"Egy idő után megtanulod a finom különbséget a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
Veronica A. Shoffstall
______________________________________
Bocsáss meg Uram, hogy egykor nem ismertem fel a védőangyalt, akit küldtél mellém abban a nehéz órában. Olyan rémesen egyszerű volt, görnyedt háttal jött felém, porosan, kopott saruban, szárnyak nélkül, törékenyen.
Még csak nem is köszöntöttem. Lenéztem, elhúzódtam tőle!
Ki gondolta volna, hogy karjába vesz, felemel, átölel, és megment engem, azon a nehéz órán.
Már figyelek! Bárki lehet... angyalod.
Pichlerne
_______________________________________
AMENNYIBEN TETSZETT A LAPOM, KÉREM ÍRJON A VENDÉGKÖNVEMBE...
sok pénz jön
PÁROM AZ IDEÁLOM.:)
Az én imádott Párommal:)
OKOSSÁGOK, VICCES MONDÁSOK A VILÁGBÓL, INNEN-ONNAN
Bölcsességek, és idézetek, melyek nem feltétlenül tetszetősek számomra, nem én válogatom, automatikus áradás. :) ...de azért bőségesen vannak köztük gyöngyszemek.
" "
______ . _______
KEDVENCEM MÉG AMI WINEHOUSE
Hogy egy Amyt kedvelő szavait idézzem:” Ilyen flegmán őszinte, hanyagul elegáns, szétesett mégis bűbájos és dögös énekesnő nagyon kevés van.”
Feuer Mária pszichológus elemzése egy másik rétegre hívja fel a figyelmet. Szerinte a „való világok” különösen az életgyáva emberek esetében élveznek nagy népszerûséget. „A reality show az életgyáva ember sorsának helyettesítõjévé válik. Az ilyen ember szeretne bizonyos dolgokat megtenni, de nem mer. Rendszerint azzal a szereplõvel azonosul, aki a legagreszszívabb és a legrámenõsebb. Vele együtt vállal fel helyzeteket, együttesen jól odamondanak a másik félnek.”
Title goes hereMinden
eladó Valótlanságshow-k Magyarországon
Kukkol a fél ország. Valóságot ígérnek, holott minden csak
látszat, csupa illúzió. A gyõzteseket a nagy vagyon és az élethosszig tartó
népszerûség reményével ámítják el, ám az eddigi szereplõkbõl Nyugaton még
senki nem lett médiasztár… Idén õsztõl nálunk is hihetetlen nézettségi
mutatókkal indultak útnak a valóságshow-k. A kereskedelmi csatornák egymással
versengve ontják magukból az ideológiailag nagyon is „megkomponált”
mûsorokat.
George Orwell világhírû negatív utópiája, az 1984 egy jövõbeli totális
diktatúra világában játszódik. A huszadik század totalitárius államai és a
hidegháború paranoiája által ihletett mûbõl egy olyan jövõkép rajzolódik ki,
melyben a Párt és vezetõje, a sohasem látható Nagy Testvér újraírja a
történelmet, és a nyelv lerombolása útján a gondolkodást is befolyásolja.
Aligha gondolhattuk, hogy a mû megjelenése után ötven évvel ezrek
versenyeznek majd, hogy vidáman és önként hosszú hónapokra a Nagy Testvér
totális kontrollja alá, azaz kamerák kereszttüzébe kerüljenek. (Hazánkban
hatezer ember szeretett volna Big Brother-szereplõ lenni[!]) Aligha
gondolhattuk, hogy a profetikus orwelli világ analógiájára olyan mûsorok
születnek majd, melyek – show-elemekkel tarkítva ugyan, de – nézõk millióit
tévesztik meg.
Sajnos úgy tûnik, hogy a Big Brother és a hozzá hasonló reality show-k
messzemenõkig befolyásolják a közhangulatot, meghatározzák az utcán folyó
közbeszédet, kamaszokat bilincselnek a tévé elé, trágár nyelvezetet, obszcén
jeleneteket csorgatnak a nézõkbe, megváltoztatva világképüket és gondolataikat
– azaz egy újfajta ideológiai kontrollal hozzájárulnak történelmünk negatív
átformálásához.
Természetesen mindig is születtek ócska színmûvek, közönséges, a
szexualitást eltárgyiasító, vérlázítóan durva drámák, irodalmi alkotások. A
különbség a nyilvánosság mértékében van: ezek a mûvek sohasem kaptak ekkora
nézettséget, korlátozott mértékben voltak csak elérhetõk. Ezzel szemben a
szóban forgó „alkotásokat” hazánkban a legnézettebb idõsávban, az esti
órákban, egymással versengve sugározzák a kereskedelmi csatornák (illetve
folyamatosan ontja a világháló). A foglyul ejtett nézõsereg („the captivated
audience”) – hacsak nem rajong az M1-ért, vagy nincs módjában elõfizetéses
mûsorokat nézni – „eszi, nem eszi, nem kap mást”. A közvélemény-kutatások
áttekintésekor kitûnik, hogy sokan azért nézik például a Big Brothert, mert
ebben az idõsávban az általuk preferált csatornák egyikén sincs nézhetõ
program…
Leleplezõdés, kitárulkozás
„…népeknek mutatom meg
meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.” (Náh 3:5)
A mûsorok alapvetõ lényege – megalkotóik ezt akár elismerik, akár nem –,
hogy tíz-tizenkét ember majdnem négy hónapon át tartó összezárásával, a
rabságból és a bezártságból fakadó türelmetlenség és ingerlékenység
segítségével mind lelkileg, mind testileg egyre lejjebb vetkõztessék a
szereplõket, azaz arra késztessék õket, hogy ország-világ elõtt teljes
„valójukban” feltárulkozzanak.
Rajongók tábora. Elszabadult érzelmek a Big Brother-könyv
bemutatóján
Ha összevetjük ezt a célt a Bibliából kirajzolódó szellemi-erkölcsi
realitásokkal, láthatjuk, hogy akár a lélek, akár a test felfedése – hacsak
nem baráti-bizalmi, illetõleg házastársi szövetségre épül – súlyos
következményekkel jár.
A bûnbeesés elõtt még Isten dicsõsége borította be az embert, sem teste,
sem szelleme nem szenvedett hiányt, az ember a teljes védelem és harmónia
állapotát élvezhette. A bûnbeeséssel ez az Isten és ember közötti egység
megtört, Ádám és Éva figyelme azonnal testi mivoltuk felé fordult: „És megnyilatkozának mindkettõjüknek szemei, s észrevevék, hogy
mezítelenek; fügefalevelet aggatának azért össze, és körülkötõket csinálának
magoknak.” (1Móz 3:7) Isten jóságából fakadóan a bûnbeesés után is újra
felöltöztette az embert, bõrruhákat készített, lelküket pedig egy lepellel
borította be, azaz védelem alá helyezte; a mai ember szeméremérzete is ezt a
védettséget-védekezést szolgálja.
Amikor ez a védettség sérül – azaz szövetségen kívüli emberek „néznek be” a
lepel alá (mai szóval „kukkolnak”) –, az illetõ súlyos állapotba,
kiszolgáltatott helyzetbe kerül, megszégyenül és nevetségessé válik. Az
illetéktelen személyeknek való feltárulkozás nyomában mindig csalódottság és
pusztulás jár, elég csak Ezékiás király és a babilóniai követek esetére
gondolnunk: „És meghallgatta õket [a követeket] Ezékiás, és
megmutatta nékik az õ egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a
fûszerszámokat, a drága kenetet és az õ fegyveres házát és mindent, ami csak
találtatott az õ kincstáraiban, és nem volt semmi az õ házában és egész
birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás.” (2Kir 20:13)
A helytelen döntés után Ézsaiás próféta Júda teljes romlását prófétálja:
„És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent
láttak, ami csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, amit
nékik meg nem mutattam volna. Akkor monda Ézsaiás (…): Ímé eljõ az idõ, amikor
mindaz, ami a te házadban van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig,
elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.” (2Kir
20:15–17)
Mindezek fényében nem árt megfontolnunk pszichológusok azon véleményét,
miszerint a szereplõk személyisége ilyen fokú nyilvánosság és kitárulkozás
nyomán maradandó károsodást szenved. (Ezt az elképzelést megerõsítik azok a
híradások is, amelyek a hazai kiesettek, illetve nyugati országokban
befejezõdött show-k szereplõinek „utóéletét” taglalják: kiüresedés,
visszailleszkedési gondok, házastársi kapcsolatok széttörése,
munkaképtelenség, elhúzódó apátia, becsapottságérzés. Hazánkban például az
egyik októberben kiszavazott szereplõ, bizonyos Iti, nem tudott meglenni a Big
Brother-ház és új „barátai” nélkül, több ízben visszatért, és teniszlabdákat
hajigált be az udvarra…)
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szexuális indíttatású leselkedések
gyakran nemcsak az áldozat, de az illegális betolakodó romlását is
eredményezték, mivel visszafordíthatatlan vágyak, ellenállhatatlan epekedés
kiindulópontjai lettek: „Amikor tavaszra fordult az idõ, mikor
a királyok csatába szoktak menni, elküldte Dávid Joábot és az õ szolgáit s az
egész Izraelt, hogy elpusztítsák az Ammon fiait… Dávid pedig Jeruzsálemben
maradt. És késõ délután, mikor felkelt Dávid a kanapéjáról, és a királyi
palota tetején sétálgatott, meglátott a tetõrõl egy asszonyt fürdeni. Az
aszszony pedig nagyon szép volt… Követeket küldött hozzá, akik elhozták õt, és
vele hált.” (2Sám 11:1–4)
Dávid házasságtörését, majd gyilkosságát némi henyélés, majd néhány
illegális pillantás, Bethsabé testének kifürkészése elõzte meg. Dávid – miután
megbánta bûnét – Isten rehabilitációjában részesült, ám a tetteibõl fakadó
árnyak egész életét végigkísérték (elvesztette gyermekeit, és egész életében
harcolni kényszerült).
„Az ember agresszív lény. Egyes rágcsálók kivételével egyetlen más
gerinces sem öli meg a fajtájabelit olyan elszántsággal és annyira készakarva,
mint az ember.” (Elliot Aronson)
Egy másik, szakértõk által egységesen kifogásolt tényezõ a mûsorok
alapötletét illetõen a fogva tartás és ezzel együtt a túl sok szabadidõ, a
munka hiánya. A hosszan tartó semmittevés, az állandó öszszezártság nyomán
törvényszerûen fellépnek bizonyos reakciók, melyeknek felbukkanását már régóta
ismeri az emberiség – ezért sem érthetõ, miért kell ezeket a beteg reakciókat
most mesterségesen megismételni, újra „elõállítani”. Laktanyákban, börtönökben
és kollégiumokban ugyanis már régen megfigyelték a pszichopátia
kialakulását. A bezártságot nem jól tûrõ személyeknél már rövid idõ után
(néhány hét, egy-két hónap alatt) a lelkiismeret leépülését, a tanulási
képességek visszaesését és a szeretetre való képesség eltûnését tapasztalták
(szakmai körökben ezt nevezik pszichopata triász tünetcsoportnak) . Az
ilyen helyzetbe került személyeknél az erõszakos cselekedetek, agresszív
tettek megszaporodása figyelhetõ meg, illetve a „Ne ölj!” parancs gátlások
nélküli áthágása. (Angliában egy szereplõt azért kellett eltávolítani a Big
Brother-házból, mert kést rántott egyik társára…) A társadalomba való
visszailleszkedést súlyosabb eseteknél csak pszichoterápia segítségével
lehetett elérni.
Orwell: 1984 Önként hosszú hónapokra a
kamerák totális kontrollja alá kerülnek. Hazánkban hatezer ember szeretett
volna Big Brother-szereplõ lenni(!)
Dr. Gál Zsigmond fõorvos, igazságügyi elmeszakértõ úgy látja, hogy a
szereplõk összeválogatása egyáltalán nem a véletlen mûve, a szelektálás nagyon
is tudatos munka eredménye. Nem kellett más, csak némi szociálpszichológiai
ismeret vagy csoportdinamikai tudás, s a mûsorkészítõk máris sikerrel ültették
el a konfliktus magvát, melynek „fejlõdése” magától hajtja a mûsort. A
pszichiáter véleménye szerint a Big Brother „hétköznapi hõsei” egytõl egyig
„mérsékeltebb intellektusú” személyek, akikre az a jellemzõ, hogy gondolataik
helyett inkább tetteikkel hívják fel magukra a figyelmet (metaforikus
üzenetek, szimbolikus aktusok helyett valódi pofonokat, szexuális jeleneteket
láthat a nézõ…) Egytõl egyig erõs személyiségvonás náluk az exhibicionizmus:
csaknem mindent elárulnak önmagukról, leleplezõdnek a nézõk és persze
családjuk körében is… „A show-k világa zárt, mesterséges világ, ahol a
versenyzõk minden parancsot felülrõl kapnak, mint a gyerekek, ráadásul
morálisan megkérdõjelezhetõ, kettõs utasítások szerint kell létezniük:
egyfelõl kooperálniuk kell, másrészt kénytelenek egymás ellen, a túlélésért
harcolni. Mindez beindítja a regressziós, gyermeki létformába mutató
folyamatokat. A mûsort rendszeresen nézõk véleménye szerint ez már meg is
történt: a szereplõk személyisége egyre átláthatóbb, motívumaikat egyre
kevésbé képesek leplezni” – állítja a szakértõ.
Jelentkezõk hosszú sora a Big Brother orosz
változatára
Mindezek fényében meg kell állapítanunk, hogy a reality show-k „modern”
emberkísérletek, melyekben a huzamos összezártságból és unalomból fakadó
agresszióra játszanak rá a szerzõk. A huszonegyedik századra tehát eljutott az
emberiség oda, amikor saját embertársait állati létbe taszítva, mint
patkányokkal kísérletezik laboratóriumi körülmények között, s teszi mindezt
százezrek legnagyobb egyetértése, sõt örömujjongása mellett…
Emberi jogi problémák
„A magánélet szabadságához való jog kétségkívül az egyén autonómiájának
védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett méltóságából
ered.” (Az Alkotmánybíróság 56/1994. [XII.11.] Ab-határozata)
A Big Brother-õrületben, a Való Világ-lázban csak keveseknek jut eszébe,
hogy a mûsorok által kiszolgáltatott helyzetbe hozott bentlakók és az oda
bekukucskálók viszonya önmagán messze túlmutat, s társadalmi, illetve emberi
jogi problémává válik. Ezek a mûsorok ugyanis a szabadság és az emberi
méltóság ellen intézett támadásként is értelmezhetõk. Az ember pusztán csak
amiatt, hogy embernek születik – azaz a Teremtõ Isten képmása, nem pedig kutya
lesz –, a jog értelmében is olyan elidegeníthetetlen jogok birtokába jut,
amelyek megvédik attól, hogy akár az állam, akár a szomszéd, akár a munkaadó,
akár a sajtó felnyissa leveleit, megszabja öltözködését, lakóhelyválasztását,
eldöntse, hogy kiben vagy miben higgyen, milyen politikai nézeteket valljon.
Ezzel szemben ezek a mûsorok azzal szórakoztatnak, hogy a nézõ kihallgatja
mások beszélgetéseit, belsõ motívumaikat fürkészi, meglesi õket legintimebb
helyzeteikben. A szereplõk önmaguk mondtak le ezekrõl az alapvetõ jogaikról,
ám egy olyan helyzetben, amikor ellenállhatatlan csábításnak tették ki õket
(nyolc-kilenc évi átlagjövedelem), illetve az elõbbiekben felvázolt
„laboratóriumi” kísérletek következményeivel (akár maradandó pszichés
károsodás) nem voltak tisztában. (Ezeket felmérni csak utólag lehet.)
Az amerikai, illetve más nyugat-európai országokban levetített mûsorokkal
kapcsolatban többen megjegyezték, hogy ezekben több „méltósággal” viselték az
emberek a rabságot, nem vetkõztek ki annyira magukból, mint nálunk.
Maximálisan egyetértünk azokkal a nézetekkel, melyek szerint a Big Brother és
társai Magyarországon olyan közegbe érkeztek, ahol az emberek épp hogy
elkezdték megtanulni a magánszféra tiszteletét, ahol épp hogy véget ért a
„mindenki mindenkit figyel” idõszak. Hazánkban a magánélet feltétlen
tisztelete sokkal inkább csak elvi-jogszabályi szinten érvényesül, s nem
képezi a mindennapi társadalmi normák részét; rendkívül fejletlen még a
mentálhigiénés és a kommunikációs kultúra, mivel nagyon kevés hangsúlyt tettek
eddig a fejlesztésére – s mindezek miatt a magyar emberek egy része
szélsõségesen extrovertált, hajlamos egyrészt a teljes feltárulkozásra,
másrészt a másik lelkivilágának gátlástalan kutatására. Míg az egészséges
személyiségnek vannak titkai, a magyarok egy részének emberképe a gátlástalan
feltárulkozást tartja õszinteségnek és jóságnak. Ebben az országban, ahol
sokan jogos és személyes sérelemnek veszik, és gyûlölettel reagálnak arra, ha
szomszédjuk nem átlátható kerítést épít kertje köré („elzárkózó”); ebben az
érzékeny társadalmi szakaszban, a diktatúrából a szabadságba való átmenetben a
szóban forgó mûsorok csak tovább lazítják azokat a morális gátakat, amelyek
tiltják a más emberek életébe való beavatkozást. A Big Brother „gyönyörûsége”
nem más, mint a pletykálás, a mások kitárgyalása, a mások dolgába avatkozás
édenkertje.
Szignifikáns mások
„A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam
és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ
testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges.” (A Magyar Köztársaság
alkotmánya)
Ha az egészen fiatal (2–12 éves) generációt vesszük figyelembe, azért nem
„vészharangkongatás” a valóság show-k destruktív hatásáról beszélni, mert
ebben az életszakaszban az utánzásos, azonosulásos tanulás a jellemzõ.
Kamaszkorig ugyanis a gyermekek a számukra érzelmileg fontos vagy valamilyen
szempontból érdekes személyek, az úgynevezett „szignifikáns mások” konkrét
cselekvéseinek utánzásával tanulnak. (A szívderítõ folyamat az apa cipõjében
botladozó kisfiú, vagy az anya kistáskáját cipelõ kislány látványával indul…)
Mindeközben a szülõ (vagy tanár néni, mesefigura, híres ember) értékrendjének,
attitûdjeinek az átvétele is megtörténik: a gyermek azt kezdi szeretni, amit a
papa is szeret, s elítéli azt, amit apja is elítél. Esténként a szülõk mellett
„valóvilágozó” kisgyerekek „hétköznapi hõseink” drámajátékát figyelve
kétségtelen, hogy sok olyan mintát kapnak, melyeket jobb lenne, ha nem
tanulnának el…
Nyílt titok, hogy a reality show-k megcélzott rétege a fiatalok generációja
– kamaszkortól a harmincas éveiket taposókig. A 14–16 éves fiataloknak a
szexjelenetek, míg az idõsebb generációnak az „életszerû közeg” a legvonzóbbak
a valóságshow-k világában – derül ki az MTA Szociológiai Intézetének
kutatásából. A kutatás vezetõje szerint arra a kérdésre, hogy miért vonzóak
ezek a mûsorok, a fiatalok a szexjeleneteket hangsúlyozták: újdonság és vonzó
a számukra, hogy fõmûsoridõben ott van a képernyõn a testiség, és obszcén
dolgokról a maga nyerseségében beszélnek a szereplõk. (Az esetleges illúziók
lerombolása végett említsük meg, hogy a szóban forgó mûsorok „magvas” témái
tízperces idõszakaszt véve a következõképpen alakultak: a pizzakészítés
rejtelmei, ki kinek az ölébe ült bele és miért, erre ki lett féltékeny, nemi
szervek, végül káromkodás…) A felmérés szerint leggyakrabban használt szavak
(„latin bika”, „jacuzzi”, hogy csak a legenyhébbeket említsük) már beépültek a
fiatalok szókincsébe.
Kamaszkorban az utánzásos tanulás némi változáson megy át: a szülõk helyét
egyre inkább a sztárok, illetve az osztálytársak veszik át. A serdülõkor és az
azt követõ ifjúkori szakasz rendkívül képlékeny: az identitáskeresés korszaka
ez. Különösen nehéz ez az életkor olyan idõkben, amikor értékválság van, sõt,
amikor minden érték tagadása a jellemzõ.
Ezek a serdülõk nemegyszer úgy képzelik (amint keretes írásunk is
illusztrálja), hogy ezek a világok tényleg a valóságot, a felnõttek világát
jelentik. Irreális kép alakul ki bennük az életet illetõen: nem érzékelik még,
hogy a nem érték alapú „hírnév”, amire a szereplõk szert tesznek, rendkívül
mulandó, hogy a valós életnek fontos része a kemény, kitartó munka is, hogy a
szereplõk az állandó kamerázás következtében egyáltalán nem viselkednek
természetesen, ráadásul a nagy nyeremény érdekében sokféle motívum mozgatja
õket.
14–16
évesek a valóságshow-król No comment...
H. E. (Kecskemét), 14 éves „Amióta csak elkezdõdött, rendszeresen
nézem a Való Világ Show-t, persze csak fõidõben, a késõ esti kiadást már
nem, mivel akkor már alszom. Nagyon tetszik a mûsor, napról napra jobban
megismerem a szereplõket. Nagyon sajnálom, amikor valaki kiesik, no de
errõl szól az egész. Kedvencem a Majka, jól néz ki, másrészt tetszik a
stílusa. A suliban gyakran beszélgetünk a valóság show-król, bár
megoszlik, hogy ki melyik csatornát nézi...” N. J. (Tiszaalpár), 15
éves „Az elejüktõl kezdve nézem a televízióban a valóságshow-kat.
Általában egy idõben adják le õket, a szünetekben csatornát váltok, így
a másikból is elcsípek néhány pillanatot. Valószínûnek tartom, hogy
ilyen a felnõtt valóság. Úgy gondolom, a való életben is szövõdnek
barátságok, szerelmek, akadnak harcok és küzdelmek is.”
Lelki pótlék, ajzószer
A valóságshow-k felnõtt nézõtáborát szemügyre véve érdekes keresztmetszet
rajzolódik ki szemünk elõtt. Vannak olyanok, akik egy percet sem hajlandóak
végignézni, már az alapötlet felvázolása is meggyõzi õket arról, hogy egy
ilyen mûsor csakis a legrosszabbat hozhatja ki az emberekbõl. Önmaguknak sem
akarnak nehéz perceket okozni azzal, hogy mások szenynyes életében turkálnak.
Megértették – hogy egyiküket idézzem –, hogy olyan játék ez, amelyben mindenki
veszít. Tény, hogy vannak ilyen emberek is, ám sajnos, nem elegen…
Feuer Mária pszichológus elemzése egy másik rétegre hívja fel a figyelmet.
Szerinte a „való világok” különösen az életgyáva emberek esetében élveznek
nagy népszerûséget. „A reality show az életgyáva ember sorsának
helyettesítõjévé válik. Az ilyen ember szeretne bizonyos dolgokat megtenni, de
nem mer. Rendszerint azzal a szereplõvel azonosul, aki a legagreszszívabb és a
legrámenõsebb. Vele együtt vállal fel helyzeteket, együttesen jól odamondanak
a másik félnek.”
Megint mások, a szürke, kiüresedett, sok bajjal terhelt életû emberek a
képernyõn sokszor még náluk is szerencsétlenebb, tanulatlanabb, nyomorultabb
embereket látnak – ez ennek a rétegnek ad valamiféle „felsõbbségi”
tudatot.
Sok szakértõ szerint az adás egyértelmûen alkalmas pszichésen beteg emberek
perverz hajlamainak a kiélésére. Ennél a rétegnél a mûsor egyfajta
ajzószerként mûködik – kifejezetten a szexuális történések, a testi
intimitások kedvéért nézik az adást. „Mivel a reality show-k felpiszkálják a
szunynyadó animális ösztönöket, sokkal több e csoportba esõ nézõ van, mint azt
sejtenénk. Ezekre az emberekre – legyenek bár a mindennapok példás családapái
vagy családanyái – kifejezetten rombolóan hat a mûsor. S mivel az emberek nagy
részén csupán vékony máz a humánum és a jól szocializáltság, ez a kényes réteg
igencsak könynyen felpattogzik, és hamar felszínre kerül a durva s immár nem
virtuális valóság” – állítja Feuer Mária. Tapasztalatunk szerint ezek a
mûsorok sok munkahelyen „háttérzeneként” szolgálnak a mindennapi feladatokhoz.
Fodrásznál, fogorvosnál, autószervizben, irodákban azt a célt szolgálják, hogy
alapzajt adjanak – monotonitásuk, kicsinyes, pitiáner témaviláguk nem sok
figyelmet von el –, ám a legtrágárabb vagy „legforróbb” részeknél mindenki
odakapja a fejét, hogy néhány perc erejéig izgatottan beszívhassa a való világ
ópiumos levegõjét…
Keresztény vélemények a Big Brotherrõl
Brazíliában
Akinek még maradt kedve viccelõdni, az egy fõre jutó „bruttó nemzeti
termék” rövidítését a „bruttó nemzeti terheltségre” fordította, amikor
„BBB” címmel ez év februárjában a brazil Globo csatorna mûsorára tûzte
az ekkor már huszonegy országban forgalmazott, holland „kultúrmocskot”.
„A Big Brother újrahasznosított konzervszemét, amit a konkurenciától
rettegve elõrehozott mûsoridõben nyomatnak” – írta Nirlando Neirão
kevéssel a mûsor brazil bemutatkozása után. Igaz, senki nem vitatja,
hogy kereskedelmi szempontból roppant hasznos döntésrõl volt szó.
Az óriás tévécsatorna – amely az elsõ és második generációs
szappanoperák fõ producere és forgalmazója hazánkban is – a bemutatás
hetében 57 százalékos nézettségi mutatójával valóban tarolt a
reklámbevételekkel. Talán ezért is keltett nem kis riadalmat, hogy az
SBT tévétársaság „helyi” kiadású valóságshow sugárzásába kezdett. Az új,
Mûvészek Háza címû produkció megosztotta a piacot, de korántsem
forradalmasította azt a tévémûfajt, amely fajsúlyosnak éppen továbbra
sem nevezhetõ.
Idézett kritikusunk szerint a „Globo útjára bocsátotta azt a
Boeinget, amely kormányozhatatlanná vált, és röviddel a felszállás után
röppályájából is kiderült, hogy fedélzetén olyan tálib utasok ülnek,
akiknek a pénz az õ Allahjuk és a magamutogatás a prófétájuk”. Könnyen
lehet – vélik a helyi jó érzésû „széplelkek”mellett elsõsorban
keresztény publicisták –, hogy a célba vett új kettõs toronyban nagyobb
baj történhet, mint az eredetiben. Mára a „tévé a nép kokainja”, s már
nem is a puha, hanem a kemény droghoz csalogatják a nézõket. Ahhoz, hogy
valaki „kukkolóvá” váljon, ráadásul nem is kell feltétlenül úgy
viselkednie, hiszen bõven elég, ha csak elõbb „bele-belekukkant”
érdeklõdve. Aztán már úgyis ottragad. Egyes pszichológusok szerint
ugyanis az emberek 90 százaléka voyeur, szemmel élvez, és „alkatilag”
kíváncsi a szomszédjára, a piti titkokra és a lopva kapott szexre. „Aki
négykézlábra állítja az ország tévénézõ társadalmát, hogy leskelõdjön a
kulcslyukon keresztül, és a nyálát csorgassa, az nem az érintett
csatornák programigazgatója, hanem a média egésze” – vallják egyre
többen az írástudók felelõsségérõl. Ebbe beleértik azt az
újságíró-társadalmat is, amely a médiának bár úgymond „nemesebbik fele”,
mégsem tiltakozott idejében. Be kellett volna bizonyítaniuk, hogy az új
„boldogságdrog” milyen veszélyes is valójában.
Vera Silva szerint nemcsak hogy nem „valóság” az, ami a képernyõ
elõtt zajlik, hanem „feltárja az emberekben rejlõ rosszat, hogy az még
több erõszakot termeljen, és kedvére tegyen a perverzeknek és a
szadistáknak”. Egy másik, szintén sarkított vélemény szerint „e
kollektív maszturbáció egyetlen célja az, hogy gúnyt ûzzön a
valóságból”.
(Rákóczi István)
Big Brother-szankciók – nemzetközi kitekintés
Törökország: A Big Brother török változatának sugárzását a
médiahatóság egy napra felfüggesztette (és további, még szigorúbb szankciókat
is kilátásba helyezett) annak a fiatalokra gyakorolt káros tartalma miatt.
Indoklásukban kifejtették, hogy a mûsor sérti az általános erkölcsi normákat,
a magánélet tiszteletben tartását és a hagyományos török családi
értékeket.
Görögország: A Big Brother és a Bár adását három napra
felfüggesztette a médiahatóság a magánélethez való jog megsértése, illetve a
szexuális és a gyermekekre káros tartalmú jelenetek miatt (a döntést egy
nappal késõbb a bíróság megváltoztatta).
Portugália: Az egyik televíziós csatorna Bár címû valóságshow-ja
váltott ki komoly felháborodást. A médiahatóság megállapította, hogy a mûsor
nem felel meg az alapvetõ etikai és törvényi kívánalmaknak. A hatóság
megállapításai szerint a csatorna (továbbá az az adó, amelyik a Big Brothert
sugározta) erotikus jeleneteket mutatott be este tíz óra elõtti hírmûsorokban,
sértette az emberi méltóságot, és gyerekekre káros tartalmat sugárzott,
továbbá több ponton megsértette a médiatörvényt. A felügyelõbizottság a
mûsorszolgáltatás két hónapos felfüggesztését helyezte kilátásba.
Németország:Politikusok is kérték a médiahatóság (DLM) beavatkozását
az emberi méltóság megsértése miatt a Big Brother alkotmányellenességére
hivatkozva. A hatóság nem látta szükségesnek a beavatkozást, de meggyõzte a
mûsorkészítõket, hogy biztosítsanak napi egyórás magánéleti szünetet a
szereplõknek.
Anglia: Az ITC (Független Televízió Bizottság) módosította a
mûsorszabályzatot, elõírva, hogy tiszteletben kell tartani az emberi
méltóságot, nem lehet az embereket feleslegesen kihasználni, szükség nélkül
szorongásban tartani, sem pedig a nézõket „kukkolóvá” alacsonyítani, mások
nyomorúságának rovására.
Franciaország: A Big Brother francia változata (Loft Story) komoly
vitát váltott ki, és a CSA (médiahatóság) beavatkozását eredményezte. A
hatóság az emberi méltóság védelmében felszólította a mûsorkészítõket, hogy
biztosítsák a résztvevõknek a magánélethez való jogot. Ennek alapján a
játékosok napi kétszer egy óra „kameramentes” idõszakhoz jutottak. A CSA
felszólította a mûsor készítõit, hogy ne a kizárásra, a „kiszavazásra”
helyezzék a hangsúlyt. Arról szavazzanak, akit a játékban szeretnének
tartani.
(ORTT)
HALOTTAIM EMLÉKÉRE...
giff
CHAT
Üdvözletem,
Az elmúlt egy óra üzeneteit tárolja csupán a chat. Kérem, ezt figyelembe venni