, amelyet bizonyos érzés vált ki.
Elképzeljük a másikat a birtokunkban. A vágy pillanataiban minden
kellemesnek, kívánatosnak tűnik. Az ember nem látja akadályát a beteljesülésnek,
és nem látja okát az önmegtartóztatásnak sem. A vágy tárgya hibátlannak, sőt
dicsőítést érdemlőnek látszik. De aztán minden megváltozik a
birtokbavétellel. A vágy hirtelen megszűnik - akár mert beteljesült, akár mert
elcsendesítette az idő - és többé már nem úgy nézünk egymásra, mint korábban.
Néhányan beismerik, hogy ez megdöbbentő élmény. Feltárul előttük a másik
valódi szándéka, természete. Ezért van annyi megromlott házasság,
veszekedés, pereskedés, annyi gyűlölet.
Hamvas Béla:
Bizalom?
Az ember azzal a bizalommal születik meg, hogy itt otthon lesz és magával
hozott életét kedvére élheti. Ehelyett valószínűleg életének első öt percében
észreveszi, hogy nemcsak hogy nem élheti, hanem mintha a világ egész ereje arra
összpontosulna, hogy a benne lévő életet kikezdje és aláássa, destruálja és
megfojtsa, elnyomja és összetörje.
HALOTTAIM EMLÉKÉRE...
giff
CHAT
Üdvözletem,
Az elmúlt egy óra üzeneteit tárolja csupán a chat. Kérem, ezt figyelembe venni