Meghatározásai:
Uralkodási év (annus regni, imperii, pontificatus)
Először a bizánci császári oklevelekben tűnt fel, de idővel átvették a nyugati
uralkodók és egyházfők, így a Merovingok, majd Nagy Károlytól fogva a császárok,
és a pápák is II. Hadriánus óta (1124-30). Nemcsak uralkodók, hanem érsekek, és
más főpapok is használták. Magyarországon II. Andrásnál jelent meg először
(1207-ben), azóta királyaink következetesen használták.
Fontos, hogy az annus regni nem esik egybe (általában) a rendes évvel, mivel ezt
az ún. epochális nap alapján számították. Ez a pápáknál a felszentelés
(consecratio), a német császároknál a koronázás, míg a magyar királyoknál a
trónra lépés napja (habár II. András sokszor Imre halálától számította). Az
uralkodási évek problémája, hogy azok csak egy adott korszakon belül
használatosak, és feloldásukhoz szükséges annak ismerete, mikortól is
számítódnak

Indictio:

Kétes eredetű, a kora középkortól használatos keltezési módszer; talán egy
egyiptomi, ciklikus összeírás lehetett az alapja (ugyanakkor kapcsolatba hozták
a római adószedéssel is, így magyarban adókör a neve). A középkorban az indictio
alatt 15 éves ciklust értettek, ezen belül az éveket 1-től 15-ig terjedő
sorszámmal jelölték, ilyesféleképpen: indictione VIII. Az egyes ciklusokat nem
számolták.
Kiszámítása: i. e. 3-at cikluskezdő évnek tartották, így ha a mai évszámhoz
hozzáadunk 3-at, és ezt elosztjuk 15-tel, a maradék lesz az indictio (ha nincs
maradék, az indictio 15).
Azonban az indictiós év nem kötelezően esett egybe a rendes évekkel; sőt,
többfajta indictiós évkezdett is volt. Az ún. görög indictio (indictio Graeca)
kezdete szemptember 1-re, a Beda-féle indictio (indictio Beda v. Caesarea)
kezdete szeptember 24-re, a pápai indictio (indictio Romana v. pontificana)
kezdete december 25-re vagy január 1-re esett. (Ha az indictiós év kezdete nem
január 1. volt, az év második, kisebbik felének az indictiója a következő évé
volt).
Magyarországon főként a XII-XIII. században használták, hol a görög, hol a pápai
indictiót; a XIV. századtól már kevésbé gyakran, s leginkább január 1-i
évkezdettel.
A húsvét számításánál használt aranyszám epacta és concurrens az indictióhoz
hasonlatosan egy adott cikluson belül meghatározhatta az évet is; a XII-XIII.
században Magyarországon évjelölőként is előfordultak.
Keresztény éra (aera vulgaris):
A fentiekkel ellentétben ez már nem egy adott korszakon, évkörön belül határozza
meg az időt, hanem egy adott kezdőponttól folyamatosan. Igazi elterjedése a
VIII. századtól számítható, így Magyarországon már a kezdetektől ezt használták.

A keresztény éra szerinti évek kezdőpontja Jézus Krisztus (feltételezett)
születési ideje; az így számított éveket ilyesféle módokon jelölték: annus
Domini (A.D.), annus ab incarnatione Domini, annus gratie, a verbi incarnati,
annus a nativitate Dominis, stb; kezdetben latin betűkkel ? számokkal -
szavakkal jelölték, később kezdték csak az arab számokat használni.
Az evangéliumokból kikövetkeztethető évek, amikor Jézus született, i. e. 6 és i.
u. 6 közé esnek. Középutas megoldásként Eusebius egyházatya Jézus születését a
i. e. 1-re tette (átszámítva a mai időszámításra). 525-ben kezdett neki
Dionysius Exiguus római apát a húsvétszámításhoz használatos táblázatai
kidolgozásához. Szakítva az addig szokásos módszerrel, miszerint az éveket
Diocletianus császár trónra lépésétől számították, az "Úr megtestesülésének"
évétől számította az időt. Különféle számítások alapján jelölte ki Jézus
Krisztus születésének évét a 195. olimpiász 1. évére, Róma alapításának 754.
évére, a Szeleukida-éra 312. évére.
Ez az új rendszer fokozatosan elterjedt a nyugati keresztény világban. Bizánc
ragaszkodott a saját világ-érájához, de főként a nagy angolszász egyházatya,
Beda Venerabilis hatására, lassan mindenki ezt használta; a XI. században már
gyakorlatilag kizárólagos volt a használata.
Gond azonban, hogy a keresztény éra szerinti évek kezdetét más-más napokra
tették. A következő évkezdetek (stilusok) voltak használatban:
* Január 1. (stilus communis v. Circumcisionis) Ókori eredetű, a Julianus-naptár
is január 1.-én kezdődött - pont ezért, a pogány eredet miatt nem kedvelte az
Egyház. Inkább a polgári életben használták, az Egyház csupán utólag hódolt be,
s tette ünneppé (Circumcisio Domini) január 1-ét. A XIV. századig hivatalos
iratokban ritkán használták, s csak a XVI. századtól vált igazán elterjedtté.
Magyarországon azonban már a XIII. századi királyi oklevelekben is előfordult.
* Március 1. Régi római eredetű évkezdet, később a frankok használták, mivel
ekkor tartották gyűléseiket; a középkori Velencében végig ezt használták.
* Március 25. (stilus Annuntiationis v. incarnationis) Valószínűleg Itáliából
elterjedt évkezdet: Krisztus földi létének kezdetétől (Annuntiatio Mariae)
számítja az évet. Két számítási módja létezett, a firenzei (calculus
Florentinus) és a pisai (calculus Pisanus): a gyakoribb firenzeinél a mai mód
szerint számított év január 1.-március 25. közé eső részében eggyel alacsonyabb
évszámot írtak; a pisainál ugyanekkor a március 25. utáni időszakban eggyel
magasabb évszámot használtak. Magyarországon kevéssé volt használatos, főleg
dalmát vagy olasz hatásra (ekkor is a firenzei).
* Húsvét (stilus pasqualis v. gallic(an)us) Az év húsvéttól húsvétig tartott.
Mivel a húsvét más-más napokra esik az egymást követő években, a napok száma
több vagy kevesebb lesz 365-nél; előfordulhat az is, hogy majdnem egy egész
hónap kétszer szerepel egy évben. Így pl. 1374-ben az év április 1-én kezdődött,
április 20-ig tartott, s így áprilisnak több mint a fele kétszer is szerepelt.
Ezért ilyenkor keltezéskor jelezték, hogy melyik napról van szól (post pasqua v.
ante pasqua). Különösen francia földön használták.
* Szeptember 1. Az ortodox vallást követő népek és országok évkezdete.
* December 25. (stilus Nativitatis) Igen elterjedt, gyakorta kizárólagos Nyugat-
és Közép- Európában. Magyarországon is alapvetőn ezt használták (noha a januári
1-i évkezdet is egyre gyakoribb lett). December 25. után a mai számításnál
eggyel magasabb évszámok szerepelnek.

Hónap, évszak

A középkorban átvették a rómaiaktól a 12 hónapot, azok latin nevét, valamint a
hónapok hosszát; ugyanakkor a hónapoknak magyar nevük is volt.

Mai névLatin névMagyar névNapok
Január Januarius Boldogasszony hava 31
Február Februarius Böjtelő hava 28*
Március Martius Böjtmás hava 31
Április Aprilis Szent György hava 30
Május Maius Pünkösd hava 31
Június Iunius Szent Iván hava 30
Július Iulius Szent Jakab hava 31
Augusztus Augustus Kisasszony hava 31
Szeptember September Szent Mihály hava 30
Október October Mindszent hava 31
November November Szent András hava 30
December December Karácsony hava 31

* szökőévekben 29 nap
Az évszakot a dátumoknál szinte egyáltalán nem vették figyelembe, csak
általános, s nem pontos időmeghatározásra használták őket (pl. ősszel, nyáron,
ill. hasonló kifejezések, mint aratáskor, szüretkor). Egyébként a négy
napforduló jelölte az évszakok kezdetét s végét.

Hét

Eredetileg a Hold fázisaihoz kapcsolódhatott, s így egy holdhónap 1/4-e lehetett
- más vélemények szerint kabbalisztikus okok is közrejátszottak kialakulásában
(a hét mint szent szám). Idővel azonban függetlenné vált a Nap és a Hold
járásától, és csupán 7 napot jelent (lásd hét, vagy latinul septimana). A
Bibliából származik az egy hét: 6 munkanap - 1 pihenőnap felfogás, amely a
zsidó, a keresztény és a mohameden naptárban is megjelenik, más-más napot téve
meg pihenőnapnak (szombat, vasárnap, ill. péntek).
Az ókorban a napokat a hét ismert bolygónak (köztük a Napnak és a Holdnak)
rendelték alá. A germánok pedig isteneikről nevezték el őket (ez még tetten
érhető egyes angol és német nap-elnevezésekben), a magyarban a hétfő (hét feje,
kezdete) és a kedd (kettednap) a szláv nevek fordítása, a szerda, a csütörtök és
a péntek szláv, a szombat a zsidó sabbathból származik, míg a vasárnap a
vásárnapból ered.
A kereszténység, mivel el akart térni a zsidóktól, az Úr pihenőnapját vasárnapra
tette; ugyanakkor a napok számozásban gyakran felismerhető a zsidó hagyomány,
miszerint a hét szombatig tart (pl. a latin számozásban, vagy a szláv
szerdában).
Magyar latin, ókor latin, középkor
Vasárnap Dies Solis (Dies) Dominica (feria prima)
Hétfő Dies Luna feria secunda
Kedd Dies Martis feria tertia
Szerda Dies Mercurii feria quarta
Csütörtök Dies Jovis feria quinta
Péntek Dies Veneris feria sexta
Szombat Dies Saturnii feria septima, sabbatum

Gyakran használták - Magyarországon is - az octava és a quindena kifejezéseket,
amely egy meghatározott napra egy hét ill. 2 hét múlva rákövetkező napot
jelentett (azért 8 és 15 szerepel a nevekben, mert római módra mind a kezdő,
mind a végnapot beszámították). Így pl. in octavis festi Epiphaniarum a
Vízkereszt (jan.6.) utáni nyolcadnapot, azaz január 13-at, in quindenis festi
Epiphanirarum pedig január 20-at jelent. Infra, inter, intra, sub
praepositiókkal viszont az octava az adott nap után következő hetet jelenti:
feria tertia infra octavas Epiphaniarum Vízkereszt utáni keddet jelent.
Mivel egy év 52 hét és 1 (vagy szökőévben 2) nap, a hetek átmennek egyik évből a
másikba, és az egymást követő években az ünnepnapok (kivéve a mozgókat) a hét
más-más napjaira esnek. A középkorban annak megállapítására, hogy az adott év
melyik napja a hét mely napjára esett, a vasárnapi betűt használták (littera
Dominicalis). Eszerint az év napjait - január 1-től - az ABC betűivel kezdték
jelölni; az év első vasárnapjához kerülő betű (A, B, C, D, E, F vagy G) lesz az
év vasárnapi betűje. Ezután, ha tudták, hogy az adott évhez milyen vasárnapi
betű tartozott, már kiszámítható volt, melyik ünnep a hét melyik napjára esett.
Fontos, hogy szökőévben a szökőnap (február 24.) betűje megegyezik február 23.
betűjével, így szökőévben két vasárnapi betű van: az első február 24.-ig
érvényes, a második pedig utána (a megelőző betű, azaz pl. D-ből C, A- ból G
lesz).

A nap

A középkorban sokáig a római rendszer szerint számolták a hónapok napjait, azaz:
három határnaphoz viszonyították, melyek közül a Kalendae a hónap első, a Nonae
az 5-ik vagy 7- ik, az Idus a 13-ik vagy 15-ik napra esett. Az ún. MILMO
hónapokban (Martius, Maius, Iulius, Oktobris) a Nonae a 7-ik, az Idus a 15-ik
napra esett, a többi 8 hónapban 5-ik, ill. 13-ik napra. Fontos, hogy a rómaiak
visszafelé számolták a határnapoktól a napokat, ráadásul mind a határnapot, mind
a végnapot beszámították.
Az ókorban egy dátum ilyesféleképp nézett ki: ante diem quintum Kalendas Iulias
(V.Kal.Iul.), míg ugyanez a középkorban: quinto Kalendas Iulii. A határnapot
megelőző napra használták az ókori Pridie-t, de a secundo sőt, a primo die
Kal.-t is (ez utóbbi néha maga a határnap), valamint az Ultimis Kalendis vagy
ultimo Kalendarum kifejezéseket is.
Megjegyzendő, hogy a számolásban meglehetősen járatlan középkori írnokok
gyakorta csak kínkeservvel boldogultak ezzel a meglehetősen bonyolult
rendszerrel, és gyakran hibáztak, például nem vissza-, hanem előrefelé
számoltak.

A sorszámozás már az ókorban, a rómaiaknál is ismeretes volt, a középkorban
használták is, de igazán csak a XIV. századtól, s csak az újkorban lett
általánossá. Magyarországon az Árpád-házi királyok idején felbukkant
olykor-olykor, de nem volt gyakori.

Az olasz számítási mód (consuetudo Bononiensis) tulajdonképp a kettő keveréke,
ugyanis a hónapot két részre osztották, s az első felében (31 napos hónapnál ez
az első 16, 30 és 29 naposnál az első 15, 28 naposnál az első 14 nap) rendes
sorszámokkal jelezték a hónap napjait, a mense intrante hozzátétellel (így die
quinto intrante Augusto augusztus 5-ike). A hónap másik felében viszont
visszafelé számolták a napokat, római módra, csak nem Kalendae-től, hanem a
hónap utolsó napjától, a mense exeunte hozzátételével (így die IX. exeunte
Augusto július 23. (31-9+1)). A hónap utolsó napját rendszerint dies ultimusnak,
az ezt megelőzőt dies paenultimusnak nevezték.Főként Észak-Itáliában használták,
de máshol is előfordult, így néha, a XIII. századtól, Magyarországon is.

A középkorban a X-XI. századtól az általánosan használt napjelölés az egyházi
ünnepek szerinti volt - Magyarországon is, de csak a XIII. századtól. Eszerint
vagy azt jelölték, hogy az adott dolog melyik ünnepen történt, vagy pedig a
legközelebbi ünnephez viszonyították, legyen az előtte vagy utána. Noha elvben
minden nap ünnepnap (sőt, a szentek nagy számából adódóan egy-egy nap több szent
ünnepe is egyben), keltezésre csak bizonyos ünnepeket használták, főleg
olyanokat, melyeket a nép megült (festa fori).
E keltezést két dolog nehezíti: egyrészt, hogy az ünnepeket nem teljesen
ugyanakkor tartották az egész keresztény világban - azaz ismerni kell a kor és a
hely sajátosságait -, valamint az állandó és a változó ünnepek léte.

Az állandó ünnepek (festa immobilia) az évnek mindig ugyanazon a napjára estek
(kivéve bizonyos eseteket, amikor fontos változó ünnepek - pl. a húsvét - miatt
abban az évben esetleg másik napra tették át őket). Ilyen állandó ünnep pl. a
karácsony (dec.25.), vízkereszt (jan.6.), a Mária- ünnepek és a szentek napjai.

A változó ünnepek (festa mobilia) más-más napra estek a különböző években, habár
előre meghatározott és meghatározható módon.
A legfontosabb változó ünnepek a vasárnapok, különösen egy részük, amelyek
egy-egy kiemelt ünnep után következtek; vagy ilyenek a kántorböjtök.
Mindazonáltal a legfontosabb változó ünnep a húsvét, és a vele összefüggő
ünnepkör. A húsvét részletes leírása a kereszténység alatt található meg.
Magyarország speciális ünnepei voltak: Szent László ünnepe (Elevatio S.Ladislai)
június 27-én, Depositio Ladislai július 29-én, Szent István király ünnepe
(gyakran csak festum sancti Regis) augusztus 20-án és Szent Imre herceg ünnepe
(Emerici Ducis) november 5-én. Ezenkívül Magyarországon Szent György napja nem
április 23., hanem 24.; a Quasi modo vasárnap utáni hétfő pedig szintúgy
speciális, keltezésben használatos ünnep, a Concussio ovorum.

Az ünnepek nagy száma persze lehetővé tette, hogy egyazon dátumot többféle módón
is kifejezzenek. A formula, ha nem magára az ünnepnapra esett a dolog: feria
secunda post festum Sancti Petri apostoli, azaz Péter apostol ünnepe utáni hétfő
(nem sorszám!), illetve ante festum, ha ünnep előtt. Fontos még a vigilia
(profestum), amely a főbb ünnepek előnapját (előtte való napot) jelenti, és
szintén ünnepnek számít (ezért tartjuk karácsonyt már december 24-én, noha
karácsony napja december 25.). Néha előfordul az in crastino kifejezés is, amely
egy adott ünnepre rákövetkező napot jelenti.

Lengyelországból terjed el német, cseh, magyar területen a csízió (Cisioianus).
Eléggé széles körben használt keltezési módszer volt annak ellenére, hogy talán
minden módszer közül ez volt a legnehézkesebb (nem véletlen a mondás: érti a
csíziót). Lényege, hogy minden hónapra a főbb állandó ünnepek neveinek
kezdőszótagjainak felhasználásával 2-2 soros hexametereket alkottak (a
megjegyezhetőség okán). E 2 hexameter pont annyi szótagból állt, ahány napból az
adott hónap, és az egyes ünnepek nevének kezdőszóagja a vers annyiadik
szótagjára esett, ahányadik napra a hónapban maga az ünnep. Keltezéskor a vers
megfelelő szótagját írták le. (Maga a Cisioianus ill. a csízió a legelterjedtebb
középkori forma első szavából - Cisio - származott.)

A nap részei

Mint ismeretes, a napot a sumérek osztották részekre, méghozzá 12 órára, az
órákat pedig 30-30 percre. Így hát egy sumér óra 2 mainak, egy sumér perc 4 mai
percnek felelt meg.
A középkorban azonban nem nagyon használtak órákat és perceket, mivel úgysem
tudták pontosan mérni ezeket. Így például a nyári órák (horák) hosszabbak
voltak, mint a téliek. Úgy ismert, hogy már a rómaiak is 12 részre osztották a
nappalt, és 4-re - 4 őrszolgálatra - az éjszakát. Nem csoda, hogy utáltak télen
őrködni a katonák, mivel nem elég, hogy hideg volt, még tovább is tartott)
Német nyelvterületen használták az un. Kleine Uhrt (kis óra), amikor az éjféltől
éjfélig tartó időszakot 2-szer 12 órára osztották; ugyanakkor használták a
Grosse Uhrt is, amikor is nyáron a nappalt 16, az éjjelt 8 részre osztották,
télen pedig megfordítva, a nappalt 8, az éjszakát 16 részre.
Továbbá az órák helyett alkalmazták az imák idejét is:
Matitinum (?)
Hora prima (kb.6 óra)
Hora tertia (kb.9 óra)
Sexta (dél felé)
Nona (kb.3-kor)
Vesperas (alkonyatkor)
Completorium (napnyugta előtt vagy után)
Az órákat természetesen kisebb részekre is osztották, így pl. 4 punctumra vagy
quadratára - fertályórákra -, 10-10 momentumra, 12-12 unciára...

Zsidó naptár

A héber naptár a bibliai időkig nyúlik vissza. Mai formáját i.e. 359 körül
nyerte el a babilóniai naptárból II. Hillel uralkodása alatt. Héber neve lúah,
nevezik zsinagógai naptárnak is, mivel a világ zsidósága vallási célokra csak
ezt használja és ez Izrael Állam hivatalos naptára is.
A héber naptár kombinált Nap ? Hold naptár mivel az évek számítása megegyezik a
trópusi év számításával, és hónapjai megegyeznek a zsinati hónapokkal.
A naptár a Világérára épül, az időszámítás kezdőpontjának a világ teremtését
veszi. Ezt a teremtést - bibliai visszaszámlálások alapján - i. e. 3761. Tisri
hónap 1. napjára, este 11 óra 11 perc 20 másodpercre tették. Ennek megfelelően a
zsidó és a "keresztény" év közötti különbség kb. 3761 év.
A zsidó évből a "keresztény" évet úgy kapjuk meg, hogy kivonunk belőle 3760-at,
illetőleg, ha már elmúlt Tisri 1. (szeptember-október táján, lásd alább),
3761-et.
Megjegyzendő, hogy az évszámokat hagyományosan betűkkel jelzik úgy, hogy az
ezreseket elhagyják (azaz 5757 helyett csupán 757-et írnak; ezt nevezik kis
időszámításnak). A héber betűk számértéke a következő:
alef 1 Tet 9 ájin 70
Bét 2 Jod 10 pé 80
gimel 3 Káf 20 cadí 90
dalet 4 Lamed 30 kof (q) 100
hé 5 Mem 40 rés 200
Váv 6 Nun 50 sín 300
Het 7 Szamekh 60 táv 400

Így 5757-et a következő betűkkel írják le: Táv, Sín, Nun, Het.
Mikor van a zsidó év első napja? Ez attól függ, mivel 4 különböző nap közül
lehet választani.
Tisri 1. ?Rosh HaShanah? a valódi őszi évkezdet. Ez a nap a világ teremtésének
ünnepe és az új naptári év kezdetét jelöli.
Svát 15. ?Tu B?Svát?, Tavaszi évkezdet, a fák, virágok új éve, a gyümölcsök
virágzásakor kezdetekor.
Niszán 1. ?Királyok új éve?, Az első hónapnak is tekintik,
Elul 1.
A zsidó naptár hónapjai valódi holdhónapok, újholdtól újholdig tartanak;
általában minden páratlan hónap 30, minden páros 29 napos. A 29 és 30 napos
hónapok biztosítják, hogy amikor az év újholddal kezdődik, minden hónap ugyanígy
kezdődjön.
A hónapok nevei babilóniai eredetűek.
A hónap neve A napok száma Mikor van? Állatövi jele
Niszán 30 napos kb. március-április Kos
Ijár 29 napos kb. április-május Bika
Sziván 30 napos kb. május-június Ikrek
Tamuz 29 napos kb. június-július Rák
Áv (Ab) 30 napos kb. július-augusztus Oroszlán
Elul 29 napos kb. augusztus-szeptember Szűz
Tisri 30 napos kb. szeptember-október Mérleg
Hesván (Marhesván) 29/30 napos kb. október-november Skorpió
Kiszlév 29/30 napos kb. november-december Nyilas (Íj)
Tévét 29 napos kb. december-január Bak
Svát 30 napos kb. január-február Vízöntő (Vödör)
Ádár 29 napos kb. február-március Halak
Szökőévben
Ádár (rison) 30 napos
Ádár séni 29 napos

Mivel bizonyos ünnepek az évnek csupán bizonyos napjaira eshetnek, az évnek és a
szökőévnek is három-háromfelé változatát használják: az év így lehet 353, 354,
355 vagy 383, 384, 385 napos. Hesván és Kiszlév hónapjai lehetnek egyaránt 29 és
30 naposak; ha mindkettő 30 napos, teljes, ha mindkettő 29, hiányos, ha Hesván
29, Kiszlév 30 napos, sorrendjük szerinti évről beszélnek. (Ezért nevezik
Hesvánt Marhesvánnak, azaz Hesván úrnak, mert az év napjainak meghatározásakor
ez a hónap az "úr" az esztendőben.) Ebből következik, hogy egy-egy zsidó ünnep
nem mindig ugyanarra a "keresztény" keltezés szerinti napra esik - a lehetséges
eltérés mintegy harminc nap. Így a zsidó újév (Tisri 1.) szeptember 6. és
október 5. között van valamikor (de csak hétfőre, keddre, csütörtökre vagy
szombatra eshet).
A zsidó naptár ismer egy Iggul nevezetű, 247 év terjedelmű ciklust is, ami 13
19-es ciklusból áll; az Iggulokban ugyanis az egyes évtípusok azonos sorrendben
következnek.
A zsidó hét nem kötődik sem a hónaphoz, sem az évhez. Mivel a pihenőnap az
utolsó nap, vasárnappal (szombat estével) kezdődik. A hét napjának nevei:
jom rison Első nap Vasárnap
jom séni Második nap Hétfő
jom slisi harmadik nap Kedd
jom revii negyedik nap Szerda
jom hamisí ötödik nap Csütörtök
jom sisí hatodik nap Péntek
(v. erev sábát a szombat előnapja)
sábát Szombat Szombat

Az egyes napokat napnyugtától napnyugtáig számítják. Ezért az ünnepek - a
szombat is - is mindig előző este, napnyugtakor kezdődnek. A végükkel viszont
megvárják az első három csillag felbukkanását.
Az ünnepekkel kapcsolatos, hogy a vallás és a hagyomány parancsára egyes ünnepek
csak a hét bizonyos napjaira eshetnek (általában 4-re a hétből). Mivel a zsidó
ünnepek meghatározásakor elvben a jeruzsálemi idő az irányadó, a diaszpórában
szokássá vált, hogy bizonyos, Izraelben 1 napos ünnepeket 2-2 naposként ülnek
meg.
Az ünnep neve Az ünnep meghatározása Mikor van
Erev peszav A peszah előnapja Niszán 14.
Peszah Az egyiptomi kivonulás emléknapja, ősi tavaszi ünnep Niszán 15-22.
Lág baómer Az ómerszámlálás 33. napja, örömünnep Ijár 18.
Savout A Szináj-hegyi Tóraadás emléknapja, ősi aratási ünnep Sziván 6-7.
Tisá beáv Gyásznap a jeruzsálemi Szentény pusztulásának emlékére Áv 9.
Ros hásáná A zsinagógai újév Tisri 1-2.
Jom kipur Az engesztelés napja Tisri 10.
Szukot Sátrak ünnepe a 40 éves sivatagi vándorlás emlékére. A betakarítás
ünnepe Tisri 15-21.
Smini aceret Az őszi ünnepek zárónapja Tisri 22.
Szimhát Tórá A Tóra örömünnepe Tisri 23.
Hanuka Makkabeus örömünnep a jeruzsálemi Szentély újjáavatásának emlékére
Kiszlév 25-től nyolc napon át
Tu bisvát A fák újéve Svát 15.
Purim A bibliai Eszter könyvében leírt események emlékünnepe, a zsidó
farsang Ádár 14

Megjegyzések: Peszahnál az első és az utolsó két nap a főünnep. Szukotnál az
első két nap a főünnep.
A zsidó hagyományban minden 7. év szombatév: ilyenkor adósságokat engedtek el,
és munkatilalom volt (pl. pihentették a földeket). Minden 7 szombatév után egy
ún. Jóbel-év következett (azaz minden 50. évben): ilyenkor felszabadították a
rabszolgákat, visszaadták az elkobzott, kisajátított birtokokat, és a
száműzöttek is visszatérhettek.

Mohamedán (Iszlám) naptár
A hold járásán alapuló (tisztán lunáris) éveket használó, éra-időszámítás,
melynek kezdőnapja: i. sz. 622. július 16. Ez a hidzsra, Mohamed "futása"
Mekkából Medinába.
A naptár a Korán előírásain alapul, az abban foglalt előírások betartása szent
kötelesség minden mohamedán ember számára. Hivatalos naptárként használják az
Arab (Perzsa) öböl országaiban, különösen Szaúd-Arábiában. Más iszlám országok a
gregorián naptárt használják a polgári életben, az iszlám naptárak csak a
vallási életben.
A mohamedán év 12 holdhónapból, pontosabban 354,36 napból áll.
A hónapok felváltva 29 és 30 naposak. Az éveket 30 éves ciklusokba sorolják. E
ciklusokban 11 év - úgymint a 2., 5., 7., 10., 13., 16., 18., 21., 24., 26. és
29. - 355 napos, az utolsó hónap is 30 napból áll.
Mivel egy holdév 10-11 nappal rövidebb egy napévnél, a különbség idővel
jelentősen megnő: mialatt 100 ilyen holdév telik el, addig csupán 97 napév -
erre az átszámításoknál vigyázni kell. Továbbá emiatt a mohamedán ünnepek a
napévhez viszonyítva vándorolnak, és nincsenek évszakhoz kötve.
A mi időszámításunknak körülbelül megfelelő mohamedán évet úgy kapjuk meg, hogy
az évszámból kivonunk 622-t, majd hozzáadjuk a különbség 1/32-ét.
Ahhoz, hogy az iszlám naptár utolérje a gregorián naptár dátumát sok évnek kell
eltenie.
A gregorián naptár i.sz. 20874. ötödik hónapjának első napja lesz megközelítőleg
egyenlő az iszlám naptár szerinti 20874. ötödik hónapjának első napjával.
A hónapok az újholdat követő félhold megjelenésekor kezdődnek.
Az újhold kezdete nagyon pontosan kiszámítható, mégis igen bonyolult a félhold
megjelenésének a meghatározása. Ez függ az időjárástól, a látási viszonyoktól és
a megfigyelő személy helyétől. E tényezők miatt az új hónap kezdetének előre
meghatározása sem könnyű feladat.
Néhány iszlám közösség a Hold látható megjelenése, mások a vallási hatóságok
által kiadott tájékoztatás alapján döntenek az új hónap kezdetéről. Mindkét
elfogadott gyakorlat az iszlámban, de emiatt a hónap kezdőnapja nem egységes.
Ezek alapján nem lehet minden hívő számára megbízható naptárt készíteni előre?
Készítenek ilyen naptárakat, de ezeket csupán tervezési céllal. A naptárakban a
félhold megjelenésének becsült dátuma található, és a tényleges hónap a fentebb
leírtak alapján egy nappal később vagy korábban is kezdődhet a naptárban levő
napnál.
A török hónapnevek, régi (Atatürk előtti) alakjukban:
Moharrem (avagy Moharrem el-Haram, a szentelt hó) Szafar (avagy Szafar ul-Khair,
a boldog Szafar; Moharrem és Szafar együtt a Szafaran) Rebi ül-Evvel Rebi
ül-Akhir Dsemadi-ül-Evvel (avagy Dsemazi-ül-Evvel, Dsumada-l-Ula)
Dsemedi-ül-Akhir (avagy Dsemazi-ül-Akhir, Dsumada-l-Okhra) Redseb (avagy Redseb
Serif) Saban (avagy Saban el-Muazzam, a tiszteletreméltó Saban; Redseb és Saban
együtt a Redsaban) Ramazan (avagy Ramazan el-Mubarek, az áldott Ramazan, a böjt
hónapja) Sevval (avagy Sevval el-Mükerrem, a kegyteljes Sevval) Zilkade (avagy
Zulkade) Zilhiddse (avagy Zulhidse, a zarándoklat hónapja)
Arab hónapnevek:
Muharram, Szafar, Rabi' al-Avval, Rabi' al-Ákhír, Dzsumadá'l-Úlá,
Dzsumádá'l-Ákhira, Radzsab, Sa'ban, Ramadán, Savvál, Dzú'l-ka'da, Dzú'l-hiddzsa.

Főbb ünnepek:

Hidzsra: Az év első napján, azaz muharram 1-én emlékeznek meg róla; általában
úgy, hogy elmondják a Hidzsra történetét.
Ásúrá: muharrem 10., a síiták legfontosabb ünnepe. A hívők ekkor emlékeznek meg
arról, hogy Noé elhagyta a bárkát, hogy Mózes kiszabadította népét a fáraó
fogságából, és végül Husszein karbalai mártírhaláláról.
Maulid an-Nabi: rabi'al-Avval 12. A Próféta születése napja, Mohamed legnagyobb
ünnepe. Az összegyűlő hívek Mohamedet dicsőítő himnuszokat és a próféta életét
elbeszélő történeteket hallgatnak.
Lailat al-Mi'rádzs: radzsab 27. A Mennybementel éjszakája: Mohamedet Gábriel
angyal e nap éjjelén vezette Allah elé, akitől a napi öt imádkozás parancsával
tért vissza. E napon a hívők a próféta életéről szóló történeteket hallgatnak.
Sab-e Barát: sa'ban 15., főként az indiai muszlimok jeles ünnepe. Allah e napon
jegyzi fel az emberek összes cselekedetét.
Ramadán: a böjt ideje. A hónap során minden felserdült muszlim napközben köteles
megtartóztatni magát az evéstől, ivástól, dohányzástól és a nemi élettől. Ez -
főként a forró arab országokban - nagy próbatétel, az akarat és az értelem
diadala a test felett.
Lailat al-Kadr: ramadán 27., az Elrendelés Éjszakája. Mohamed először Ramadán
havában részesült a Korán kinyilatkoztatásaiban. A hívek az éjszakát
imádkozással, a Korán recitálásával töltik; az előtte való pénteken (ramadán
26.) minden muszlin ott van a mecsetben.
'Íd al-Fitr: savvál 1. A böjt megtörésének ünnepe, a két legfontosabb, a Próféta
által megparancsolt ünnep egyike. Egyfajta örömünnep, hogy végetértek a ramadán
nehézségei. A muszlimok e napon rendszerint megfürödnek és új ruhát öltenek.
Ezután a mecsetbe mennek - ha beférnek, hiszen mindenki más is így tesz. Utána
meglátogatják barátaikat és rokonaikat, megajándékozzák egymást, vagy
jókívánságokat küldözgetnek egymásnak. Kötelezően adakoznak a szegényeknek.
Egész nap az iszlám értelmén gondolkodnak, igyekeznek kibékülni haragosaikkal,
hogy békében, megbocsátásban kezdhessenek új életet.
'Íd al-Adhá: dzú'l-hiddzsa 10. A másik kötelező ünnep, mely három vagy több
napig is eltarthat. Az áldozat ünnepe, Ábrahám áldozatára emlékezve. A
zarándokok Mekkában, a többiek otthon közösen imádkoznak, majd áldozatot
(bárány, tehén, teve) mutatnak be. A húsnak csak az egyharmadát tartják meg, a
többit szétosztják a szegények között.
Miként a zsidóknál, a mohamedánoknál is este, napnyugtakor kezdődik az új nap.

A Julianus-naptár

C. Iulius Caesar vezette be ezt a Szoszigenész csillagász által megreformált
naptárat, i. e. 46-ban.
A korábbi, rendszertelen szökőhónapokat 4 éves ciklus váltotta fel: három 365
napos évet egy 366 napos követ. Ezt a plusz napot február 23. után iktatják be;
mivel pedig február 23. a rómaiknál Kalendae VI., ők a szökőnapot dies bis
sextus-nak nevezték.
A hónapok ezentúl (február kivételével) váltva 31 és 30 naposak lettek, a
Quintilis hónap neve pedig Iuliusra változott. A naptárat igazán csak Augustus
idején vezették be, akiről a Sextilis hónapot Augustusnak nevezték el, és 31
napossá tették; ezért február egy nappal csökkent (28, szökőévben 29 napos), és
az augusztus utáni hónapok közül a 31 naposak (szeptember és november) 30, a 30
naposak (október és december) 31 naposak lettek.
A valódi napévnél nagyjából 11 perccel hosszabb - ezt korrigálták 1582-ben, a
gregóriánus-naptárral; addig viszont ezt használták a (nyugati) keresztény
világban.

Húsvétszámítás

A húsvét kiszámításáról később lesz szó, de fontos, hogy húsvét az év 35 napjára
eshet, s így a vele kapcsolatos ünnepek is harmincötféleképp szerepelhetnek a
naptárban.
A húsvéttól számos vasárnap függ, ezeknek általában külön nevük van, és a
misekezdet alapján is megnevezik őket.

Húsvét előtti 9. vasárnap dominica Septuagesima (Circumdederunt me)
Húsvét előtti 8. vasárnap dominica Sexagesima (Exsurge)
Húsvét előtti 7. vasárnap dominica Quinquagesima (Esto mihi)
Húsvét előtti 6. vasárnap dominica Quadragesima (Invocavit)
Húsvét előtti 5. vasárnap dominica secunda Quadragesimae (Reminiscere)
Húsvét előtti 4. vasárnap dominica tertia Quadragesimae (Oculi)
Húsvét előtti 3. vasárnap dominica quarta Quadragesimae (Laetare)
Húsvét előtti 2. vasárnap dominica quinta Quadragesimae (Judica me Deus)
Húsvét előtti 1. vasárnap dominica sexta Quadragesimae (Palmarum)

Ide tartozik még a Quadragesima media, amely Magyarországon a Laetare előtti
szerdát, másutt magát a Laetaret jelentette; húshagyó kedd (carnisprivium),
amely az Esto mihi utáni kedd; és hamvazószerda (dies Cinerum), amely az Esto
mihi utáni szerda.
A húsvét előtti hét a nagyhét (Hebdomada sacra v. magna), benne a nagycsütörtök
(Coena Domini) és nagypéntek (Parascere v. Passio Domini).

A húsvéttól számított 50-edik nap, azaz a 7-ik vasárnap pükösd (Pentecoste)
napja. A köztük lévő hat vasárnapot szintúgy a misekezdettel is jelölik:

Húsvét utáni 1. vasárnap dominica prima post Pascha (Quasi modo geniti)
Húsvét utáni 2. vasárnap dominica secunda post Pascha (Misericordia
Domini)
Húsvét utáni 3. vasárnap dominica tertia post Pascha (Jubilate)
Húsvét utáni 4. vasárnap dominica quarta post Pascha (Cantate)
Húsvét utáni 5. vasárnap dominica quinta post Pascha (Vocem iucunditatis
v. Rogate)
Húsvét utáni 6. vasárnap domincia sexta post Pascha (Exaudi Domine)

A húsvét utáni első hét a fehérhét (alba paschalis, hebdomada alba); a
vasárnapját fehérvasárnapnak (dominica in albis) is nevezik.
A Rogate utáni hét neve Rogationes, e szerint főként a hétfőt, keddet és szerdát
számolták (feria secunda, tertia, quarta rogationum), a csütörtök pedig az
áldozócsütörtök (Ascensio Domini), Krisztus mennybemenetele, húsvét után 40
nappal.
Püskösdől advent első vasárnapjáig 23-28 vasárnap volt még, melyeket szintúgy a
misekezdettel jelöltek; keltezésben azonban csak az elsőt vasárnap - a
Szentháromság- vasárnap (dominica Trinitatis) - volt használatos. Változó ünnep
még Úrnapja (festum corporis Christi), amely a Szentháromság-vasárnap utáni
csütörtökre esik.

A húsvét a legfontosabb keresztény ünnep, s a változó ünnepek is ettől függnek:
így hát a húsvét a középkori időszámítás és a keresztény egyházi év alapja.
Kezdetben egyszerűen a zsidó Peszah-ünnep előestéjén, azaz Nisan 14-én (lásd a
zsidó naptárat) tartották húsvétot, Jézus Krisztus halálának napját; azonban a
II. századtól kezdték a húsvétot mint Krisztus feltámadásának napját ünnepelni,
a Nisan 14-ét követő vasárnapon; másrészt kezdték figyelembe venni azt - amit
maguk a zsidók már nem -, hogy az ünnep a tavaszi napéjegyenlőség után essék.
Végül a niceai zsinaton az a döntés született, hogy a húsvét a tavaszi
napéjegyenlőségtől számított első holdtölte utáni első vasárnapra esik.
Ez viszont azzal járt, hogy a húsvét elszakadt a napévtől, és a hold járásához
igazodva évről-évre változott, melyik napra esett. Legkorábban akkor volt
húsvét, ha március 21-én holdtölte volt és szombat: ekkor március 22-ére esett
húsvét; legkésőbben pedig akkor, ha a holdtölte március 20-ára esett, s így a
következő csupán április 18-ára, és ha ez vasárnap volt, húsvét április 25-ére
esett. Így összesen 35 napra eshet húsvét, amiért is sorra születettek a
különféle számítások, táblázatok, ciklusok, a húsvét kiszámításának
megkönnyítésére.
A hold- és a napév összehangolásának egyik legjobb eszköze a Metón-féle 19-es
ciklus. Ennek lényege az a felismerés, hogy a 29 és fél napos holdciklus miatt a
hold fényváltozásai csak 19 év múltán esnek ugyanarra a napra. Ezt a 19-es
ciklust nevezték cyclus decemnovennalisnak vagy cyclus lunarisnak, melyen belül
szökőnapok és szökőhónapok segítségével egyenlítették ki a hold- és a napév
különbségeit. Ha a holdévben felváltva 29 és 30 napos hónapokat számítunk, ez 19
év alatt 228 holdhónap. Ehhez hozzájön még a 19 év alatt hét 30 napos
szökőhónap, négy, a Julianus- naptár által bevezetett szökőnap: ez összesen 6940
nap, ami viszont egy nappal hosszabb, mint 19 napév (nem számítva a
töredékeket). Ez a plusz nap az ún. saltus lunae, amelyet a ciklus 19-ik évéből
hagytak el (először a júliusban végződő holdhónap végéről, majd Beda óta
többnyire a novemberben végződő holdhónap végéről). A középkorban a 19-es ciklus
szökőévei a következők voltak: 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. év; Dionysius
Exiguus óta pedig 19-es ciklus kezdőévének tekintették i. e. 1-et.
Minden év tehát egy-egy 19-es ciklus valamelyik évének felelt meg. Ezt annyira
fontosnak tartották, hogy azt, hogy az adott év melyik helyet foglalja el a
19-es ciklusban, aranyszámnak nevezték (numerus aureus), s gyakorta - nemritkán
keltezésnél is - feltüntették.
Annak kiszámítása, hogy egy adott évnek mi az aranyszáma, nagyon egyszerű: az
évszámhoz egyet adva az összeget 19-cel kell osztani, és a maradék lesz az
aranyszám - ha nincs maradék, az aranyszám 19.
A nehézkes és megbízhatatlan lunáris betűk helyett a XI. században vezették be
az ún. örökös naptárat, mely az aranyszámok és a vasárnapi betűk kombinálásából
született.
A 19-es ciklus 1. évében ugyanis az első újhold január 23-ára esik. Ebből már a
ciklus minden évére kiszámolható az összes újhold időpontja. Egy olyan
naptáratkészítettek ugyanis, ahol január 1-től az A-G betűkkel jelölték az egyes
napokat, és azon napok mellé, amelyekre a 19-es ciklus valamelyik évében újhold
esett, beírták a megfelelő aranyszámot. Ezek után, ha egy adott év aranyszámát
(ami könnyen kiszámítható) és vasárnapi betűjét (amely a megfelelő táblázatból
megtudható) ismerték, az örökös naptárban meg kellett keresni március 8. és
április 5. között ezt az aranyszámot. Az ettől számított 14. nap volt a tavaszi
napéjegyenlőség utáni első holdtölte, a vasárnapi betű alapján pedig kiderült,
ez milyen napra esett, és a rákövetkező vasárnap volt húsvét.
Noha az örökös naptárból már kiszámítható húsvét ideje, a középkorban erre más
módokat is használtak, melyeket a keltezésben évjelőként is alkalmaztak:

Ilyen volt az epacta (avagy epactae lunares, epactae minores, adiectiones
lunae), amely azt mutatta meg, hogy március 22-én hány napos a hold - pl. Epacta
IV. azt jelenti, hogy az adott évben március 22-én a hold 4 napos volt. Ha
ismerjük egy adott év epactáját - ami a táblázatból könnyen megtudható -, a
húsvét idejét is könnyen megállapíthatjuk. Fontos, hogy az epacták szeptember
1-én változtak; szeptember 1-e után már a következő évhez tartozó epacta-számot
vették figyelembe - pl. keltezésnél.
Hasonló a concurrens (avagy apeactae maiores, apeactae solis, adiectiones
sloares), amely azt mutatta meg, hogy március 24-e a hét melyik napjára esett.
Ezt 1-től 7-ig terjedő számokkal jelezték (1 vasárnap, 7 szombat). Mivel a
március 24-e betűjele F, az olyan években, amelyeknek vasárnapi betűje F, a
concurrense 1 lesz: ha G, 7; ha A, 6; ha B, 5; ha C, 4; ha D, 3; ha E, 2.
A húsvétszámítással kapcsolatosak még a különféle regularisok és a clavis
terminorum.

Bizánci naptár

Bizáncban, és az ortodox területeken használatos időszámítás. Az éveket a
bizánci éra szerint számolják, azaz i. e. 5509. szeptember 1-étől. Egyesek
szerint a világ teremtését veszi alapul (teremtés-éra), mások szerint gondos
számítás eredménye (pl. indictio-ciklus első éve, egyezik a Julianus-naptár
szökőév-számításával, stb.). Az évek tehát szeptember 1.-én kezdődnek.
A bizánci időszámítás szerinti évszámokat a keresztény érára a következőképp
lehet átszámítani: a január 1. és augusztus 31. közötti dátumoknál az évszámból
5508-at, a szeptember 1. és december 31. közötti dátumoknál az évszámból 5509-et
kell levonni.
Kisebb eltérések vannak a bizánci és a keresztény időszámítás között a húsvét
kiszámításának módszereiben, továbbá egyes ünnepnapokban is (bizonyos szentek
napjai más napokra esnek, eltérő ünnepek is vannak, és más a vasárnapok
elnevezése) - habár a legfőbb álló és mozgó ünnepek közösek.
(A bizánci húsvét számítás különbsége, hogy a 19-es ciklus kezdete náluk nem i.
e. 1. december 24-e, hanem i. sz. 1. január 1.; ezért az adott év aranyszáma az
(évszám/19), és nem az ((évszám+1)/19) képlet alapján számolandó ki. Másrészt a
húsvétszámítás alapja az ún. apaszám (themeliosz), ami azt mutatja, hogy január
1.-én hány napos a hold - hasonló a szerepe, mint az epactának.)

Kiegészítések

A kopt és etióp naptár egyiptomi eredetű: 360 napból áll, amely 3 évszakra
oszlik, évszakonként 4 30 napos hónappal; ehhez évente még öt, minden negyedik
évben még egy (azaz 5+1) nap járul. (A 4 év alatt összesen tehát 1461 nap van;
ugyanannyi, mint 4 Julianus-évben.)
Örmény naptár: Nawasardi, Hori, Sahmi, Tré, Khalots, Araths, Mehekani, Areg,
Akehani, Mareri, Margaths, Hrotiths, Aveleaths
Kopt naptár: Meskerem, Taqamt, Hadar, Tahsas, Tar, Yekkatit, Meggabi, Miyazya,
Gambot, Sene, Hamle, Nehase, Pagumen
Szír naptár: Kanun II, Sebat, Adar, Nisan, Iyar, Eziran, Tammuz, Ab, Eylul,
Tesri I, Tesri II, Kanun II
Japán Kigen-naptár: kínai lunáris év, uralkodói évek szerinti keltezés; ehhez
egy általános évszámlálás, Jimmu Tenno császár uralkodásától (Kr. e. 660).

A szöveg felhasználásáért köszönetünket fejezzük ki Schramm Juditnak.
Honlapja - A naptár http://www.lauder.hu/~dodo/naptar.htm