? 1 ?

A Tao, amit szavakkal ki lehet fejezni, nem az örök Tao. A Név, amit meg lehet nevezni, nem az örök Név.

? 2 ?

A bölcs akarat nélkül cselekszik. Szavak nélkül tanít. Minden dolog hatását fölveszi magába. Létrehoz, de nem birtokol. Teremt, de kiengedi kezéből, amit teremtett. Művét beteljesíti, de nincs belőle haszna. Így hát semmije sincs, ezért nem is veszíthet semmit sem.

? 3 ?

Az Ég örök. A Föld maradandó. Az Ég azért örök, a Föld azért maradandó, mert nem önmaguknak élnek. Ezért a bölcs, Énjét háttérbe szorítja, így őrzi meg önmagát.

? 4 ?

A túlságosan megfeszített íj, könnyen elpattan. A túlságosan élesre fent kés, hamar kicsorbul.

? 5 ?

Megszülni, de nem birtokolni, megalkotni, de nem hasznosítani, vezetni, de nem uralkodni.

? 6 ?

A kerékagynál lévő űrtől lesz a kerék használhatóvá. Az edény a benne lévő űrtől lesz használható. A falakban lévő űrtől lesz használhatóvá a ház. Az anyagból keletkezik a forma. Az anyagtalanból a lényeg.

? 7 ?

Nézem és nem látom. Hallgatom és nem hallom. Megragadom és nem tudom megfogni. Szembe megyek vele és nem találkozom az elejével. Utána megyek és sehol sem fedezem fel a végét.

? 8 ?

A régi bölcsek észrevehetetlenek voltak. Titokzatos erők hatották át őket. Óvatosak voltak, mint aki télen befagyott folyón kel át. Méltóságteljesek, mint aki vendégségben van. Engedékenyek, mint az olvadó jég. Egyszerűek, mint egy megmunkálatlan farönk. Mindent befogadók, akárcsak a völgy. Átláthatatlanok, mint az iszapos víz. Hagyták magukat elhasználódni és nem akartak megújulni.

? 9 ?

Amikor az emberek elveszítették a Taot, szeretettel helyettesítették. Amikor kialudt bennük a szeretet, az igazságosságért lelkesedtek. Amikor már közömbös lett számukra az igazság, erkölcsössé lettek. Amikor az erkölcs sem érdekelte többé őket, akkor már csak bölcselkedtek és mindent képmutatással intéztek el.

? 10 ?

A Tao homályos és megfoghatatlan. De benne vannak a dolgok ősképei. A Tao átláthatatlan és sötét. De benne vannak a létezés csírái.

? 11 ?

Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.

? 12 ?

Légy kevésbeszédű! A szélvihar nem tart éjszakától reggelig. A zivatar nem tombol egész napon át. Ég és Föld tehát rövid ideig cselekszik. Légy kevésbeszédű.

? 13 ?

Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan. Aki túlságosan nagyokat lép, könnyen kibicsaklik a lába.

? 14 ?

Ki az, aki a Tao fele közeledik? Aki tudja, mi a férfiasság, mégis megőrzi nőiességét. Aki tudja, mi a ragyogás, mégis megőrzi homályban maradását. Aki tudja, mi a dicsőség, mégis megőrzi mellőzöttségét.

? 15 ?

Aki erővel akarja birtokolni a szellem szent edényét, nem fogja elérni a célját. A szent edényhez nem lehet hozzányúlni. Aki hozzáér - kárt tesz önmagában. Aki megpróbálja megragadni - már el is veszítette.

? 16 ?

A Tao örök és nincsen neve. A faragatlan fatuskót - legyen bármilyen kicsi - senki sem képes szolgájává tenni. Amikor elkezdődik a faragás - feltűnnek a formák és a dolgok nevei. Ha a dolgoknak van nevük - már meg lehet ismerni a határokat. Aki tudja, hol kell megállnia, elkerüli a veszélyeket.

? 17 ?

A Hatalmas Tao mindenhová szétárad, mindenütt jelen van. Minden létező szülője és sohasem tagadja meg gyermekeit. Megalkotta a világot, de nem akarja birtokolni. Véd és betakar mindenkit, de senkin sem akar uralkodni. És mert soha nem kíván semmit, megérdemli a Kicsiny Tao nevet.

? 18 ?

Amit össze akarnak nyomni, az kiterjed. Amit gyengíteni akarnak az megerősödik. Amit el akarnak pusztítani, az kivirágzik. Amit el akarnak venni, azt végül odaadják. A lágy mindig legyőzi a keményet. A gyenge mindig legyőzi az erőset. De a halnak nem ajánlatos elhagyni a neki megfelelő mélységű vizeket.

? 19 ?

Minden szertartásrend a felfordulás kezdete. Ha szertartás kell a hűséghez és bizalomhoz, akkor a hűség és a bizalom már oda van.

? 20 ?

Minden dolog a létezés által születik meg. De maga a létezés a nem-létezésből születik.

? 21 ?

A kiváló ember igyekszik elérni a Taot. Az átlagos ember részben megőrzi, részben elveszíti, amit a Taoról megtudott. A semmirevaló ember nagyot nevet, amikor a Taoról hall. Ha nem nevetne rajta, a Tao meg sem érdemelné, hogy Taonak nevezzék.

? 22 ?

Az átlagos ember szemében a világosság útja, sötétnek tűnik, az előrehaladás, hátrálásnak tűnik, a sima ösvényt, hepehupásnak látja, a tisztességet nevetségesnek tartja, az erősödésről meg van győződve, hogy gyengülés, és a szivárványról, hogy színtelen.

? 23 ?

Akkor is megismerheted a világot, ha nem lépsz ki az ajtón. Akkor is megláthatod az eget, ha nem nézel ki az ablakon. Minél többet kalandozol az országok és az emberek között, annál kevesebbet ismersz meg belőlük.

? 24 ?

Minél zsugoribb valaki, annál többet pazarol. Minél többet halmozott fel, annál nagyobb lesz a vesztesége. Aki tudja, mikor elég, az elkerüli a szégyent. Aki tudja, mikor kell megállni, az elkerüli a veszélyt.

? 25 ?

A tökéletes telítettség hasonló az ürességhez. Ami nagyon egyenes, az végül elhajlik. A túlságosan ügyes, ügyetlenül vall kudarcot. A mindig vitatkozó, hasonlítani kezd a dadogóhoz.

? 26 ?

Aki sokat tanul, napról-napra gyarapodik tudásban. A növekvő tudás cselekvésre serkent. Aki sokat cselekszik az sokszor beleütközik lehetőségeinek határaiba. Aki a Tao felé tart, napról-napra veszít vágyaiból. Végül elérkezik a nem cselekvéshez. Aki pedig nem cselekszik, annak a számára nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni.

? 27 ?

Az erkölcs legmagasabb csúcsa: A nem cselekvő hatalom.

? 28 ?

Aki közel jutott a Taohoz, az jól bánik a jókkal és jól bánik a gonoszokkal is. Hisz a megbízhatóknak és hisz a megbízhatatlanoknak is. Olyan együgyű lesz, mint egy csecsemő. Olyan bölcs lesz, mint egy csecsemő.

? 29 ?

Aki megszületik - elindul a halál felé. Aki meghal, elindul a születés felé. De amikor elérte a Taot sem testén, sem lelkén nem lesznek "halálos helyek", ahol a Halálosztó Hatalmak megérinthetik.

? 30 ?

A Tao útja egyenes, de az emberek szeretik a mellékutakat. A Tao útja világos, de az emberek szeretik a rejtelmeket. A Tao útja biztonságos, de az emberek szeretik a kalandozást.

? 31 ?

Aki tud, az nem beszél. Aki beszél, az nem tud. Ezért azt, aki tud, sem közeli, sem távoli rokonként nem lehet kezelni, nem lehet hasznot hajtani neki, nem lehet megkárosítani, nem lehet tisztelni és nem lehet megvetni. Vagyis ő a legelőkelőbb az Ég alatt.

? 32 ?

Aki könnyen ígér, az iránt megrendül a bizalom. Aki minden dolgot könnyűnek gondol, az sok nehézségbe fog ütközni. A Tao követője mindent nehéznek tart és ezért az akadályok félrehúzódnak előle.

? 33 ?

A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.

? 34 ?

Aki irgalom nélkül akar bátor lenni, aki mérséklet nélkül akar hatalmas lenni, aki szerénység nélkül akar vezető lenni, az a pusztulásba indul.

? 35 ?

Ne gondold a nem-tudást tudásnak. Ne gondold a betegséget egészségnek. A kínzó dolgoktól csak úgy szabadulhatsz meg, ha felismered valódi lényegüket. Ha nem tudod, hogy a tudatlanságod tudatlanság - soha nem fogsz tanulni. Ha nem tudod, hogy a betegséged betegség - soha nem fogsz gyógyulást keresni.

? 36 ?

A Tao soha nem harcol, mégis mindig győz. A Tao soha nem beszél, mégis mindig válaszol. A Tao soha senkit nem hív, mégis minden lény eljön hozzá. A Tao csendben van, mégis ő irányítja a Mindenséget.

? 37 ?

Az Ég hálója végtelenül tágas. De senki nem kerülheti ki, senki nem bújhat át a szemei között.

? 38 ?

Az ember születésekor lágy és hajlékony. Halála után kemény és merev. Minden növény születésekor lágy és hajlékony. Pusztulása után kemény és merev. Ezért minden, ami az élet követője - lágy és hajlékony. Minden, ami a halál követője - kemény és merev.

? 39 ?

A szenvedély azt jelenti, hogy az életért élni. Aki az élményekért él, az folyton gazdagítani akarja a személyiséget. Aki folyton gazdagítani akarja a személyiségét, az az önzést növeszti nagyra magában. Akiben növekszik az önzés, az egyre távolodik a Taotól.

? 40 ?

Az, amit önzetlenül teszünk másokért, nem válik hasznunkra, nem segíti elő szellemi fejlődésünket. Ha elősegítené szellemi fejlődésünket, akkor hasznunkra válna. Ha hasznunkra válik, akkor a cselekvés nem önzetlen.

? 41 ?

Nem zár ki örökre az Úr. Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal. Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

? 42 ?

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, embernek fiai. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel. Elragadod őket: olyanokká lesznek, mint az álom, mint a fű, amely reggel sarjad és virágzik, estére pedig elhervad és megszárad.

? 43 ?

Egyél fiam mézet, mert jó, és a színméz édes a te ínyednek. Ha mézet találsz, egyél, amennyi elég neked, de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.

? 44 ?

Ha éhezik, aki téged gyűlöl: adj enni neki kenyeret, és ha szomjazik: adj neki inni vizet.

? 45 ?

A bosszú az enyém! - így szól az Úr.

? 46 ?

Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél: miért keresnél magadnak veszedelmet? Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag: miért halnál meg időd előtt?

? 47 ?

Az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé, mivelhogy emlékezetük elfelejtetett. Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett, és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.

? 48 ?

Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állat végéhez, és egyenlő végük van azoknak: amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is, és egyazon lélek van mindegyikben, és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál. Mindegyik ugyanazon egy helyre megy, mindegyik a porból való és mindegyik porrá lesz.

? 49 ?

Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt.

? 50 ?

Sokkal jobb dolga van a kettőnek, mint az egynek. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli társát. Jaj, pedig az egyedülvalónak, ha elesik, nincsen, aki felemelje. Hogyha együtt feküsznek ketten, megmelegszenek. Az egyedülvaló, pedig mi módon melegedhet meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak, és a hármas kötél nem hamar szakad el.

? 51 ?

Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezzen, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez.

? 52 ?

A megholt legyek a patikáriusnak a kenetit megbüdösítik, megerjesztik. Azonképpen hathatósabb a bölcsességnél, a tisztességnél egy kicsiny balgatagság.

? 53 ?

Jó az Úr azoknak, akik várják őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfinak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. Porba teszi a száját, mondván: Talán van még reménység?...

? 54 ?

A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jó és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.

? 55 ?

Az Isten lélek: és akik őt imádják lélekben és igazságban kell imádniuk.

? 56 ?

Ti szülők ne ingereljétek gyermekeiteket. Ti gyermekek legyetek elnézéssel az öregedő szülők esendőségei iránt.

? 57 ?

Nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

? 58 ?

Mindent szabad nekem. De nem minden válik javamra!

? 59 ?

Ne káromolj senkit! Mihály arkangyal, amikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!

? 60 ?

Amikor úton voltam, és eljött az esti ima ideje, egy csendes helyet kerestem, hogy nyugodtan elmondhassam a hosszú esti imát. Egy romba dőlt ház udvarára akartam betérni, de akkor szembeállott velem Gábriel arkangyal és elkergetett. Ebből három dolgot tanultam meg:

1. Az ember ne menjen a romok közé.

2. Utcán is lehet imádkozni.

3. Aki úton van, elég, ha a rövid imát mondja el.

? 61 ?

Nehéz az emberré levés. Nehéz a születés a méhen át. Nehéz követni a Tant. Nehéz buddhává lenni.

? 62 ?

"Egy régi kétség mardos engem egyre: hogy mily sors vár az emberre, ha meghal? Némelyek azt mondják: Van másvilág is. Mások meg azt mondják: semmi sincsen. Adj választ erre. Tárd fel ezt előttem."

"Az istenek is vitatkoznak rajta. Nehéz kérdés ez. Bonyolult. Nagyon mély. Ne kívánd tőlem, hogy feleljek erre. Ritkák között is ritka, aki érti, s megértése az érvelés felett áll."

? 63 ?

Bár hónapokig egy bolond, naponta csak egy fűszálat eszik, hogy elérje a megvilágosodást, - a Célhozért tanítása szerint, mindez egy fabatkát sem ér.

? 64 ?

Az igazság útja visz a magasba, a hamisság útja visz a mélybe. Tudás vezet a felszabaduláshoz, a nem-tudás gúzsba köt. A közöny visz az ősanyagba csendet. Vad indulat sodor az újraszületésbe. Csak az önuralom teremthet benned nyugalmat.

? 65 ?

Ahogy én ismerem a tant, úgy ismered te is a tant. Hát válj nyugodtan önmagad mesterévé, önmagad beavatottjává...

? 66 ?

Íme, ezek a zavart okozók:

A kétkedés, a figyelmetlenség, a fáradtság, a rémület, a káprázat, a rosszullét, a túlfeszültség, a lagymatagság, a zaj, az énhez tapadás, és a dolgokhoz tapadás.

? 67 ?

Emeld fel fejedet! Ne kínozd tovább testedet. Élőnek útja életút. Az élet törvényét kövesd. Akiben kiapad a vér, akiben kiszárad a hús, mikor elfogy izomzata, a szelleme végleg kiszáll.

? 68 ?

A születés - szenvedés. A vénség is szenvedés. A betegség is szenvedés. A halál is szenvedés. A bánkódás, a kétségek közt sodródó levertség, a vergődés megint csak szenvedés. S az is csak szenvedés, hogy amire vágyunk, azt meg nem találjuk. Ezért nem boldog senki, sehol, soha.

? 69 ?

A szenvedés eredete a szomjúság. A kéj szomjúsága, a lét szomjúsága, a nemlét szomjúsága. Ez a szomjúság folyton folyvást újraéled. Ezért a szenvedés megszüntetéséhez a szomjúságot kell megszüntetni.

? 70 ?

Ne nézzed nagyon messziről, ne tekintsd meg nagyon közel, ha döntened kell bármiről.

? 71 ?

Harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold.

? 72 ?

Legyetek önmagatok fénye. A menedéket leljétek fel önmagatokban, idegen menedék nélkül.

? 73 ?

Íme a Tan Tükre, amit a tanítvány önmaga is megtalálhat:

"Legyőztem a poklot, az állati méhet, a kísértetek világát, legyőztem a tévelygést, a gonoszság rossz útját, a pusztulást, s céltudatosan haladok a teljes felébredés felé".

? 74 ?

Ki győzi majd le, vajon, ezt a földet, s az alvilágot s a mennyek világát? S a tisztán közölt tanítást, mint virágot, ki fogja mesterkézzel egybefűzni?

? 75 ?

Remek volt Gótama úr! Remek volt Gótama úr! Olyan volt ez uram, Gótama, mint amikor valaki az elesettet felemeli, vagy feltárja azt, ami le van takarva, vagy amikor a tévelygőnek valaki az utat megmutatja, vagy amikor valaki a vakoskodónak kezébe adja a mécsest, mondván, hogy akinek szeme van az a dolgokat lássa meg. Éppen így, Gótama úr is a tanítást sokféle módon tárta fel. S én most Gótama úrnál találom meg menedékemet. Tekintsen engem hívének, Gótama úr, mától kezdve, végső leheletemig.

? 76 ?

A szívemben isteni lelki erő van. A fejemben isteni szellemi világosság. A kezemben isteni akarati cselekvés. Erről soha nem szabad megfeledkeznem.

? 77 ?

A földi ember, az örökkévalóság legkisebb fia, mindig új életben győzi le a vén Halált.

? 78 ?

Soha ne felejtsd el, hogy honnan jöttél és miért csináltad magadnak azt a zűrzavart, amiből most szabadulni akarsz.

? 79 ?

Az emberiség fejlődésének három szakasza van. Az "első emberiség" karmája beteljesült a vízözönnel. Mi, a "második emberiség", most a következő szakaszban vagyunk, a tűzben elkövetkező vég előtt.

? 80 ?

Aki zsidót átkoz, az az Úr testét átkozza, mert az Ő húsa Izraelből való. Olyasvalakit átkoz, akit az Úr megáldott:

"Én megáldalak téged és e földnek minden nemzetségei megáldatnak tebenned."

? 81 ?

Az örök Izrael, az örökké bolygó zsidó folytonos csoda a századokon át és a népek között. Aki ezt a csodát nem látja, az egyetlen csodáját sem látja meg Istennek.

? 82 ?

Van egy pillanat, amihez ha eljut az ember, akkor hirtelen eltűnik az idő és örökkévalósággá változik. Mert az idő nem tárgy, hanem fogalom, amelyik ilyenkor kialszik a tudatban.

? 83 ?

Istent nem lehet kőből kifaragni, mert láthatatlan a szemek számára. Sem áldozatok, sem imák nem emelkednek fel Őhozzá. És semmiféle misztériumok nem hozhatják le Őt. Az emberek nem tudják, hol van Isten. És a szent könyvek hallgatnak Istenről.

? 84 ?

A teremtés Isten látomása, a világ megjelenése Isten tudatában. A világ Isten képmása. A világ Isten fia. A világ a szétszaggatott, a megfeszített Isten.

? 85 ?

Nemcsak Isten segít az embernek feltámadni, hanem az ember is Istennek. Isten és ember kiegészítik egymást. Közöttük a feltámasztó erőnek állandó cseréje megy végbe, mint szakadatlan szikraözön két elektromos pólus között. Az Isten és az emberek ugyanazt a szellemi levegőt lélegzik: Az Isten kilélegzi, az emberek belélegzik.

? 86 ?

Az élőlények mind egymásra támaszkodnak és ugyanaz a viharos törekvés hatja át őket. Az állat a növényre támaszkodik, az ember az állatra. És az egész emberiség, térben és időben, egyetlen roppant hadsereg, amely mellettünk, egyes emberek mellett elvágtat, s képes mindent, ami útjában van megsemmisíteni, és minden korlátot ledönteni, talán még a halált is.

? 87 ?

Ki tudja, hogy a sok testben folytatott létezés büntetés-e, vagy jutalom? Ha a test a szellem, a személyiség projekciója, akkor a szellem abszolút igenlése nem a "lélek halhatatlansága", hanem a hús feltámadása.

? 88 ?

Ha a szexualitásból kiirtják a szellemet, akkor a nemiség holtteste megfertőzi rothadásos bűzével az egész civilizációt.

? 89 ?

A nemi ösztön a megismerésre, a transzcendensre való szomjazás. Ádám evett a megismerés fájáról, a halál fájáról, "megismerte" Évát és meghalt. Így ismerjük meg mi is a szerelemben a halált.

? 90 ?

Az incesztus "visszafordítja az idő irányát!" Ott nemz, ahol ő maga is nemződött. Ha az idő a halálba visz, az idő "visszafordítása", a vérfertőzés - menekülés a halál elől. Ebből ered e bűn iszonyatossága: szembeszáll a Teremtéssel és a Teremtő Akarattal.

? 91 ?

Az ember nemcsak az örömöt szereti. Ugyanannyira szereti a szenvedést is. Ezért soha nem fog lemondani az igazi szenvedésről, vagyis a rombolásról és a káoszról.

? 92 ?

Napjainkban az emberiség be akarja fejezni a bábeli torony építését. De a kérdés még mindig nyitott: Istennel-e, vagy Isten ellen? Meglátjuk-e ormáról a betlehemi csillagot, vagy egy hirtelen vihar rádönti a tornyot esztelen építőire?

? 93 ?

Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: Bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: Emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.

? 94 ?

Olyan gond nincs, amelyik ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.

? 95 ?

A kötelék, amely egy igazi családot összefűz, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet és az abban lelt öröm.

? 96 ?

Ha sokat bizonygatod saját korlátaidat, bizony köréd épülnek.

? 97 ?

Minden félelem - hívás. Ha nagyon sokáig és intenzíven félsz valamitől, előbb-utóbb odajön hozzád.

? 98 ?

Minden ember és minden esemény úgy került be az életedbe, hogy magad hívtad oda. Az pedig rajtad áll, hogy mit kezdesz velük.

? 99 ?

Honnét tudhatod, hogy van-e még dolgod a Földön? Abból, hogy élsz?

? 100 ?

S végül a legmodernebb ezoterikus, Pál szavai:
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki, meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg...

Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.

Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg.

Mert még testiek vagytok. Mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é?...

*   *   *

*   *   *

1. Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

2. Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.

3. És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból: úgy, elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.

4. Apja a Nap, anyja a Hold; a szél hordozta méhében; dajkája a föld.

5. Ez a világ első anyagának forrása.

6. Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.

8. A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden sötétség.

9. Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz és minden szilárdat áthat.

10. Így teremtették a világot.

11. Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.

12. Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.

13. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

Hermész Triszmegisztosz

Akit Isten szeret, annak fülét kinyitja; akit Isten gyűlöl, annak fülét süketté teszi. A szív az, amely az embert hallóvá vagy nem hallóvá teszi. A szív az ember élete, egészsége, üdvössége. Ha valakinek fia elfogadja azt, amit az apja mond, annak egyetlen szándéka sem vall kudarcot; gyermekeihez éppen úgy fog beszélni, mint ahogy a tudást apjától hallotta. Vigyázz arra, amit kimondasz, s amit szádon kiejtesz, hogy a bölcsek így szólhassanak: Milyen szép az, amit ez az ember beszél!

Az igazság halhatatlan. Azt, aki megtalálta, a sírba is elkíséri.

Az ember olyan, mint a mérleg, s az ember nyelve a mérleg nyelve. Ha szádat hazugság hagyta el, ez a hazugság eltéved és nem fog átkelni a folyón. Aki a hazugsággal egy csónakba ül, az a túlsó partot nem éri el.

Ne végy fel álarcot olyannal szemben, aki rád akar nézni.

Ne taszítsd el azt, aki segítségedet kéri.

A rest nem tudja, mi a tegnap; aki az igazságra süket, nem talál barátot; a kapzsi nem ér meg egyetlen boldog napot.

Kihez beszéljek mainapság? - A testvérek gonoszak s a barátokat nem lehet szeretni.

Kihez beszéljek mainapság? - Mindenki kapzsi és az emberek egymást megrabolják.

Kihez beszéljek mainapság? - A józanság elveszett és az arcátlanság lett úrrá.

Kihez beszéljek mainapság? - Aki elégedettnek látszik, az komisz, a jóságot pedig elhanyagolják.

Kihez beszéljek mainapság? - A tegnapra már senki sem emlékszik és senki sem hálálja meg, ha vele jót tettek.

Kihez beszéljek mainapság? - Arcát mindenki elfedi és ábrázatukat egymás elől eltakarják.

Kihez beszéljek mainapság? - Az emberek mohók, s akire az ember számít, annak nincs szíve.

Kihez beszéljek mainapság? - Nincsen többé igazságos ember, a földön a gonoszak uralkodnak.

Kihez beszéljek mainapság? - Az országot a bűn árasztotta el, s ez határtalan, határtalan.

Ha céljaidat alacsonyabbra tűzöd, az igazság útjáról letérsz.

Ha bölcs vagy, a szerényebb utat választod, hallgatsz és óvatosan beszélsz. Ha szádat kinyitod, az emberek tekintsék úgy, mintha valaki kincseskamráját nyitja ki; sértés és káromlás legyen számodra idegen; kihívó szót ne mondj, hazugságot soha; aki fecseg, azt megvetik.

Adj enni kenyeret, inni bort annak, aki alamizsnát kér, öltöztesd fel, aki szükséget szenved, és aki szegény, azt ne vesd meg, Istened szívét öröm fogja elárasztani, és megjutalmaz.

Ha ígértél, adj; akit felbátorítottál, azon segíts.

Ha megverlek, fiam, nem halsz bele, de ha engedem, hogy a magad feje után élj, elveszel. Verés a fiúnak, szidás a leánynak, szigorú szó a szolgának - aki így cselekszik, az cselekszik helyesen.

Emeltem homokzsákot, hordoztam sót, de mindegyik könnyebb volt, mint az adósság. Emeltem szalmát, hordoztam szénát, de mindegyik nehezebb volt, mint a jó barát.

Sok csillag van az égen, amely mind névtelen; sok ember él a földön, aki mind névtelen.

A helyes kormányzás alapja az erény.

Az ember védekezhet a sors csapásai ellen, de tehetetlen a saját szenvedélyei által idézett szerencsétlenségekkel szemben.

Ha valaki önkéntelenül elkövetett hibájára nem pirul el, újabb hiba.

Az embert nem az ég pusztítja el: maga öli meg magát azzal, hogy az örök törvényeket áthágja.

Az előny: az emberek között a régieké, a szerszámok között az újaké.

A legtöbb ember, ha még bölcset nem látott, látni kívánja, és ha már látta, nem nyer semmit.

Ne utasítsd el a korlátoltat és ne követeld, hogy az ember mindenben tökéletes legyen.

Az igazságot mindenki tudni véli, de mindenki csak a magáét. A sok fény viszálya - sötétség, s csak ahol egyetlen nap süt, van világosság.

Su-king

Miért titkolnám el szerelmem? Hiába rejtem el szívemet mások elől - magam hova rejtőznék előle?

A foltos gyöngyszemet ki lehet csiszolni s visszakaphatja eredeti fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincs orvossága.

A szépség és a bölcsesség minden más erénnyel összhangban áll. Ez a kettő mindennek a kulcsa.

Ha barátoddal találkozol, ne mutass se szomorúságot, se komor ne légy. Ellenkezőleg: fogadd barátodat derűs arccal, meleg szavakkal, de vigyázz, nehogy kedvességeddel terhére légy.

A keleti szél langyos, könnyű, de miután elsuhant, a jeges hegycsúcsok felett nincs növény, amely ne hervadna, nincs fa, amely ne száradna ki leheletétől. Miért tanítanók a majmokat, hogyan kell fára mászni?

Középszer: házam ajtaja egyetlen keresztbe tett gerenda, azonban életemet e rozoga házban gond nem homályosítja.

Megittasodtam, nem a dicsőségtől, hanem egy holdsugártól.

Si-king

Lao-ce

Az erkölcs

A Mester így szólt:

- Sima modor és hízelgő szó ritkán az erkölcs jele.

Önvizsgálat

A Mester így szólt:

- Önmagamat naponta háromféleképpen vizsgálom: vajon tettem-e valamit szívből másokért; vajon barátaimmal való beszélgetés közben voltam-e szavammal hűtlen; vajon én megtartottam-e azt, amit másnak tanítottam.

Ismeret

A Mester így szólt:

- Nem törődöm azzal, hogy az emberek nem ismernek. Azzal törődöm, hogy nem ismerem az embereket.

Az élet tökéletes befejezése

A Mester így szólt:

- Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.

A szülők kora

A Mester így szólt:

- A szülő éveiről az ember ne feledkezzék meg soha: azért, hogy örüljön fölötte, s azért, hogy aggódjék miatta.

Elég

Csi-ről, a bölcsről azt beszélték, hogy mielőtt cselekszik, háromszor meggondolja magát. A Mester hallotta és így szólt:

- Kétszeri meggondolás is éppen elég.

Önjellemzés

Si hercege azt kérdezte Ce Lu-tól, hogy milyen ember az a Kung-Ce. Ce Lu nem is válaszolt. Később a Mester így szólt:

- Miért nem mondtad meg neki egyszerűen: olyan ember, aki annyira keresi az igazságot, hogy enni is elfelejt, barátai közt a gyászról is megfeledkezik, és észre sem veszi, amint az öregség eléri?

A lángész

Egy miniszter azt mondta Ce Kung-nak:

- Mestered lángeszű ember. Milyen sok és gazdag tehetsége van!

Ce Kung azt felelte:

- Igaz. Ha az Ég alkalmat ad neki, lángesze ki fog tűnni. És sok tehetsége is van.

A Mester meghallotta, és így szólt:

- Honnan ismer engem ez a miniszter? Ifjúságom szigorú volt s így szereztem néhány képességet. Ez azonban mellékes. Jelent valamit, ha a bölcs sok dologhoz ért? Nem a sok a lényeges.

Lao azt mondta:

- A Mester azt mondogatta: Nincs állásom, s ezért ráérek a fontos dolgokkal foglalkozni.

A nép hite

Ce Kung azt kérdezte, hogyan kell helyesen kormányozni. A Mester így szólt:

- Gondoskodni kell, hogy elég táplálék, elég nagy hadsereg és a népben elég hit legyen.

Ce Kung szólt:

- Ha az embernek kényszerből még egyet fel kell adnia, a három közül melyiket nélkülözné a leginkább?

A Mester így szólt:

- A hadsereget.

- Ha az ember kényszerből az egyiket még fel kell adja, a megmaradt kettő közül melyiket nélkülözné inkább?

A Mester így szólt:

- A táplálékot. Örök időktől fogva úgyis mindenkinek meg kell halnia. Ha azonban a népből a hit hiányzik, minden kormányzás lehetetlen.

A szavak helyes használata

Ce Lu szólt:

- Vej herceg várja a Mestert, hogy a kormányzást átvegye. Mi legyen első teendője?

A Mester így szólt:

- A szavak helyes használatának helyreállítása.

Ce Lu szólt:

- Ez az egész? Most az egyszer a Mester hibázni fog. Miért kell a szavakat helyesen használni?

- Milyen együgyű vagy te, Jü! A bölcs mellőzi azt, amit nem ért. Ha a szavak használata nem helyes, a fogalmak értelme zavaros; ha a fogalmak értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni; ha nem lehet szabatosan cselekedni, az erkölcs és a művészet nem virágzik; ha az erkölcs és a művészet nem virágzik, a büntetés értelmetlen; ha a büntetésnek nincs értelme, a nép nem tudja, hová lépjen és mit tegyen. A bölcs első dolga, hogy fogalmait szavakká s a szavakat tettekké tegye. Nem tűri, hogy szavaiban rendetlenség legyen. Minden ezen múlik.

Kung Fu-ce

Sun, a nagy uralkodó azt kérdezte Csentől:

- Elsajátíthatom-e a világtörténet értelmét?

Csen így felelt:

- Még a tested sem a tiéd, hogyan akarod az értelmet a magadévá tenni?

Sun így szólt:

- Ha testem nem az enyém, ugyan kinek a tulajdona?

Az így felelt:

- Az Ég és a Föld mérte ki ezt a formát. Életed sem a tiéd. Az Ég és a Föld által számodra kimért erők egyensúlya az. Természeted, sorsod, az sem a tied. Ez az út, amit az Ég és a Föld neked szánt. Fiad és unokád sem a tied, a Föld és az Ég ezeket az utódokat szánta neked. Ezért van az, hogy megyünk, de nem tudjuk, hová, maradunk, de nem tudjuk, hol, eszünk, de nem tudjuk, miért: ez mind az Ég és a Föld nagy ereje - ki mondhatná, hogy az az övé.

A partlakók közül sokan kedvelték a sirályokat. Reggelenként kimentek a tengerre és a sirályok után úsztak. Százával sereglettek arra a madarak. Valaki egyszer így szólt: Hallom, mennyi sirály úszik utánatok, fogjatok néhányat, hadd játsszam velük.

Másnap ismét kiúsztak a tengerre. A sirályok a levegőben keringtek, de nem szálltak a vízre.

A tökéletes beszédben nincsen szó.

A tökéletes tettben nincs mozdulat.

Amit az okos ember tud, az közhely.

Szung tartományban élt egy ember, aki igen kedvelte a majmokat, és egész sereget gondozott házában. Még a gondolatukat is eltalálta, a majmok pedig jól értették gazdájuk szándékát. Kívánságukat még családja rovására is teljesítette.

Egyszer azonban hirtelen drágaság lett, és kevés takarmányra futotta. Azonban nehogy a majmok megvaduljanak, ravaszul így szólt hozzájuk:

- Ha holnap reggel három köteg szénát adok nektek és este négyet, elég lesz?

Háborogni kezdtek erre a majmok, és dühbe gurultak. Akkor hirtelen így fordította a szót:

- Rendben van, reggel négy köteg szénát adok nektek és este hármat. Meg lesztek elégedve? Örültek a majmok és megnyugodtak.

Valamint a majombarát túljárt a majomsereg eszén, úgy jár túl a bölcs a balgák értelmén.

Volt egy ember Csi tartományban. Módfelett szerette az aranyat. Kora reggel felöltözött, sapkát tett fejére, s kiment a piacra. Megállt az aranybeváltók sátora előtt, vette az aranyat és elillant.

Az őr elfogta és azt kérdezte:

- Ilyen sokaság közepette hogyan vehetted el a más aranyát?

Az pedig így felelt:

- Amikor az aranyat elvettem, nem a sokaságot láttam, hanem az aranyat.

Amikor Ven citerázott, a madarak körülrepkedték, s a halak kiugráltak a vízből. Elhagyta otthonát és Sziang mesterhez szegődött. Három hosszú éven át tartotta kezében a hangszert, anélkül hogy egyetlen dalt is játszott volna. Sziang mester azt mondta:

- Menj most már haza.

Ven félretette a citerát és felsóhajtott:

- Nem az a baj, hogy nem tudok a húrokkal bánni, nem mintha nem jutnának eszembe a dallamok. Az, ami bennem él, nem a húrokon múlik, az, ami bennem él, nem a hangokon múlik. Ameddig nem éltem szívem mélyében, hogyan mondhatnám ki azt, ami benne van. Ezért nem merem a kezemet megmozdítani, ezért nem merem a húrokat megérinteni.

Kis idő múltával ismét Sziang mester elé lépett. A mester azt kérdezte:

- Nos, mi van a citerával?

Ven felelt:

- Most megtörtént. Kérlek, hallgasd meg játékomat.

Ezután tavasszal a Sang-húrt pengette, a nyolcadik fuvolahanggal kísérve. Ilyenkor egyszerű hűvös szél támadt, füvek és fák virágba borultak. Ősszel a második fuvolahang kíséretében a Csin-húrt pengette. Szelíden áramlott ilyenkor a langyos levegő, növények és fák teljes díszben pompáztak ott. Aztán a tizenegyedik fuvolahang kíséretében a Jü-húrt pengette. Most jött a zúzmara és a hó, és befagytak a tavak. Jégdarabok úsztak a folyamon. Aztán a Csi-húrt pengette és hozzá az ötödik fuvolahangot. Most a nap melege szúrós forró lett és a kemény jég egyszerre összeomlott. De végül a Kung-húrt pengette együtt a másik négy húrral, és játszi szellők zizegtek. Az égen szerencsét hozó felhő úsztak, édes harmat csepegett, és zúgtak a források.

Lie-Ce

Amíg a ló a mezön él, füvet eszik és vizet iszik. Ha a másiknak megörül, nyakát hozzádörgöli; ha a másikra megharagszik, megfordul és kirúg. Ez az egész tudománya.

Ha a lovat befogják és hámba kötik, elkezd félénken pislogni, ugrálni, dacolni, és a zablát titokban elharapja. Így okosodik meg és tanulja meg a fogásokat. Mindez az első állatszelídítő bűne.

Az aranykorban a nép csendesen üldögélt, és nem tudta, mit cselekszik. Elment, nem tudta, hová; bendője tele volt, boldogan élt, barátja vállát veregette és sétált.

Ez volt a nép minden tudománya, amíg egyszerre csak előjöttek a szentek, és elkezdtek beszélni a rendről és az összhangról, a világ viselkedését megrendszabályozták, erkölcsi törvényeket állítottak fel, és a világot úgy táncoltatták, ahogy ők fütyültek.

Akkor a nép elkezdett sietni, futkosni, botorkálni, igyekezni, elkezdett ismeret és pénz után loholni, amíg már nem volt megállás. Mindez a szentek bűne.

Csuang-ce egyszer azt álmodta, hogy repkedő pillangó, boldog és egészséges és azt se tudta, hogy ki az a Csuang-ce. Amikor felébredt, ismét igazi és valóságos Csuang-ce lett. Most igazán nem tudom, Csuang-ce álmodta, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodta, hogy Csuang-ce. Pedig Csuang-ce és a pillangó között bizonyosan van különbség. A dolgok így meg tudnak változni.

Tudom, hogy a világ csak akkor élhet szépen, ha békében van. Semmit sem tudok arról, hogy a világot meg kell rendszabályozni. A világ szépen él, ha mindenki gondoskodik arról, hogy a természet benne meg ne háborodjék; szépen él, ha gondoskodik arról, hogy az igaz életet el ne hagyja. Ha a természet nem háborodik meg, és ha az igaz életet senki sem hagyja el, a világ a szabályok betöltésének teljességét elérte.

Jao, a szent király, a világot szabályozni akarta úgy, hogy vidámmá akarta tenni. Ha azonban az emberek vidámságukat tudatosan élik, a nyugalom elvész. Csie király a világot szabályozni akarta úgy, hogy szomorúvá tette. Ha azonban az emberek szomorúságukat tudatosan élik, az elégedettség elvész.

A nyugalom és az elégedettség elvesztése nem lehet igaz élet. Ha olyan helyzet támad, amelyből az igaz élet hiányzik, bizonyos idő múlva minden felbomlik. Ha az ember számára túl sok az öröm, a világosság ereje hamar elhasználódik. Ha az ember számára túl sok a szomorúság, a sötétség ereje hamar elhasználódik. Ha pedig ezekben az erőkben zavar támad, az évszakok váltakozásának rendje is megbomlik. Meleg és hideg nem tud kiegyenlítődni. Ez viszont visszahat az ember testi életére. Az ember a gyönyör keresésének és a szenvedélyes haragnak határait átlépi. Lényegében elégedetlen, gondolataiban kielégíthetetlen. A munkát félbehagyja. Így keletkezik a világban a kevélység, a rosszkedv, a becsvágy, a féltékenység. Így jutnak szóhoz a gonosztevők és az erényhősök.

Ezért a jó megjutalmazásával és a rossz megbüntetésével a világ rendjének növelése esztelenség. A világ oly határtalanul nagy, hogy a jutalom vagy a büntetés még csak nem is érinti. A történeti, feljegyzések kezdete óta az ember nem lát mást, csak csupa izgalmat. Mindenki állandóan azzal foglalkozik, hogyan jutalmazzon vagy büntessen. Így aztán nem jut idő arra, hogy a természet nyugalmában megpihenjen.

Ha valakinek a látása túl éles, a színeket fogja kiemelni. Ha valakinek a füle túl éles, a hangokat fogja kiemelni. Ezzel megzavarja az élet ősi rendjét. Az igazság művelésével megzavarja a józan észt. A szokások ápolása kifejleszti a képmutatást. Az összhang ápolása kifejleszti a mértéktelenséget. A szent élet ápolása kifejleszti a hazugságot. A tudás ápolása kifejleszti a bírálgatást.

Ha a világ a természet ősi állapotában megnyugszik, ezek a dolgok akár megvannak, akár nincsenek, hiányukat senki sem érzi. Ha azonban a világ a természet ősi állapotában nem tud megnyugodni, ezeket a dolgokat elkezdik firtatni vagy elnyomni, a világ megzavarodik és az emberek elkezdik ezeket vagy tisztelni, vagy megvetni. Az emberiség elvakul. Nemhogy szó nélkül elhaladna mellettük. Nem. Böjtöl és lemondást gyakorol, és egész nap ezekről fecseg. Egész életében ezekről énekel és ezeket tanulja. Mit tegyünk?

Ezért, ha a nagy embert arra kényszerítik, hogy a világi kormányzattal érintkezésbe lépjen, a nem-cselekvés a legjobb. A nem-cselekvés vezet a nyugalomhoz. Ez vezet a természet ősi rendjének helyreállításához. A világ fölött levő uralmat csak annak a kezébe lehet letenni, akinek saját szelleme a hatalomnál fontosabb. Ha az uralkodó belső világát nem osztja meg, hanem az ősi egységben tartja, ha értelmét nem használja, ha a viszonyok közepette olyan érzéketlen, mint a holttest - a nagy dolgok egyszerre kiemelkednek. Hallgatása néma, mint az éj, s mégis megrázza a földet, mint a mennydörgés. Szelleme az, ami sugárzik, és a természet engedelmeskedik neki. Szellemi erőit szabadon ereszti; nem cselekszik, mégis minden lény köréje sereglik. Hogyan lenne kedve az ilyen embernek a világot megrendszabályozni?

Csuang-ce

A bölcs dolga, hogy a birodalmat helyesen kormányozza. Éppen ezért tudnia kell, hogy a zavar honnan ered, mert csak így tudja leküzdeni. Ha az okot nem ismeri, semmit sem tehet. Ha pedig az okot keresi, azt fogja tapasztalni, hogy az a kölcsönös szeretet hiánya.

Ha a gyermek és az alattvaló apját és az uralkodót nem tiszteli, az erkölcsök romlásáról beszélnek. A fiú csak önmagát szereti, de apját már nem; ezáltal apjának árt, és csak önmagának használ. Az alattvaló csak önmagát szereti, de uralkodóját már nem; ezáltal uralkodójának árt, és csak önmagának használ. Ez az erkölcsök romlása. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy a kölcsönös szeretet hiányzik.

A tolvaj és a rabló is így cselekszik. A tolvaj csak saját otthonát szereti, másét nem, ezért a másét meglopja, hogy sajátjának használjon. A rabló csak saját személyét szereti, ezért erővel a másét elveszi, hogy önmagának használjon. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy a kölcsönös szeretet hiányzik.

Ha a nagyurak egymás családjának romlására törnek, éppen így tesznek. Ha a hercegek egymás birodalmának romlására törnek, ugyanígy tesznek.

Ha a birodalom minden polgára kölcsönös szeretetben egyesülne, vajon lennének-e gonoszak? Lenne-e barátságtalan ember? Lenne-e tolvaj és rabló? Ha az ember más házát a sajátjának tekintené, vajon meglopná? Ha a másik embert valaki magával egyenlőnek érezné, vajon bántalmazná?

Ezért mondta Mo-ce:

- Ha az egyik állam a másikat megtámadja, ha az egyik család a másikkal civódik, ha az uralkodó és az alattvaló egymáshoz rideg, ha apa és fiú egymást nem kedveli - ez mind a birodalom romlását idézi.

Az ősidőktől a mai napig senki sem volt, aki Taj hegyét felemelte és a Jangce folyón átugrott. De e kölcsönös szeretetet az ősidők szent királyai már gyakorolták.

- Honnan tudjuk azt, hogy a szent királyok ezt gyakorolták?

Mo-ce azt felelte:

- Nem éltem velük egy időben, nem hallottam szavukat, de láttam, amit selyemlapokra és bambuszra írtak, kőbe és ércbe véstek és a kései utódoknak hagytak. Ven király olyan volt, mint a nap és a hold, fényét szüntelenül sugározta. Ven szeretete az egész birodalomban szétáradt, anélkül hogy az egyiknek vagy a másiknak kedvezett volna.

Ce-Hszia azt kérdezte Mo-cetől, hogy a nemes emberek között is támadhat-e viszály?

A Mester így szólt:

- Nemes emberek között viszály nem támadhat.

Ce-Hszia azt mondta:

- De a kutyák és a disznók is marakodnak. Hogyan lehet, hogy a nemes emberek között nem támadhat viszály?

A Mester így szólt:

- Szavainkkal Ven királyt dicsérjük, tetteinkkel a kutyákat és a disznókat utánozzuk? Szomorú!

Vuma-ce kifogást emelt Mo-ce magatartása ellen, hogy olyan embereken segít, akiket nem ismer, áldozatot mutat be olyan szellemi lényeknek, akiket nem is láthat. Ez az eljárás tiszta bolondság.

A Mester így szólt:

- Tegyük fel, hogy két szolgád van. Az egyik csak akkor dolgozik, ha látod, s ha nem látod, semmit sem csinál. A másik akkor is dolgozik, ha nem látod. Melyik szolgát fogod előnyben részesíteni?

Vuma-ce azt mondta:

- Azt, aki akkor is dolgozik, ha nem látom.

A Mester így szólt:

- Tehát előnyben részesíted azt, aki bolond?

Az az állam, amelyben a szellemi ember nem talál otthont, az a pusztulás elé megy. Ha valahol szellemi ember jelenik meg, és nem fogadják tisztelettel, annyi, mintha az uralkodót feláldoznák. Ha a szellemi embert megvetik, annyi, mintha az állam jólétéről lemondanának. Az az állam, ahol a szellemi emberről megfeledkeztek, még sohasem tudott fennmaradni.

Mo-ce

Sun-jü Kun szólt:

- Igaz, hogy az erkölcsi szabály szerint, ha férfi és nő egymásnak valamit nyújt, nem szabad, hogy egymást megérintsék?

Meng-ce válaszolt:

- Ez a szabály.

- És ha valakinek a sógornője a folyóba esik és fuldoklik, nem szabad megfogni és kihúzni?

Meng-ce válaszolt:

- Aki fuldokló sógornőjét nem menti meg, az dúvad. A szabály az, hogy férfi és nő egymást ne érintse. Ha valakinek a sógornője fuldoklik és kezét megfogva kirántja, az a kivétel.

- A világ ma fuldoklik. Mi az oka annak, Mester, hogy nem mented meg?

Meng-ce válaszolt:

- Ha a világ fuldoklik, úgy kell megmenteni, hogy az ember az igazságot tanítja. Ha valakinek a sógornője fuldoklik, kezét meg kell ragadni és a vízből kirántani. Azt akarod, hogy a világot kezénél fogva kihúzzam?

Meng-ce, Liang királya, Huj elé járult.

A király így szólt:

- Ezer mérföldet nem átallottál megtenni, öreg, hogy ide gyere; biztosan van valami tanácsod, amivel birodalmamnak használhatok.

Meng-ce így felelt:

- Miért beszélsz a haszonról, király? Tulajdonképpen az emberiességről és a jogról kellene beszélned. Mert ha egy király azt mondja: "Mi az, ami birodalmamnak használ?" - akkor a nemesek is arról beszélnek: "Mi az, ami házamnak használ?" - és a nép is arról beszél: "Mi az, ami nekem használ?" A magasrangú és alacsonyrangú mind a hasznot keresi, s így a birodalomban úrrá lesz a zavar.

Meng-ce

Ablakát kinyitotta a holdnak - a bánat lépett be rajta.

Eladó lányok, ne sírjatok! Ki tudja? Talán hú szívű férfit találtok, aki majd gyakran mondogatja: megöregszünk csendben, együtt.

Isten veled, életem ura! Egy folyó sem térhet vissza forrásához, egy rózsa sem nőhet vissza a fára, amely lehullajtotta.

Az élet egyetlen bizonyossága a halál. Ma te csókolod ezt a szájat, holnap a föld; ma én játszom ezen a hárfán, holnap a tyúkok gubbasztanak rajta.

A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.

Az élet káprázat, akár az álom. Miért kínozzuk tehát magunkat?

A rózsa nem élhet fény nélkül, a nő nem élhet szerelem nélkül.

Li Taj-po

Ez az aggastyán mindig szegény volt, mégis énekel; és te, akinek annyi szép emléke van, miért panaszkodsz?

Amikor a felhő a holdra siklik, a folyamra is felhő siklik. Úgy érzem ilyenkor, mintha az ég tengerében eveznék, és kedvesemre gondolok, akinek arca szívem tükrében fénylik.

Felhő terjeszkedik fölöttünk. Közeledik a vihar - verset írok a szerencse állhatatlanságáról.

Tu Fu

Az ég olyan alacsony, mint a föld. A hegy és a tenger egy szinten vannak.

A Nap akkor nyugszik, ha delel, és a teremtmények meghalnak, amikor megszületnek.

Ha ma reggel elindulsz Jüe tartományba, tegnap estére megérkeztél.

A tyúknak három lába van.

A fehér kutya színe fekete.

A hegyek énekelnek.

Huj Si

Ha az ember valamit megismer, az igazságot szólja. Nem szólja az igazságot az, aki nem ismeri. Csak aki ismeri, az szólja az igazat. A megismerést kell tehát kutatni.

Tanítsd, uram, a megismerést.

Ha az ember gondolkozik, akkor megismer. Gondolkozás nélkül nincs megismerés. A gondolkodást kell kutatni.

Tanítsd, uram, a gondolkodást.

Akiben hit van, az gondolkozik. Hit nélkül nincs megismerés. Csak akinek hite van, annak van gondolata. A hitet kell kutatni.

Tanítsd, uram, a hitet.

Amiben az ember gyökerezik, az a hite. Akinek nincsen gyökere, annak nincs hite. Ki miben gyökerezik, az a hite. A növekedést kell kutatni.

Tanítsd, uram, a növekedést.

Az ember a teremtésben gyökerezik. Teremtés nélkül nincs növekedés. Csak amit teremt az ember, abból emelkedhet ki. A teremtést kell tehát kutatni.

Tanítsd, uram, a teremtést.

Amikor az embert eltölti az öröm, akkor teremt. Öröm nélkül nincs teremtés. Csak aki ismeri az örömet, az teremt. Az örömet kell tehát kutatni.

Tanítsd, uram, az örömet.

A határtalanban van az öröm. A korlátok között nincs öröm. A határtalan az egyetlen öröm. A határtalant kell kutatni.

Tanítsd, uram, a határtalant.

Aki semmi mást nem hall, semmi mást nem ismer, az határtalan. Aki a másikat látja, hallja, ismeri, az elhatárolt. A határtalan a halhatatlan. A határolt a halandó.

De mondd, uram, miből szőtték a határtalant?

Saját nagyságából szőtték, vagy így mondom: nem a nagyságából szőtték. Mert a nagyság a világban sok tehenet, elefántot, paripát, aranyat, rabszolgát, asszonyt jelent. De nem ilyenekre gondolok, mert az ilyeneket mind egymásból szőtték. A határtalan helye a mélység és a magasság, nyugat és kelet, észak és dél, a határtalan helye ez a nagy világ. Ezért mondják az öntudatról: helyem a magasság és a mélység, nyugat és kelet, észak és dél, én vagyok a nagy világ. Ezért mondják a lélekről: a lélek helye a mélység és a magasság, nyugat és kelet, észak és dél, a lélek helye ez a nagy világ. Aki így látja, így gondolja, így ismeri, aki a lélekkel játszva örvendezik, a lélekkel egyesülve gyönyörködik, az önmagában teljes, minden világban szabad lény. De akik másképpen látják, azok a szétszóródó lények. Üdvösségük mulandó és számukra börtön minden világ.

Brahman legmagasabb alakja a táplálék. Mert táplálékból való az élet. És ha az ember nem eszik, akkor nem gondolkozik, nem érez, nem lát, nem beszél, nem szagol, nem ízlel, az életerő elhagyja. Így mondják: ha újból eszik, megnövekszik benne az életerő, és újból gondolkozik, hall, érez, beszél, ízlel, szagol és lát. Mert így mondják: a földi lények táplálékból születnek. Az életet a táplálék adja, s a táplálékban oszlik fel az élet.

Valóban, ahány lény van, mind a táplálék után röpdös, nap mint nap lesi a zsákmányt. A nap a sugaraival szívja fel a táplálékot, ez izzik benne. Az életerők tápláléktól átitatva emésztenek. Táplálék lobbantja fel a tüzet, és Brahman a táplálék után való vágyból teremtette a világot.

Valóban a táplálék a Fenséges világfenntartó alakja. A táplálék lényege az élet, az életé a belső érzékelés, a belső érzékelésé az ismeret, az ismereté a gyönyörűség. Aki ezt tudja, az bővében lesz a tápláléknak, az életnek, bővében lesz a belső érzelmeknek, az ismeretnek, a gyönyörűségnek. Igen, ahány lény csak táplálkozik itt a földön, mindegyiknek a belsejében lakik és élvezi a táplálékot mindenkiben, aki ezt tudja.

Két Brahman van, az alakot öltött és az alaktalan, a halandó és a halhatatlan, az egy helyben álló és a járó, az itt lévő és a túlnan lévő.

Az alakot öltött más, mint a szél, más, mint a világűr. Ez a halandó, ez az egy helyben álló. Ennek az alakot öltött, halandó, egy helyben álló, itt lévő Brahmánnak lényege amott szikrázik az égen, mert ez a nap, minden létező lényege.

Az alaktalan Brahman a szél, a világűr. Ez a halhatatlan, ez a járó, ez az, aki túl van az életen. Ennek az alaktalannak, ennek a halhatatlannak, ennek a járónak, aki odaát van, lényege a tűzlélek, amelyik ott szikrázik a napban, mert a túllévő magja a tűzlélek.

Ennyit az Istenségről. És most az isteni Énről.

Az, ami alakot ölt, más, mint a lehelet; az, ami itt van, más, mint a test mélyén rejtőző végtelen űr. Ez a halandó, ez az egy helyben álló. Ennek az alakot öltött ittlévőnek, ennek a halandónak, ennek az egy helyben állónak a lényege a szem. Mert a szem minden ittlévő lényege.

Az alaktalan pedig a lehelet és a test belsejében rejtőző végtelen űr. Ez a halhatatlan, ez a járó, ez az életen túl lévő. Ennek az alaktalannak, ennek az életen túl lévőnek, ennek a járónak lényege a tűzlélek, amely a jobb szemben szikrázik, ez a lényege annak, aki odaát van.

A tűzlélek képe az arany, olyan, mint a sáfrány-köntös, fehér, mint a báránygyapjú, bíbor, mint az indragopa-bogár, alakja, mint a lobogó tűz, mint a lótusz virága, olyan, mint a hirtelen felcikázó villám. Mert aki ezt megérti, abban hirtelen, mint a villám, a boldogság felcikázik.

De a tűzlelket megnevezni csak így lehet: nem ez, nem az. Nincs, aki másként nevezhetné. Neve mégis a valóságok valósága, mert az életszellem a valóság, és a valóság benne: Ő.

Uddálaka Áruni így szólt fiához, Svetaketuhoz:

- Hadd tanítsalak meg, kedvesem,