Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

munka		2006.08.17. 13:21
festegetek végre, már adtam is el képeket.:)

Hajrá Gyurcsány!!!	Pichlerné Nagy Gyöngyi	2006.04.12. 10:45
Nem mintha megérdemelné a bizalmamat bárki is, túl sokat kínlódok, kínlódunk (8 éve is)ahhoz, hogy dícsérhetném honatyáinkat, de most nincs más lehetőségem. Most nyernie kell, érzésem szerint. Természetesen, erről senkit nem kívánok meggyőzni!!!!!!!!!! :) Azt mondja nekem egy kedves ismerősöm: -Gyöngyi, sokkal intelligensebb nőnek gondoltalak, mint, hogy a Fideszt elutasítsd. Inkább ne menj el szavazni!- Szomorú lettem, hiszen komolyan erősödött a kedves ismerősöm haragja irántam. -Nekem, bőven elég annyi intelligencia, hogy belássam azt, ha más ember véleménye eltér az enyémtől, vagyis, elfogadom csöndben, a döntését, és nem támadom, ha másra szavaz, mint én. Ennyi volt a válaszom! Szóval, hajrá Gyurcsány...! Megelőlegzem a bizalmat. Dávid Ibolya igazán bámulatos jellem. Köszönet érte Tovább…

Syla kutyám, 1998. április 05.- 2006. márc 03.	Gazdi	2006.03.03. 09:35
Syla kutyám, 1998. április 05.- 2006. márc 03.

Kérem, vásároljanak.	Gyöngyi	2005.12.12. 11:07
http://www.teszvesz.hu/my_page.php?uid=3928627

Kovács Kati, Isten éltesse!	gyöngyi	2005.10.28. 14:39
Kovács Katinak Kedves Kati! Amióta vagyok ezen a világon, és érzékelem is sajátosságait, sokat láttam már, és hallottam. Azonban bátran mondhatom, hogy az élet attól is olyan szép számomra, mert Ön is itt van közöttünk. Magányos gyermekkorom vígasza volt, dalaival. Nagyon köszönöm! Nem is tudom, meddig kell még maradnom, de biztos vagyok benne, hogy amig csak élek, addig hálás leszek ezért.:) BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK! MINDEN JÓT, AMIRE CSAK SZÜKSÉGE VAN A BOLDOGSÁGHOZ. Tisztelettel: Pichlerné Nagy Gyöngyi Tovább…

Segítséget kértem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Úrtól.	Gyöngyi	2005.10.12. 11:47
x Tovább…

Az a baj...	Gyöngyi	2005.10.09. 11:15
Az a baj, hogy túlságosan sok energiát áldozok arra nap, mint nap, hogy túléljem. Görcsösen élni akarok, pedig lehet, hogy túl élném a napot akkor is, ha nem akarnám olyan nagyon. És az a baj, hogy ez a maszlag, az arcomon, a mosoly, folyton rám van tapadva. Mint ha...! Mondják: Milyen erős vagy! Miért gondolják????? Lehet, hogy el kellene lazulnom egy kicsit, úgy bele pihenni a semmibe kicsit, és akkor könnyebb lenne. Az is baj, hogy felelőtlenség írogatnom ilyesmit, hiszen félrevezethetek másokat. Nem! Most csak magamnak írok. Tessék engem most elnézni, hagyni egy kicsit gondolkodni. Gondolatok...! Folyamatosan törnek rám, de talán nem elég okosan irányítom a menetét. Talán nem elég építően. Lenyűgöz az a csoda, amikor valaki felébred, elvégzi a reggeli ébredéssel járó apró mozzanatokat, aztán a konyhában felteszi a teavizet forrni, előkészíti a kellékeket, filtert, cukrot, citromot, és a poharakat, kanalakat, tányérokat a reggeli pirítóshoz. Fokhagymagerezdeket tisztít a pirítóshoz, és egy kis zsírt, hogy megkenje a még forró kenyérszeleteket. Kimondhatatlan nagydolog ám ez. Az, hogy valaki gondoskodik arról, hogy legyen tea, hozzá cukor és citrom, vagy pótló, és zsír és kenyér és fokhagyma és hozzá a só! Már előző nap beszerzi a kellékeket, hogy amikor eljön a reggel, akkor elkészítse az ételt. Talán én magam, a tegnappal szúrom el.  De ha ma, a holnapra tervezek és teszek, akkor is kilátástalan a pirítós. Értik ezt? :) Milyen muris. A lehetőségeim korlátozottak. Vagy én vagyok korlátozott?:) Igen, több mint valószínű. A pirítós sztori csak töredéke a napi csodák tömkelegének. Hiszen aki ételt készít, az már előzőleg gondoskodott a szükséges energiákról, mint villany, gáz... Gondoskodás. Szentül meg vagyok róla győződve, hogy a szeretet lényegét, azon felül, hogy a "fontosabbak magamnál" személyek körülöttem a róluk való gondoskodás jellemzi. Ezt most jól megmondtam, talán érthető. A kérdés csupán az, ha nincs lehetőségem a gondoskodásra, akkor mennyit ártok ezzel magamnak. folytatom hamarosan...

Ballagás		2005.06.19. 08:22
Nagyon jól sikerült.

töprengős...		2005.06.13. 07:50
ajánló: http://legeza.oszk.hu/mekbol.htm Milyen különleges szempontok... Nagy tisztelője vagyok Márai Sándornak, bár időnként megrémítenek,  azok a totálisan lecsupaszított tények, amiket megfogalmaz, melyeket ilyen ragyogó tisztasággal átlát. Igazán bölcs! Márai Sándor: Arról, hogy legokosabb egyedül maradni  Mert ne számíts te senkire. Már nem is vagy hűséges a munkádhoz, ha bárkire is számítsz. Már nem is végzed egészen, feltétlenül, életre-halálra munkád, mellyel sorsod megbízott, ha bárkinek hűségét elfogadod. Nincs senki, aki segíthet. Műveket, embereket, népeket utolsó pillanatban nem védhet meg senki, nem segíthet senki, csak a mű, s az ember, a nép maga maga. Ugyanaz az erő, mely megalkot egy művet, felépít egy életet, csak az tud megvédeni is. Ezért legokosabb egyedül maradni. Aki igazán, elszántan magányos, aki lelke mélyén nem sínyli ezt a magányt, csak az erős. Nem szabad érzelmesnek lenni, sem reménykedni. A végén meg kell halnod, tudjad ezt. Mitől félsz hát? Mit is remélhetsz? Ha munkádhoz hűséges vagy, a halál sem tehet ellened semmit, amíg munkád tető alá nem hoztad. Ezt tudjad, s marad bátran magányos.     Nagyon tetszik a következő is... Gracián: Tudjuk magunkat kivonni   Bölcs életszabály, hogy az ember tudjon valamit megtagadni. Még fontosabb, hogy önmagát meg tudja tagadni ügyektől és személyektől. Vannak különös foglalatosságok, melyek szú módjára őrlik az értékes időt. Nem illő dolgokkal foglalkozni rosszabb a semmittevésnél. Nem elég, ha az óvatos ember maga nem tolakszik, több kell ennél: más tolakodását is el kell tudnia hárítani. Ne legyen annyira mindenkié, hogy megszűnjön önmagáé lenni. Ne élj vissza barátaid készségével és ne kérj tőlük többet, mint amennyit maguktól adnak. Minden túlzás hiba, főleg a társas érintkezésben: okos mérséklettel jobban megőrzöd mindenki jóindulatát és becsülését, mert nem használódik el a mindennél becsesebb illemtudás. Őrizd meg hát a választékos iránti hajlamod szabadságát, és ne véts a jó ízlés törvénye ellen.

De gyönyörű!!!		2005.06.07. 19:07
Váci Mihály          SZELÍDEN, MINT A SZÉL      Szőkén, szelíden, mint a szél,      feltámadtam a világ ellen,      dúdolva szálltam, ténferegtem,      nem álltam meg - nem is siettem,      port rúgtam, ragyogtam a mennyben,     cirógatott minden levél.      Szőkén, szelíden, mint a szél,      minden levéllel paroláztam;      utamba álltak annyi százan      fák, erdők, velük nem vitáztam:      - fölényesen, legyintve szálltam      ágaik közt, szép suhanásban,      merre idő vonzott s a tér.      Szőkén, szelíden, mint a szél,      nem erőszak s akarat által,      ó, szinte mozdulatlan szárnnyal      áradtam a világon által,      ahogy a sas körözve szárnyal:      fény, magasság sodort magával,     szinte elébem jött a cél.      Szőkén, szelíden, mint a szél,      a dolgok nyáját terelgettem,      erdőt, mezőt is siettettem,      s a tüzet - égjen hevesebben,      ostort ráztam a vetésekben:      - így fordult minden vélem szemben,      a fű, levél, kalász is engem      tagad, belémköt, hogyha lebben,      a létet magam ellen szítom én.      Szőkén, szelíden, mint a szél;      nem lehetett sebezni engem:      ki bántott - azt vállon öleltem,      értve-szánva úgy megszerettem,      hogy állt ott megszégyenítetten      és szálltam én sebezhetetlen:    - fényt tükrözök csak, sár nem ér.      Szőkén, szelíden, mint a szél,      jöttömben csendes diadal van,      sebet hűsít fényes nyugalmam,      - golyó, szurony, kín sűrű rajban      süvített át, s nem fogott rajtam,      s mibe naponkint belehaltam,      attól leszek pusztíthatatlan,      s szelíden győzök, mint a szél.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk