Mi kell a tökéletes palacsintához?

Édesanyámnak is az volt, egy idő után fel is adta, mondván, ő képtelen palacsintát sütni. Mindig vagy elszakadt, vagy leragadt, úgyhogy azt mondta, hogy a palacsintázás iránti vágyunkat inkább a nagyszülők konyháján éljük ki, ők úgyis profik ebben. Persze ők sem egy konkrét recept utasításait követték, csak úgy érzésre keverték. Most én mégis azoknak próbálok meg segíteni, akik a tökéletes palacsinta receptjét keresik, mert ha egyszer megtapasztaltuk a hibátlan állagot és arányokat, onnantól már emlékezni fogunk rá, hogyan is nézett ki korábban, egy idő után pedig tényleg szükségtelen lesz újra és újra elővenni a receptet.

Liszt

Érdemes minden esetben átszitálni a finomlisztet, így sokkal könnyebben keverhetjük majd csomómentesre a tésztát.

Tej vagy víz?

A tej és víz aránya befolyásolja azt, hogy milyen vastagságú lesz a tésztánk. Készíthetjük csak tejjel is, így viszont sohasem kapunk papírvékony palacsintatésztát, bár én pont így szeretem, ha jó bele lehet harapni. Aki már-már átlátszó tésztalapokra vágyik, az használjon fele-fele arányban tejet és vizet, viszont csak vízzel nem érdemes kísérletezni, mert így kiszárad és könnyen törik majd. A víz lehet sima csapvíz is vagy akár szódavíz. Ez utóbbi esetében még könnyebb tésztát kapunk majd.

Cukor

A leragadt palacsinták legnagyobb bűnbakja a cukor. Tény, hogy túl sokat nem szabad beletenni, de teljesen kihagyni viszont vétek. Egy liter tejhez mehet három evőkanál, pláne ha vajat tettünk a tésztába. Emellett ahogy a legtöbb édességnél, itt se feledkezzünk meg az egy csipet sóról, ami kiemeli az ízeket!

A tojás

Mielőtt a tésztához adjuk, alaposan keverjük fel őket, így sokkal jobban elvegyülnek majd a többi hozzávalóval.

A zsiradék

A legtöbben olajjal sütik a palacsintát, sőt, szinte mindenki. Nagy kár, mert ha recept francia gyökereit megnézzük, akkor csakis vajas receptekkel találkozunk, és érdemes hinni nekik. A vaj ugyanis jobban eloszlik a nyers tésztában, illetve sütés közben szép lassan oldódik ki, így szinte alig kell a serpenyőbe plusz zsiradék, na meg az íze is sokkal finomabb lesz.

A tészta állaga

Első körben tanácsos inkább sűrű tésztát keverni, és azt hígítani, ha szükséges, mert ha plusz lisztet adunk hozzá, akkor jönnek majd azok az átkozott csomók, amiket kemény munkával lehet csak eltűntetni. A jó palacsintatészta sűrűsége a zsíros tejszínéhez hasonló. A bekevert tésztát két órán át pihentessük a hűtőben, majd újra keverjük át, és amennyiben besűrűsödött, akkor kevés tejjel vagy vízzel hígítsuk fel. A pihentetés azért szükséges, mert ezalatt a liszt részecskéi szétterjednek a folyadékban, ez biztosítja, hogy a végeredmény egy selymes, könnyű és vékony palacsintatészta legyen.

A sütés

Az első palacsinta sohasem lesz tökéletes. Nem is kell annak lennie, hiszen muszáj letesztelni, hogy milyen a tészta, nem? Ez kvázi egy próbasütés, ahol ellenőrizzük, hogy elég meleg-e a serpenyő, hogy megfelelő mennyiséget kanalaztunk-e bele, illetve hogy elég zsiradékot használtunk-e. A jó serpenyő viszont kulcsfontosságú. Aki sokszor készít palacsintát, annak érdemes beszereznie egy kifejezetten erre a célra kitalált serpenyőt. Saját tapasztalatból mondom, tényleg egyszerűbb, gyorsabb és élvezetesebb vele a sütés.

A megfordítás

Aki rutinosnak és elég bátornak érzi magát, az nyugodtan dobálja a levegőbe, és így forgassa meg a tésztát. Én biztonsági játékos vagyok, és ha az egyik oldala megsült – ezt onnan látjuk, hogy a tészta széle elkezd barnulni – , akkor kicsúsztatom egy tányérra, majd kézzel fogom meg, és villámgyorsan megfordítva visszateszem a serpenyőbe.