Popper Péter
gyűjtéséből
KÍNAI UNIVERZISTÁK
1 -
40
? 1 ?
A Tao, amit szavakkal ki lehet fejezni, nem az örök Tao. A Név,
amit meg lehet nevezni, nem az örök Név.
? 2 ?
A bölcs akarat nélkül cselekszik. Szavak nélkül tanít. Minden
dolog hatását fölveszi magába. Létrehoz, de nem birtokol. Teremt, de kiengedi
kezéből, amit teremtett. Művét beteljesíti, de nincs belőle haszna. Így hát
semmije sincs, ezért nem is veszíthet semmit sem.
? 3 ?
Az Ég örök. A Föld maradandó. Az Ég azért örök, a Föld azért
maradandó, mert nem önmaguknak élnek. Ezért a bölcs, Énjét háttérbe szorítja,
így őrzi meg önmagát.
? 4 ?
A túlságosan megfeszített íj, könnyen elpattan. A túlságosan
élesre fent kés, hamar kicsorbul.
? 5 ?
Megszülni, de nem birtokolni, megalkotni, de nem hasznosítani,
vezetni, de nem uralkodni.
? 6 ?
A kerékagynál lévő űrtől lesz a kerék használhatóvá. Az edény a
benne lévő űrtől lesz használható. A falakban lévő űrtől lesz használhatóvá a
ház. Az anyagból keletkezik a forma. Az anyagtalanból a lényeg.
? 7 ?
Nézem és nem látom. Hallgatom és nem hallom. Megragadom és nem
tudom megfogni. Szembe megyek vele és nem találkozom az elejével. Utána megyek
és sehol sem fedezem fel a végét.
? 8 ?
A régi bölcsek észrevehetetlenek voltak. Titokzatos erők
hatották át őket. Óvatosak voltak, mint aki télen befagyott folyón kel át.
Méltóságteljesek, mint aki vendégségben van. Engedékenyek, mint az olvadó jég.
Egyszerűek, mint egy megmunkálatlan farönk. Mindent befogadók, akárcsak a völgy.
Átláthatatlanok, mint az iszapos víz. Hagyták magukat elhasználódni és nem
akartak megújulni.
? 9 ?
Amikor az emberek elveszítették a Taot, szeretettel
helyettesítették. Amikor kialudt bennük a szeretet, az igazságosságért
lelkesedtek. Amikor már közömbös lett számukra az igazság, erkölcsössé lettek.
Amikor az erkölcs sem érdekelte többé őket, akkor már csak bölcselkedtek és
mindent képmutatással intéztek el.
? 10 ?
A Tao homályos és megfoghatatlan. De benne vannak a dolgok
ősképei. A Tao átláthatatlan és sötét. De benne vannak a létezés csírái.
? 11 ?
Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik -
sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd
senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.
? 12 ?
Légy kevésbeszédű! A szélvihar nem tart éjszakától reggelig. A
zivatar nem tombol egész napon át. Ég és Föld tehát rövid ideig cselekszik. Légy
kevésbeszédű.
? 13 ?
Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan. Aki túlságosan
nagyokat lép, könnyen kibicsaklik a lába.
? 14 ?
Ki az, aki a Tao fele közeledik? Aki tudja, mi a férfiasság,
mégis megőrzi nőiességét. Aki tudja, mi a ragyogás, mégis megőrzi homályban
maradását. Aki tudja, mi a dicsőség, mégis megőrzi mellőzöttségét.
? 15 ?
Aki erővel akarja birtokolni a szellem szent edényét, nem fogja
elérni a célját. A szent edényhez nem lehet hozzányúlni. Aki hozzáér - kárt tesz
önmagában. Aki megpróbálja megragadni - már el is veszítette.
? 16 ?
A Tao örök és nincsen neve. A faragatlan fatuskót - legyen
bármilyen kicsi - senki sem képes szolgájává tenni. Amikor elkezdődik a faragás
- feltűnnek a formák és a dolgok nevei. Ha a dolgoknak van nevük - már meg lehet
ismerni a határokat. Aki tudja, hol kell megállnia, elkerüli a veszélyeket.
? 17 ?
A Hatalmas Tao mindenhová szétárad, mindenütt jelen van. Minden
létező szülője és sohasem tagadja meg gyermekeit. Megalkotta a világot, de nem
akarja birtokolni. Véd és betakar mindenkit, de senkin sem akar uralkodni. És
mert soha nem kíván semmit, megérdemli a Kicsiny Tao nevet.
? 18 ?
Amit össze akarnak nyomni, az kiterjed. Amit gyengíteni akarnak
az megerősödik. Amit el akarnak pusztítani, az kivirágzik. Amit el akarnak
venni, azt végül odaadják. A lágy mindig legyőzi a keményet. A gyenge mindig
legyőzi az erőset. De a halnak nem ajánlatos elhagyni a neki megfelelő mélységű
vizeket.
? 19 ?
Minden szertartásrend a felfordulás kezdete. Ha szertartás kell
a hűséghez és bizalomhoz, akkor a hűség és a bizalom már oda van.
? 20 ?
Minden dolog a létezés által születik meg. De maga a létezés a
nem-létezésből születik.
? 21 ?
A kiváló ember igyekszik elérni a Taot. Az átlagos ember
részben megőrzi, részben elveszíti, amit a Taoról megtudott. A semmirevaló ember
nagyot nevet, amikor a Taoról hall. Ha nem nevetne rajta, a Tao meg sem
érdemelné, hogy Taonak nevezzék.
? 22 ?
Az átlagos ember szemében a világosság útja, sötétnek tűnik, az
előrehaladás, hátrálásnak tűnik, a sima ösvényt, hepehupásnak látja, a
tisztességet nevetségesnek tartja, az erősödésről meg van győződve, hogy
gyengülés, és a szivárványról, hogy színtelen.
? 23 ?
Akkor is megismerheted a világot, ha nem lépsz ki az ajtón.
Akkor is megláthatod az eget, ha nem nézel ki az ablakon. Minél többet
kalandozol az országok és az emberek között, annál kevesebbet ismersz meg
belőlük.
? 24 ?
Minél zsugoribb valaki, annál többet pazarol. Minél többet
halmozott fel, annál nagyobb lesz a vesztesége. Aki tudja, mikor elég, az
elkerüli a szégyent. Aki tudja, mikor kell megállni, az elkerüli a veszélyt.
? 25 ?
A tökéletes telítettség hasonló az ürességhez. Ami nagyon
egyenes, az végül elhajlik. A túlságosan ügyes, ügyetlenül vall kudarcot. A
mindig vitatkozó, hasonlítani kezd a dadogóhoz.
? 26 ?
Aki sokat tanul, napról-napra gyarapodik tudásban. A növekvő
tudás cselekvésre serkent. Aki sokat cselekszik az sokszor beleütközik
lehetőségeinek határaiba. Aki a Tao felé tart, napról-napra veszít vágyaiból.
Végül elérkezik a nem cselekvéshez. Aki pedig nem cselekszik, annak a számára
nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni.
? 27 ?
Az erkölcs legmagasabb csúcsa: A nem cselekvő hatalom.
? 28 ?
Aki közel jutott a Taohoz, az jól bánik a jókkal és jól bánik a
gonoszokkal is. Hisz a megbízhatóknak és hisz a megbízhatatlanoknak is. Olyan
együgyű lesz, mint egy csecsemő. Olyan bölcs lesz, mint egy csecsemő.
? 29 ?
Aki megszületik - elindul a halál felé. Aki meghal, elindul a
születés felé. De amikor elérte a Taot sem testén, sem lelkén nem lesznek
"halálos helyek", ahol a Halálosztó Hatalmak megérinthetik.
? 30 ?
A Tao útja egyenes, de az emberek szeretik a mellékutakat. A
Tao útja világos, de az emberek szeretik a rejtelmeket. A Tao útja biztonságos,
de az emberek szeretik a kalandozást.
? 31 ?
Aki tud, az nem beszél. Aki beszél, az nem tud. Ezért azt, aki
tud, sem közeli, sem távoli rokonként nem lehet kezelni, nem lehet hasznot
hajtani neki, nem lehet megkárosítani, nem lehet tisztelni és nem lehet
megvetni. Vagyis ő a legelőkelőbb az Ég alatt.
? 32 ?
Aki könnyen ígér, az iránt megrendül a bizalom. Aki minden
dolgot könnyűnek gondol, az sok nehézségbe fog ütközni. A Tao követője mindent
nehéznek tart és ezért az akadályok félrehúzódnak előle.
? 33 ?
A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is
jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami
nyugalomban van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű
tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű
megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc
emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy
lépéssel kezdődik.
? 34 ?
Aki irgalom nélkül akar bátor lenni, aki mérséklet nélkül akar
hatalmas lenni, aki szerénység nélkül akar vezető lenni, az a pusztulásba
indul.
? 35 ?
Ne gondold a nem-tudást tudásnak. Ne gondold a betegséget
egészségnek. A kínzó dolgoktól csak úgy szabadulhatsz meg, ha felismered valódi
lényegüket. Ha nem tudod, hogy a tudatlanságod tudatlanság - soha nem fogsz
tanulni. Ha nem tudod, hogy a betegséged betegség - soha nem fogsz gyógyulást
keresni.
? 36 ?
A Tao soha nem harcol, mégis mindig győz. A Tao soha nem
beszél, mégis mindig válaszol. A Tao soha senkit nem hív, mégis minden lény
eljön hozzá. A Tao csendben van, mégis ő irányítja a Mindenséget.
? 37 ?
Az Ég hálója végtelenül tágas. De senki nem kerülheti ki, senki
nem bújhat át a szemei között.
? 38 ?
Az ember születésekor lágy és hajlékony. Halála után kemény és
merev. Minden növény születésekor lágy és hajlékony. Pusztulása után kemény és
merev. Ezért minden, ami az élet követője - lágy és hajlékony. Minden, ami a
halál követője - kemény és merev.
? 39 ?
A szenvedély azt jelenti, hogy az életért élni. Aki az
élményekért él, az folyton gazdagítani akarja a személyiséget. Aki folyton
gazdagítani akarja a személyiségét, az az önzést növeszti nagyra magában. Akiben
növekszik az önzés, az egyre távolodik a Taotól.
? 40 ?
Az, amit önzetlenül teszünk másokért, nem válik hasznunkra, nem
segíti elő szellemi fejlődésünket. Ha elősegítené szellemi fejlődésünket, akkor
hasznunkra válna. Ha hasznunkra válik, akkor a cselekvés nem
önzetlen.
ZSIDÓ-KERESZTÉNY SZERZŐK
41 -
60
? 41 ?
Nem zár ki örökre az Úr. Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
? 42 ?
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek
vissza, embernek fiai. Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap,
amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel. Elragadod őket: olyanokká
lesznek, mint az álom, mint a fű, amely reggel sarjad és virágzik, estére
pedig elhervad és megszárad.
? 43 ?
Egyél fiam mézet, mert jó, és a színméz édes a te ínyednek. Ha
mézet találsz, egyél, amennyi elég neked, de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd
azt.
? 44 ?
Ha éhezik, aki téged gyűlöl: adj enni neki kenyeret, és ha
szomjazik: adj neki inni vizet.
? 45 ?
A bosszú az enyém! - így szól az Úr.
? 46 ?
Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél: miért
keresnél magadnak veszedelmet? Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag:
miért halnál meg időd előtt?
? 47 ?
Az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem
tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé, mivelhogy emlékezetük
elfelejtetett. Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár
elveszett, és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt
történik.
? 48 ?
Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állat végéhez, és
egyenlő végük van azoknak: amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is, és
egyazon lélek van mindegyikben, és az embernek nagyobb méltósága nincs az
oktalan állatoknál. Mindegyik ugyanazon egy helyre megy, mindegyik a porból való
és mindegyik porrá lesz.
? 49 ?
Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden
akaratnak. Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és
az Isten visszahozza, ami elmúlt.
? 50 ?
Sokkal jobb dolga van a kettőnek, mint az egynek. Mert ha
elesnek is, az egyik felemeli társát. Jaj, pedig az egyedülvalónak, ha elesik,
nincsen, aki felemelje. Hogyha együtt feküsznek ketten, megmelegszenek. Az
egyedülvaló, pedig mi módon melegedhet meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki,
ketten ellene állhatnak annak, és a hármas kötél nem hamar szakad el.
? 51 ?
Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezzen, és ne mondd az
angyal előtt, hogy tévedésből esett ez.
? 52 ?
A megholt legyek a patikáriusnak a kenetit megbüdösítik,
megerjesztik. Azonképpen hathatósabb a bölcsességnél, a tisztességnél egy
kicsiny balgatagság.
? 53 ?
Jó az Úr azoknak, akik várják őt. Jó várni és megadással lenni
az Úr szabadításáig. Jó a férfinak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és
hallgat, mert felvette magára. Porba teszi a száját, mondván: Talán van még
reménység?...
? 54 ?
A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod,
honnan jó és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.
? 55 ?
Az Isten lélek: és akik őt imádják lélekben és igazságban kell
imádniuk.
? 56 ?
Ti szülők ne ingereljétek gyermekeiteket. Ti gyermekek legyetek
elnézéssel az öregedő szülők esendőségei iránt.
? 57 ?
Nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a
fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói
ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
? 58 ?
Mindent szabad nekem. De nem minden válik javamra!
? 59 ?
Ne káromolj senkit! Mihály arkangyal, amikor az ördöggel
vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet
mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
? 60 ?
Amikor úton voltam, és eljött az esti ima ideje, egy csendes
helyet kerestem, hogy nyugodtan elmondhassam a hosszú esti imát. Egy romba dőlt
ház udvarára akartam betérni, de akkor szembeállott velem Gábriel arkangyal és
elkergetett. Ebből három dolgot tanultam meg:
1. Az ember ne menjen a romok közé.
2. Utcán is lehet imádkozni.
3. Aki úton van, elég, ha a rövid imát mondja el.
BUDDHA ÉS KÖVETŐI
61 -
75
? 61 ?
Nehéz az emberré levés. Nehéz a születés a méhen át. Nehéz
követni a Tant. Nehéz buddhává lenni.
? 62 ?
"Egy régi kétség mardos engem egyre: hogy mily sors vár az
emberre, ha meghal? Némelyek azt mondják: Van másvilág is. Mások meg azt
mondják: semmi sincsen. Adj választ erre. Tárd fel ezt előttem."
"Az istenek is vitatkoznak rajta. Nehéz kérdés ez. Bonyolult.
Nagyon mély. Ne kívánd tőlem, hogy feleljek erre. Ritkák között is ritka, aki
érti, s megértése az érvelés felett áll."
? 63 ?
Bár hónapokig egy bolond, naponta csak egy fűszálat eszik, hogy
elérje a megvilágosodást, - a Célhozért tanítása szerint, mindez egy fabatkát
sem ér.
? 64 ?
Az igazság útja visz a magasba, a hamisság útja visz a mélybe.
Tudás vezet a felszabaduláshoz, a nem-tudás gúzsba köt. A közöny visz az
ősanyagba csendet. Vad indulat sodor az újraszületésbe. Csak az önuralom
teremthet benned nyugalmat.
? 65 ?
Ahogy én ismerem a tant, úgy ismered te is a tant. Hát válj
nyugodtan önmagad mesterévé, önmagad beavatottjává...
? 66 ?
Íme, ezek a zavart okozók:
A kétkedés, a figyelmetlenség, a fáradtság, a rémület, a
káprázat, a rosszullét, a túlfeszültség, a lagymatagság, a zaj, az énhez
tapadás, és a dolgokhoz tapadás.
? 67 ?
Emeld fel fejedet! Ne kínozd tovább testedet. Élőnek útja
életút. Az élet törvényét kövesd. Akiben kiapad a vér, akiben kiszárad a hús,
mikor elfogy izomzata, a szelleme végleg kiszáll.
? 68 ?
A születés - szenvedés. A vénség is szenvedés. A betegség is
szenvedés. A halál is szenvedés. A bánkódás, a kétségek közt sodródó levertség,
a vergődés megint csak szenvedés. S az is csak szenvedés, hogy amire vágyunk,
azt meg nem találjuk. Ezért nem boldog senki, sehol, soha.
? 69 ?
A szenvedés eredete a szomjúság. A kéj szomjúsága, a lét
szomjúsága, a nemlét szomjúsága. Ez a szomjúság folyton folyvást újraéled. Ezért
a szenvedés megszüntetéséhez a szomjúságot kell megszüntetni.
? 70 ?
Ne nézzed nagyon messziről, ne tekintsd meg nagyon közel, ha
döntened kell bármiről.
? 71 ?
Harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold.
? 72 ?
Legyetek önmagatok fénye. A menedéket leljétek fel
önmagatokban, idegen menedék nélkül.
? 73 ?
Íme a Tan Tükre, amit a tanítvány önmaga is megtalálhat:
"Legyőztem a poklot, az állati méhet, a kísértetek világát,
legyőztem a tévelygést, a gonoszság rossz útját, a pusztulást, s céltudatosan
haladok a teljes felébredés felé".
? 74 ?
Ki győzi majd le, vajon, ezt a földet, s az alvilágot s a
mennyek világát? S a tisztán közölt tanítást, mint virágot, ki fogja
mesterkézzel egybefűzni?
? 75 ?
Remek volt Gótama úr! Remek volt Gótama úr! Olyan volt ez uram,
Gótama, mint amikor valaki az elesettet felemeli, vagy feltárja azt, ami le van
takarva, vagy amikor a tévelygőnek valaki az utat megmutatja, vagy amikor valaki
a vakoskodónak kezébe adja a mécsest, mondván, hogy akinek szeme van az a
dolgokat lássa meg. Éppen így, Gótama úr is a tanítást sokféle módon tárta fel.
S én most Gótama úrnál találom meg menedékemet. Tekintsen engem hívének, Gótama
úr, mától kezdve, végső leheletemig.
MODERN EZOTERIKUSOK
76 -
100
? 76 ?
A szívemben isteni lelki erő van. A fejemben isteni szellemi
világosság. A kezemben isteni akarati cselekvés. Erről soha nem szabad
megfeledkeznem.
? 77 ?
A földi ember, az örökkévalóság legkisebb fia, mindig új
életben győzi le a vén Halált.
? 78 ?
Soha ne felejtsd el, hogy honnan jöttél és miért csináltad
magadnak azt a zűrzavart, amiből most szabadulni akarsz.
? 79 ?
Az emberiség fejlődésének három szakasza van. Az "első
emberiség" karmája beteljesült a vízözönnel. Mi, a "második emberiség", most a
következő szakaszban vagyunk, a tűzben elkövetkező vég előtt.
? 80 ?
Aki zsidót átkoz, az az Úr testét átkozza, mert az Ő húsa
Izraelből való. Olyasvalakit átkoz, akit az Úr megáldott:
"Én megáldalak téged és e földnek minden nemzetségei
megáldatnak tebenned."
? 81 ?
Az örök Izrael, az örökké bolygó zsidó folytonos csoda a
századokon át és a népek között. Aki ezt a csodát nem látja, az egyetlen
csodáját sem látja meg Istennek.
? 82 ?
Van egy pillanat, amihez ha eljut az ember, akkor hirtelen
eltűnik az idő és örökkévalósággá változik. Mert az idő nem tárgy, hanem
fogalom, amelyik ilyenkor kialszik a tudatban.
? 83 ?
Istent nem lehet kőből kifaragni, mert láthatatlan a szemek
számára. Sem áldozatok, sem imák nem emelkednek fel Őhozzá. És semmiféle
misztériumok nem hozhatják le Őt. Az emberek nem tudják, hol van Isten. És a
szent könyvek hallgatnak Istenről.
? 84 ?
A teremtés Isten látomása, a világ megjelenése Isten tudatában.
A világ Isten képmása. A világ Isten fia. A világ a szétszaggatott, a
megfeszített Isten.
? 85 ?
Nemcsak Isten segít az embernek feltámadni, hanem az ember is
Istennek. Isten és ember kiegészítik egymást. Közöttük a feltámasztó erőnek
állandó cseréje megy végbe, mint szakadatlan szikraözön két elektromos pólus
között. Az Isten és az emberek ugyanazt a szellemi levegőt lélegzik: Az Isten
kilélegzi, az emberek belélegzik.
? 86 ?
Az élőlények mind egymásra támaszkodnak és ugyanaz a viharos
törekvés hatja át őket. Az állat a növényre támaszkodik, az ember az állatra. És
az egész emberiség, térben és időben, egyetlen roppant hadsereg, amely
mellettünk, egyes emberek mellett elvágtat, s képes mindent, ami útjában van
megsemmisíteni, és minden korlátot ledönteni, talán még a halált is.
? 87 ?
Ki tudja, hogy a sok testben folytatott létezés büntetés-e,
vagy jutalom? Ha a test a szellem, a személyiség projekciója, akkor a szellem
abszolút igenlése nem a "lélek halhatatlansága", hanem a hús feltámadása.
? 88 ?
Ha a szexualitásból kiirtják a szellemet, akkor a nemiség
holtteste megfertőzi rothadásos bűzével az egész civilizációt.
? 89 ?
A nemi ösztön a megismerésre, a transzcendensre való szomjazás.
Ádám evett a megismerés fájáról, a halál fájáról, "megismerte" Évát és meghalt.
Így ismerjük meg mi is a szerelemben a halált.
? 90 ?
Az incesztus "visszafordítja az idő irányát!" Ott nemz, ahol ő
maga is nemződött. Ha az idő a halálba visz, az idő "visszafordítása", a
vérfertőzés - menekülés a halál elől. Ebből ered e bűn iszonyatossága:
szembeszáll a Teremtéssel és a Teremtő Akarattal.
? 91 ?
Az ember nemcsak az örömöt szereti. Ugyanannyira szereti a
szenvedést is. Ezért soha nem fog lemondani az igazi szenvedésről, vagyis a
rombolásról és a káoszról.
? 92 ?
Napjainkban az emberiség be akarja fejezni a bábeli torony
építését. De a kérdés még mindig nyitott: Istennel-e, vagy Isten ellen?
Meglátjuk-e ormáról a betlehemi csillagot, vagy egy hirtelen vihar rádönti a
tornyot esztelen építőire?
? 93 ?
Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni:
Bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: Emlékeztetni másokat, hogy tudják
ők is, ugyanolyan jól.
? 94 ?
Olyan gond nincs, amelyik ne hozna kezében ajándékokat neked. A
gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.
? 95 ?
A kötelék, amely egy igazi családot összefűz, nem a vér, hanem
az egymás élete iránti tisztelet és az abban lelt öröm.
? 96 ?
Ha sokat bizonygatod saját korlátaidat, bizony köréd
épülnek.
? 97 ?
Minden félelem - hívás. Ha nagyon sokáig és intenzíven félsz
valamitől, előbb-utóbb odajön hozzád.
? 98 ?
Minden ember és minden esemény úgy került be az életedbe, hogy
magad hívtad oda. Az pedig rajtad áll, hogy mit kezdesz velük.
? 99 ?
Honnét tudhatod, hogy van-e még dolgod a Földön? Abból, hogy
élsz?
? 100 ?
S végül a legmodernebb ezoterikus, Pál szavai:
Érzéki
ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki,
meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg...
Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint
testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem
bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg.
Mert még testiek vagytok. Mert amikor irigykedés, versengés és
visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é?...
Hamvas Béla gyűjtéséből
* * *
ŐSKOR ÉS KELET
* * *
TABULA SMARAGDINA
1. Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
2. Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn
van, ugyanaz, ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.
3. És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy
gondolatból: úgy, elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.
4. Apja a Nap, anyja a Hold; a szél hordozta méhében; dajkája a
föld.
5. Ez a világ első anyagának forrása.
6. Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
7. Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól,
gyengéden, hozzáértéssel.
8. A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a
magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét.
Ettől kezdve menekül előled minden sötétség.
9. Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz és
minden szilárdat áthat.
10. Így teremtették a világot.
11. Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos
lesz.
12. Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ
tudásának három része birtokomban van.
13. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.
Hermész Triszmegisztosz
PTAH HOTEP MONDÁSAI
Akit Isten szeret, annak fülét kinyitja; akit Isten gyűlöl,
annak fülét süketté teszi. A szív az, amely az embert hallóvá vagy nem hallóvá
teszi. A szív az ember élete, egészsége, üdvössége. Ha valakinek fia elfogadja
azt, amit az apja mond, annak egyetlen szándéka sem vall kudarcot; gyermekeihez
éppen úgy fog beszélni, mint ahogy a tudást apjától hallotta. Vigyázz arra, amit
kimondasz, s amit szádon kiejtesz, hogy a bölcsek így szólhassanak: Milyen szép
az, amit ez az ember beszél!
A BÖLCS PARASZT
Az igazság halhatatlan. Azt, aki megtalálta, a sírba is
elkíséri.
Az ember olyan, mint a mérleg, s az ember nyelve a mérleg
nyelve. Ha szádat hazugság hagyta el, ez a hazugság eltéved és nem fog átkelni a
folyón. Aki a hazugsággal egy csónakba ül, az a túlsó partot nem éri el.
Ne végy fel álarcot olyannal szemben, aki rád akar nézni.
Ne taszítsd el azt, aki segítségedet kéri.
A rest nem tudja, mi a tegnap; aki az igazságra süket, nem
talál barátot; a kapzsi nem ér meg egyetlen boldog napot.
AZ ÉLETUNT BESZÉLGETÉSE
ÖNMAGÁVAL
Kihez beszéljek mainapság? - A testvérek gonoszak s a barátokat
nem lehet szeretni.
Kihez beszéljek mainapság? - Mindenki kapzsi és az emberek
egymást megrabolják.
Kihez beszéljek mainapság? - A józanság elveszett és az
arcátlanság lett úrrá.
Kihez beszéljek mainapság? - Aki elégedettnek látszik, az
komisz, a jóságot pedig elhanyagolják.
Kihez beszéljek mainapság? - A tegnapra már senki sem emlékszik
és senki sem hálálja meg, ha vele jót tettek.
Kihez beszéljek mainapság? - Arcát mindenki elfedi és
ábrázatukat egymás elől eltakarják.
Kihez beszéljek mainapság? - Az emberek mohók, s akire az ember
számít, annak nincs szíve.
Kihez beszéljek mainapság? - Nincsen többé igazságos ember, a
földön a gonoszak uralkodnak.
Kihez beszéljek mainapság? - Az országot a bűn árasztotta el, s
ez határtalan, határtalan.
BABILONI BÖLCSESSÉG
Ha céljaidat alacsonyabbra tűzöd, az igazság útjáról
letérsz.
Ha bölcs vagy, a szerényebb utat választod, hallgatsz és
óvatosan beszélsz. Ha szádat kinyitod, az emberek tekintsék úgy, mintha valaki
kincseskamráját nyitja ki; sértés és káromlás legyen számodra idegen; kihívó
szót ne mondj, hazugságot soha; aki fecseg, azt megvetik.
Adj enni kenyeret, inni bort annak, aki alamizsnát kér,
öltöztesd fel, aki szükséget szenved, és aki szegény, azt ne vesd meg, Istened
szívét öröm fogja elárasztani, és megjutalmaz.
Ha ígértél, adj; akit felbátorítottál, azon
segíts.
AHIKÁR TANÍTÁSAI
Ha megverlek, fiam, nem halsz bele, de ha engedem, hogy a magad
feje után élj, elveszel. Verés a fiúnak, szidás a leánynak, szigorú szó a
szolgának - aki így cselekszik, az cselekszik helyesen.
Emeltem homokzsákot, hordoztam sót, de mindegyik könnyebb volt,
mint az adósság. Emeltem szalmát, hordoztam szénát, de mindegyik nehezebb volt,
mint a jó barát.
Sok csillag van az égen, amely mind névtelen; sok ember él a
földön, aki mind névtelen.
KÍNA ŐSKORÁBÓL
A helyes kormányzás alapja az erény.
Az ember védekezhet a sors csapásai ellen, de tehetetlen a
saját szenvedélyei által idézett szerencsétlenségekkel szemben.
Ha valaki önkéntelenül elkövetett hibájára nem pirul el, újabb
hiba.
Az embert nem az ég pusztítja el: maga öli meg magát azzal,
hogy az örök törvényeket áthágja.
Az előny: az emberek között a régieké, a szerszámok között az
újaké.
A legtöbb ember, ha még bölcset nem látott, látni kívánja, és
ha már látta, nem nyer semmit.
Ne utasítsd el a korlátoltat és ne követeld, hogy az ember
mindenben tökéletes legyen.
Az igazságot mindenki tudni véli, de mindenki csak a magáét. A
sok fény viszálya - sötétség, s csak ahol egyetlen nap süt, van világosság.
Su-king
Miért titkolnám el szerelmem? Hiába rejtem el szívemet mások
elől - magam hova rejtőznék előle?
A foltos gyöngyszemet ki lehet csiszolni s visszakaphatja
eredeti fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincs orvossága.
A szépség és a bölcsesség minden más erénnyel összhangban áll.
Ez a kettő mindennek a kulcsa.
Ha barátoddal találkozol, ne mutass se szomorúságot, se komor
ne légy. Ellenkezőleg: fogadd barátodat derűs arccal, meleg szavakkal, de
vigyázz, nehogy kedvességeddel terhére légy.
A keleti szél langyos, könnyű, de miután elsuhant, a jeges
hegycsúcsok felett nincs növény, amely ne hervadna, nincs fa, amely ne száradna
ki leheletétől. Miért tanítanók a majmokat, hogyan kell fára mászni?
Középszer: házam ajtaja egyetlen keresztbe tett gerenda,
azonban életemet e rozoga házban gond nem homályosítja.
Megittasodtam, nem a dicsőségtől, hanem egy holdsugártól.
Si-king
TAO-TE-KING-BŐL
A nagy taót az emberek elhagyták:
így támadt az erkölcs és a
kötelesség.
Megjelent az okosság és a tudás:
így támadtak a nagy
hazugságok.
A rokonok egymástól eltávolodtak:
így támadt a gyermeki
kötelesség és a szeretet.
Az állam fölött úrrá lett a rendetlenség:
így
támadtak a hű szolgák.
Aki mást ismer, okos,
aki magát ismeri,
bölcs.
Aki mást legyőz, hatalmas,
aki önmagát legyőzi, erős.
Aki célját
eléri, szívós,
aki megelégszik, gazdag.
Aki helyén marad,
állhatatos,
aki a halálban sem pusztul el, él.
Az egész világ azt mondja, hogy a tao nagyszerű, de úgy
látszik, nem alkalmazható.
Éppen az benne a nagy,
hogy nem látszik
alkalmazhatónak.
Mert az alkalmazhatóság hovatovább kicsinyességre
vezet.
Három kincsem van:
erre vigyázok s ezt őrzöm: az első a
szeretet,
a második az elégedettség, a harmadik az alázat.
A szeretet
bátorrá tesz,
az elégedettség nagylelkűvé tesz,
az alázat képessé tesz a
világuralomra.
Az emberek ma bátrak úgy, hogy szeretetüket
feladják,
nagylelkűek úgy, hogy elégedettségüket feladják,
de
mindenekelőtt feladják az alázatot.
Ez a halál.
Csak a szeretet tart ki a
harcban és
szilárd a védelemben.
Akit az ég meg akar
menteni,
szeretettel őrizteti.
Nem kell, hogy a küszöböt átlépjed
s
a világot mégis megismerheted.
Nem kell, hogy az ablakon kinézz
s az ég
értelmét megértheted.
Minél távolabbra indulsz,
annál kevesebbet fogsz
megismerni.
A bölcs:
Nem indul sehová, s mégis a célhoz érkezik.
Nem
tekintget maga köré, mégis minden dolgot a nevén nevez.
Nem tevékeny, és
mégis eléri a tökéletességet.
Lao-ce
KUNG MESTER BESZÉLGETÉSEI
Az erkölcs
A Mester így szólt:
- Sima modor és hízelgő szó ritkán az erkölcs jele.
Önvizsgálat
A Mester így szólt:
- Önmagamat naponta háromféleképpen vizsgálom: vajon tettem-e
valamit szívből másokért; vajon barátaimmal való beszélgetés közben voltam-e
szavammal hűtlen; vajon én megtartottam-e azt, amit másnak tanítottam.
Ismeret
A Mester így szólt:
- Nem törődöm azzal, hogy az emberek nem ismernek. Azzal
törődöm, hogy nem ismerem az embereket.
Az élet tökéletes befejezése
A Mester így szólt:
- Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.
A szülők kora
A Mester így szólt:
- A szülő éveiről az ember ne feledkezzék meg soha: azért, hogy
örüljön fölötte, s azért, hogy aggódjék miatta.
Elég
Csi-ről, a bölcsről azt beszélték, hogy mielőtt cselekszik,
háromszor meggondolja magát. A Mester hallotta és így szólt:
- Kétszeri meggondolás is éppen elég.
Önjellemzés
Si hercege azt kérdezte Ce Lu-tól, hogy milyen ember az a
Kung-Ce. Ce Lu nem is válaszolt. Később a Mester így szólt:
- Miért nem mondtad meg neki egyszerűen: olyan ember, aki
annyira keresi az igazságot, hogy enni is elfelejt, barátai közt a gyászról is
megfeledkezik, és észre sem veszi, amint az öregség eléri?
A lángész
Egy miniszter azt mondta Ce Kung-nak:
- Mestered lángeszű ember. Milyen sok és gazdag tehetsége
van!
Ce Kung azt felelte:
- Igaz. Ha az Ég alkalmat ad neki, lángesze ki fog tűnni. És
sok tehetsége is van.
A Mester meghallotta, és így szólt:
- Honnan ismer engem ez a miniszter? Ifjúságom szigorú volt s
így szereztem néhány képességet. Ez azonban mellékes. Jelent valamit, ha a bölcs
sok dologhoz ért? Nem a sok a lényeges.
Lao azt mondta:
- A Mester azt mondogatta: Nincs állásom, s ezért ráérek a
fontos dolgokkal foglalkozni.
A nép hite
Ce Kung azt kérdezte, hogyan kell helyesen kormányozni. A
Mester így szólt:
- Gondoskodni kell, hogy elég táplálék, elég nagy hadsereg és a
népben elég hit legyen.
Ce Kung szólt:
- Ha az embernek kényszerből még egyet fel kell adnia, a három
közül melyiket nélkülözné a leginkább?
A Mester így szólt:
- A hadsereget.
- Ha az ember kényszerből az egyiket még fel kell adja, a
megmaradt kettő közül melyiket nélkülözné inkább?
A Mester így szólt:
- A táplálékot. Örök időktől fogva úgyis mindenkinek meg kell
halnia. Ha azonban a népből a hit hiányzik, minden kormányzás
lehetetlen.
A szavak helyes használata
Ce Lu szólt:
- Vej herceg várja a Mestert, hogy a kormányzást átvegye. Mi
legyen első teendője?
A Mester így szólt:
- A szavak helyes használatának helyreállítása.
Ce Lu szólt:
- Ez az egész? Most az egyszer a Mester hibázni fog. Miért kell
a szavakat helyesen használni?
- Milyen együgyű vagy te, Jü! A bölcs mellőzi azt, amit nem
ért. Ha a szavak használata nem helyes, a fogalmak értelme zavaros; ha a
fogalmak értelme zavaros, nem lehet szabatosan cselekedni; ha nem lehet
szabatosan cselekedni, az erkölcs és a művészet nem virágzik; ha az erkölcs és a
művészet nem virágzik, a büntetés értelmetlen; ha a büntetésnek nincs értelme, a
nép nem tudja, hová lépjen és mit tegyen. A bölcs első dolga, hogy fogalmait
szavakká s a szavakat tettekké tegye. Nem tűri, hogy szavaiban rendetlenség
legyen. Minden ezen múlik.
Kung Fu-ce
A VILÁGTÖRTÉNET ÉRTELME
Sun, a nagy uralkodó azt kérdezte Csentől:
- Elsajátíthatom-e a világtörténet értelmét?
Csen így felelt:
- Még a tested sem a tiéd, hogyan akarod az értelmet a magadévá
tenni?
Sun így szólt:
- Ha testem nem az enyém, ugyan kinek a tulajdona?
Az így felelt:
- Az Ég és a Föld mérte ki ezt a formát. Életed sem a tiéd. Az
Ég és a Föld által számodra kimért erők egyensúlya az. Természeted, sorsod, az
sem a tied. Ez az út, amit az Ég és a Föld neked szánt. Fiad és unokád sem a
tied, a Föld és az Ég ezeket az utódokat szánta neked. Ezért van az, hogy
megyünk, de nem tudjuk, hová, maradunk, de nem tudjuk, hol, eszünk, de nem
tudjuk, miért: ez mind az Ég és a Föld nagy ereje - ki mondhatná, hogy az az
övé.
A SIRÁLYOK
A partlakók közül sokan kedvelték a sirályokat. Reggelenként
kimentek a tengerre és a sirályok után úsztak. Százával sereglettek arra a
madarak. Valaki egyszer így szólt: Hallom, mennyi sirály úszik utánatok,
fogjatok néhányat, hadd játsszam velük.
Másnap ismét kiúsztak a tengerre. A sirályok a levegőben
keringtek, de nem szálltak a vízre.
A tökéletes beszédben nincsen szó.
A tökéletes tettben nincs mozdulat.
Amit az okos ember tud, az közhely.
A MAJOMBARÁT
Szung tartományban élt egy ember, aki igen kedvelte a majmokat,
és egész sereget gondozott házában. Még a gondolatukat is eltalálta, a majmok
pedig jól értették gazdájuk szándékát. Kívánságukat még családja rovására is
teljesítette.
Egyszer azonban hirtelen drágaság lett, és kevés takarmányra
futotta. Azonban nehogy a majmok megvaduljanak, ravaszul így szólt hozzájuk:
- Ha holnap reggel három köteg szénát adok nektek és este
négyet, elég lesz?
Háborogni kezdtek erre a majmok, és dühbe gurultak. Akkor
hirtelen így fordította a szót:
- Rendben van, reggel négy köteg szénát adok nektek és este
hármat. Meg lesztek elégedve? Örültek a majmok és megnyugodtak.
Valamint a majombarát túljárt a majomsereg eszén, úgy jár túl a
bölcs a balgák értelmén.
KLEPTOMÁNIA
Volt egy ember Csi tartományban. Módfelett szerette az aranyat.
Kora reggel felöltözött, sapkát tett fejére, s kiment a piacra. Megállt az
aranybeváltók sátora előtt, vette az aranyat és elillant.
Az őr elfogta és azt kérdezte:
- Ilyen sokaság közepette hogyan vehetted el a más aranyát?
Az pedig így felelt:
- Amikor az aranyat elvettem, nem a sokaságot láttam, hanem az
aranyat.
A ZENE HATALMA
Amikor Ven citerázott, a madarak körülrepkedték, s a halak
kiugráltak a vízből. Elhagyta otthonát és Sziang mesterhez szegődött. Három
hosszú éven át tartotta kezében a hangszert, anélkül hogy egyetlen dalt is
játszott volna. Sziang mester azt mondta:
- Menj most már haza.
Ven félretette a citerát és felsóhajtott:
- Nem az a baj, hogy nem tudok a húrokkal bánni, nem mintha nem
jutnának eszembe a dallamok. Az, ami bennem él, nem a húrokon múlik, az, ami
bennem él, nem a hangokon múlik. Ameddig nem éltem szívem mélyében, hogyan
mondhatnám ki azt, ami benne van. Ezért nem merem a kezemet megmozdítani, ezért
nem merem a húrokat megérinteni.
Kis idő múltával ismét Sziang mester elé lépett. A mester azt
kérdezte:
- Nos, mi van a citerával?
Ven felelt:
- Most megtörtént. Kérlek, hallgasd meg játékomat.
Ezután tavasszal a Sang-húrt pengette, a nyolcadik
fuvolahanggal kísérve. Ilyenkor egyszerű hűvös szél támadt, füvek és fák virágba
borultak. Ősszel a második fuvolahang kíséretében a Csin-húrt pengette. Szelíden
áramlott ilyenkor a langyos levegő, növények és fák teljes díszben pompáztak
ott. Aztán a tizenegyedik fuvolahang kíséretében a Jü-húrt pengette. Most jött a
zúzmara és a hó, és befagytak a tavak. Jégdarabok úsztak a folyamon. Aztán a
Csi-húrt pengette és hozzá az ötödik fuvolahangot. Most a nap melege szúrós
forró lett és a kemény jég egyszerre összeomlott. De végül a Kung-húrt pengette
együtt a másik négy húrral, és játszi szellők zizegtek. Az égen szerencsét hozó
felhő úsztak, édes harmat csepegett, és zúgtak a források.
Lie-Ce
A SZENTEK BŰNE
Amíg a ló a mezön él, füvet eszik és vizet iszik. Ha a másiknak
megörül, nyakát hozzádörgöli; ha a másikra megharagszik, megfordul és kirúg. Ez
az egész tudománya.
Ha a lovat befogják és hámba kötik, elkezd félénken pislogni,
ugrálni, dacolni, és a zablát titokban elharapja. Így okosodik meg és tanulja
meg a fogásokat. Mindez az első állatszelídítő bűne.
Az aranykorban a nép csendesen üldögélt, és nem tudta, mit
cselekszik. Elment, nem tudta, hová; bendője tele volt, boldogan élt, barátja
vállát veregette és sétált.
Ez volt a nép minden tudománya, amíg egyszerre csak előjöttek a
szentek, és elkezdtek beszélni a rendről és az összhangról, a világ viselkedését
megrendszabályozták, erkölcsi törvényeket állítottak fel, és a világot úgy
táncoltatták, ahogy ők fütyültek.
Akkor a nép elkezdett sietni, futkosni, botorkálni, igyekezni,
elkezdett ismeret és pénz után loholni, amíg már nem volt megállás. Mindez a
szentek bűne.
A PILLANGÓ
Csuang-ce egyszer azt álmodta, hogy repkedő pillangó, boldog és
egészséges és azt se tudta, hogy ki az a Csuang-ce. Amikor felébredt, ismét
igazi és valóságos Csuang-ce lett. Most igazán nem tudom, Csuang-ce álmodta,
hogy pillangó, vagy a pillangó álmodta, hogy Csuang-ce. Pedig Csuang-ce és a
pillangó között bizonyosan van különbség. A dolgok így meg tudnak
változni.
NYUGALOM ÉS BÉKE A VILÁG
FÖLÖTT
Tudom, hogy a világ csak akkor élhet szépen, ha békében van.
Semmit sem tudok arról, hogy a világot meg kell rendszabályozni. A világ szépen
él, ha mindenki gondoskodik arról, hogy a természet benne meg ne háborodjék;
szépen él, ha gondoskodik arról, hogy az igaz életet el ne hagyja. Ha a
természet nem háborodik meg, és ha az igaz életet senki sem hagyja el, a világ a
szabályok betöltésének teljességét elérte.
Jao, a szent király, a világot szabályozni akarta úgy, hogy
vidámmá akarta tenni. Ha azonban az emberek vidámságukat tudatosan élik, a
nyugalom elvész. Csie király a világot szabályozni akarta úgy, hogy szomorúvá
tette. Ha azonban az emberek szomorúságukat tudatosan élik, az elégedettség
elvész.
A nyugalom és az elégedettség elvesztése nem lehet igaz élet.
Ha olyan helyzet támad, amelyből az igaz élet hiányzik, bizonyos idő múlva
minden felbomlik. Ha az ember számára túl sok az öröm, a világosság ereje hamar
elhasználódik. Ha az ember számára túl sok a szomorúság, a sötétség ereje hamar
elhasználódik. Ha pedig ezekben az erőkben zavar támad, az évszakok
váltakozásának rendje is megbomlik. Meleg és hideg nem tud kiegyenlítődni. Ez
viszont visszahat az ember testi életére. Az ember a gyönyör keresésének és a
szenvedélyes haragnak határait átlépi. Lényegében elégedetlen, gondolataiban
kielégíthetetlen. A munkát félbehagyja. Így keletkezik a világban a kevélység, a
rosszkedv, a becsvágy, a féltékenység. Így jutnak szóhoz a gonosztevők és az
erényhősök.
Ezért a jó megjutalmazásával és a rossz megbüntetésével a világ
rendjének növelése esztelenség. A világ oly határtalanul nagy, hogy a jutalom
vagy a büntetés még csak nem is érinti. A történeti, feljegyzések kezdete óta az
ember nem lát mást, csak csupa izgalmat. Mindenki állandóan azzal foglalkozik,
hogyan jutalmazzon vagy büntessen. Így aztán nem jut idő arra, hogy a természet
nyugalmában megpihenjen.
Ha valakinek a látása túl éles, a színeket fogja kiemelni. Ha
valakinek a füle túl éles, a hangokat fogja kiemelni. Ezzel megzavarja az élet
ősi rendjét. Az igazság művelésével megzavarja a józan észt. A szokások ápolása
kifejleszti a képmutatást. Az összhang ápolása kifejleszti a mértéktelenséget. A
szent élet ápolása kifejleszti a hazugságot. A tudás ápolása kifejleszti a
bírálgatást.
Ha a világ a természet ősi állapotában megnyugszik, ezek a
dolgok akár megvannak, akár nincsenek, hiányukat senki sem érzi. Ha azonban a
világ a természet ősi állapotában nem tud megnyugodni, ezeket a dolgokat
elkezdik firtatni vagy elnyomni, a világ megzavarodik és az emberek elkezdik
ezeket vagy tisztelni, vagy megvetni. Az emberiség elvakul. Nemhogy szó nélkül
elhaladna mellettük. Nem. Böjtöl és lemondást gyakorol, és egész nap ezekről
fecseg. Egész életében ezekről énekel és ezeket tanulja. Mit tegyünk?
Ezért, ha a nagy embert arra kényszerítik, hogy a világi
kormányzattal érintkezésbe lépjen, a nem-cselekvés a legjobb. A nem-cselekvés
vezet a nyugalomhoz. Ez vezet a természet ősi rendjének helyreállításához. A
világ fölött levő uralmat csak annak a kezébe lehet letenni, akinek saját
szelleme a hatalomnál fontosabb. Ha az uralkodó belső világát nem osztja meg,
hanem az ősi egységben tartja, ha értelmét nem használja, ha a viszonyok
közepette olyan érzéketlen, mint a holttest - a nagy dolgok egyszerre
kiemelkednek. Hallgatása néma, mint az éj, s mégis megrázza a földet, mint a
mennydörgés. Szelleme az, ami sugárzik, és a természet engedelmeskedik neki.
Szellemi erőit szabadon ereszti; nem cselekszik, mégis minden lény köréje
sereglik. Hogyan lenne kedve az ilyen embernek a világot megrendszabályozni?
Csuang-ce
AMIN A BIRODALOM NYUGSZIK
A bölcs dolga, hogy a birodalmat helyesen kormányozza. Éppen
ezért tudnia kell, hogy a zavar honnan ered, mert csak így tudja leküzdeni. Ha
az okot nem ismeri, semmit sem tehet. Ha pedig az okot keresi, azt fogja
tapasztalni, hogy az a kölcsönös szeretet hiánya.
Ha a gyermek és az alattvaló apját és az uralkodót nem
tiszteli, az erkölcsök romlásáról beszélnek. A fiú csak önmagát szereti, de
apját már nem; ezáltal apjának árt, és csak önmagának használ. Az alattvaló csak
önmagát szereti, de uralkodóját már nem; ezáltal uralkodójának árt, és csak
önmagának használ. Ez az erkölcsök romlása. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy a
kölcsönös szeretet hiányzik.
A tolvaj és a rabló is így cselekszik. A tolvaj csak saját
otthonát szereti, másét nem, ezért a másét meglopja, hogy sajátjának használjon.
A rabló csak saját személyét szereti, ezért erővel a másét elveszi, hogy
önmagának használjon. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy a kölcsönös szeretet
hiányzik.
Ha a nagyurak egymás családjának romlására törnek, éppen így
tesznek. Ha a hercegek egymás birodalmának romlására törnek, ugyanígy
tesznek.
Ha a birodalom minden polgára kölcsönös szeretetben egyesülne,
vajon lennének-e gonoszak? Lenne-e barátságtalan ember? Lenne-e tolvaj és rabló?
Ha az ember más házát a sajátjának tekintené, vajon meglopná? Ha a másik embert
valaki magával egyenlőnek érezné, vajon bántalmazná?
Ezért mondta Mo-ce:
- Ha az egyik állam a másikat megtámadja, ha az egyik család a
másikkal civódik, ha az uralkodó és az alattvaló egymáshoz rideg, ha apa és fiú
egymást nem kedveli - ez mind a birodalom romlását idézi.
Az ősidőktől a mai napig senki sem volt, aki Taj hegyét
felemelte és a Jangce folyón átugrott. De e kölcsönös szeretetet az ősidők szent
királyai már gyakorolták.
- Honnan tudjuk azt, hogy a szent királyok ezt gyakorolták?
Mo-ce azt felelte:
- Nem éltem velük egy időben, nem hallottam szavukat, de
láttam, amit selyemlapokra és bambuszra írtak, kőbe és ércbe véstek és a kései
utódoknak hagytak. Ven király olyan volt, mint a nap és a hold, fényét
szüntelenül sugározta. Ven szeretete az egész birodalomban szétáradt, anélkül
hogy az egyiknek vagy a másiknak kedvezett volna.
A PÉLDA
Ce-Hszia azt kérdezte Mo-cetől, hogy a nemes emberek között is
támadhat-e viszály?
A Mester így szólt:
- Nemes emberek között viszály nem támadhat.
Ce-Hszia azt mondta:
- De a kutyák és a disznók is marakodnak. Hogyan lehet, hogy a
nemes emberek között nem támadhat viszály?
A Mester így szólt:
- Szavainkkal Ven királyt dicsérjük, tetteinkkel a kutyákat és
a disznókat utánozzuk? Szomorú!
A BOLOND SZOLGA
Vuma-ce kifogást emelt Mo-ce magatartása ellen, hogy olyan
embereken segít, akiket nem ismer, áldozatot mutat be olyan szellemi lényeknek,
akiket nem is láthat. Ez az eljárás tiszta bolondság.
A Mester így szólt:
- Tegyük fel, hogy két szolgád van. Az egyik csak akkor
dolgozik, ha látod, s ha nem látod, semmit sem csinál. A másik akkor is
dolgozik, ha nem látod. Melyik szolgát fogod előnyben részesíteni?
Vuma-ce azt mondta:
- Azt, aki akkor is dolgozik, ha nem látom.
A Mester így szólt:
- Tehát előnyben részesíted azt, aki bolond?
AMELY ÁLLAMNAK TÖNKRE KELL
MENNI
Az az állam, amelyben a szellemi ember nem talál otthont, az a
pusztulás elé megy. Ha valahol szellemi ember jelenik meg, és nem fogadják
tisztelettel, annyi, mintha az uralkodót feláldoznák. Ha a szellemi embert
megvetik, annyi, mintha az állam jólétéről lemondanának. Az az állam, ahol a
szellemi emberről megfeledkeztek, még sohasem tudott fennmaradni.
Mo-ce
A VILÁG MEGMENTÉSE
Sun-jü Kun szólt:
- Igaz, hogy az erkölcsi szabály szerint, ha férfi és nő
egymásnak valamit nyújt, nem szabad, hogy egymást megérintsék?
Meng-ce válaszolt:
- Ez a szabály.
- És ha valakinek a sógornője a folyóba esik és fuldoklik, nem
szabad megfogni és kihúzni?
Meng-ce válaszolt:
- Aki fuldokló sógornőjét nem menti meg, az dúvad. A szabály
az, hogy férfi és nő egymást ne érintse. Ha valakinek a sógornője fuldoklik és
kezét megfogva kirántja, az a kivétel.
- A világ ma fuldoklik. Mi az oka annak, Mester, hogy nem
mented meg?
Meng-ce válaszolt:
- Ha a világ fuldoklik, úgy kell megmenteni, hogy az ember az
igazságot tanítja. Ha valakinek a sógornője fuldoklik, kezét meg kell ragadni és
a vízből kirántani. Azt akarod, hogy a világot kezénél fogva
kihúzzam?
A HASZON KÁRA
Meng-ce, Liang királya, Huj elé járult.
A király így szólt:
- Ezer mérföldet nem átallottál megtenni, öreg, hogy ide gyere;
biztosan van valami tanácsod, amivel birodalmamnak használhatok.
Meng-ce így felelt:
- Miért beszélsz a haszonról, király? Tulajdonképpen az
emberiességről és a jogról kellene beszélned. Mert ha egy király azt mondja: "Mi
az, ami birodalmamnak használ?" - akkor a nemesek is arról beszélnek: "Mi az,
ami házamnak használ?" - és a nép is arról beszél: "Mi az, ami nekem használ?" A
magasrangú és alacsonyrangú mind a hasznot keresi, s így a birodalomban úrrá
lesz a zavar.
Meng-ce
KÍNAI KÖLTŐK
Ablakát kinyitotta a holdnak - a bánat lépett be rajta.
Eladó lányok, ne sírjatok! Ki tudja? Talán hú szívű férfit
találtok, aki majd gyakran mondogatja: megöregszünk csendben, együtt.
Isten veled, életem ura! Egy folyó sem térhet vissza
forrásához, egy rózsa sem nőhet vissza a fára, amely lehullajtotta.
Az élet egyetlen bizonyossága a halál. Ma te csókolod ezt a
szájat, holnap a föld; ma én játszom ezen a hárfán, holnap a tyúkok gubbasztanak
rajta.
A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.
Az élet káprázat, akár az álom. Miért kínozzuk tehát
magunkat?
A rózsa nem élhet fény nélkül, a nő nem élhet szerelem
nélkül.
Li Taj-po
Ez az aggastyán mindig szegény volt, mégis énekel; és te,
akinek annyi szép emléke van, miért panaszkodsz?
Amikor a felhő a holdra siklik, a folyamra is felhő siklik. Úgy
érzem ilyenkor, mintha az ég tengerében eveznék, és kedvesemre gondolok, akinek
arca szívem tükrében fénylik.
Felhő terjeszkedik fölöttünk. Közeledik a vihar - verset írok a
szerencse állhatatlanságáról.
Tu Fu
HUJ SI PARADOXONAI
Az ég olyan alacsony, mint a föld. A hegy és a tenger egy
szinten vannak.
A Nap akkor nyugszik, ha delel, és a teremtmények meghalnak,
amikor megszületnek.
Ha ma reggel elindulsz Jüe tartományba, tegnap estére
megérkeztél.
A tyúknak három lába van.
A fehér kutya színe fekete.
A hegyek énekelnek.
Huj Si
A VILÁG FORRÁSA
Ha az ember valamit megismer, az igazságot szólja. Nem szólja
az igazságot az, aki nem ismeri. Csak aki ismeri, az szólja az igazat. A
megismerést kell tehát kutatni.
Tanítsd, uram, a megismerést.
Ha az ember gondolkozik, akkor megismer. Gondolkozás nélkül
nincs megismerés. A gondolkodást kell kutatni.
Tanítsd, uram, a gondolkodást.
Akiben hit van, az gondolkozik. Hit nélkül nincs megismerés.
Csak akinek hite van, annak van gondolata. A hitet kell kutatni.
Tanítsd, uram, a hitet.
Amiben az ember gyökerezik, az a hite. Akinek nincsen gyökere,
annak nincs hite. Ki miben gyökerezik, az a hite. A növekedést kell kutatni.
Tanítsd, uram, a növekedést.
Az ember a teremtésben gyökerezik. Teremtés nélkül nincs
növekedés. Csak amit teremt az ember, abból emelkedhet ki. A teremtést kell
tehát kutatni.
Tanítsd, uram, a teremtést.
Amikor az embert eltölti az öröm, akkor teremt. Öröm nélkül
nincs teremtés. Csak aki ismeri az örömet, az teremt. Az örömet kell tehát
kutatni.
Tanítsd, uram, az örömet.
A határtalanban van az öröm. A korlátok között nincs öröm. A
határtalan az egyetlen öröm. A határtalant kell kutatni.
Tanítsd, uram, a határtalant.
Aki semmi mást nem hall, semmi mást nem ismer, az határtalan.
Aki a másikat látja, hallja, ismeri, az elhatárolt. A határtalan a halhatatlan.
A határolt a halandó.
De mondd, uram, miből szőtték a határtalant?
Saját nagyságából szőtték, vagy így mondom: nem a nagyságából
szőtték. Mert a nagyság a világban sok tehenet, elefántot, paripát, aranyat,
rabszolgát, asszonyt jelent. De nem ilyenekre gondolok, mert az ilyeneket mind
egymásból szőtték. A határtalan helye a mélység és a magasság, nyugat és kelet,
észak és dél, a határtalan helye ez a nagy világ. Ezért mondják az öntudatról:
helyem a magasság és a mélység, nyugat és kelet, észak és dél, én vagyok a nagy
világ. Ezért mondják a lélekről: a lélek helye a mélység és a magasság, nyugat
és kelet, észak és dél, a lélek helye ez a nagy világ. Aki így látja, így
gondolja, így ismeri, aki a lélekkel játszva örvendezik, a lélekkel egyesülve
gyönyörködik, az önmagában teljes, minden világban szabad lény. De akik
másképpen látják, azok a szétszóródó lények. Üdvösségük mulandó és számukra
börtön minden világ.
A TÁPLÁLÉK
Brahman legmagasabb alakja a táplálék. Mert táplálékból való az
élet. És ha az ember nem eszik, akkor nem gondolkozik, nem érez, nem lát, nem
beszél, nem szagol, nem ízlel, az életerő elhagyja. Így mondják: ha újból eszik,
megnövekszik benne az életerő, és újból gondolkozik, hall, érez, beszél, ízlel,
szagol és lát. Mert így mondják: a földi lények táplálékból születnek. Az életet
a táplálék adja, s a táplálékban oszlik fel az élet.
Valóban, ahány lény van, mind a táplálék után röpdös, nap mint
nap lesi a zsákmányt. A nap a sugaraival szívja fel a táplálékot, ez izzik
benne. Az életerők tápláléktól átitatva emésztenek. Táplálék lobbantja fel a
tüzet, és Brahman a táplálék után való vágyból teremtette a világot.
Valóban a táplálék a Fenséges világfenntartó alakja. A táplálék
lényege az élet, az életé a belső érzékelés, a belső érzékelésé az ismeret, az
ismereté a gyönyörűség. Aki ezt tudja, az bővében lesz a tápláléknak, az
életnek, bővében lesz a belső érzelmeknek, az ismeretnek, a gyönyörűségnek.
Igen, ahány lény csak táplálkozik itt a földön, mindegyiknek a belsejében lakik
és élvezi a táplálékot mindenkiben, aki ezt tudja.
ISTEN ÉS ÉN
Két Brahman van, az alakot öltött és az alaktalan, a halandó és
a halhatatlan, az egy helyben álló és a járó, az itt lévő és a túlnan lévő.
Az alakot öltött más, mint a szél, más, mint a világűr. Ez a
halandó, ez az egy helyben álló. Ennek az alakot öltött, halandó, egy helyben
álló, itt lévő Brahmánnak lényege amott szikrázik az égen, mert ez a nap, minden
létező lényege.
Az alaktalan Brahman a szél, a világűr. Ez a halhatatlan, ez a
járó, ez az, aki túl van az életen. Ennek az alaktalannak, ennek a
halhatatlannak, ennek a járónak, aki odaát van, lényege a tűzlélek, amelyik ott
szikrázik a napban, mert a túllévő magja a tűzlélek.
Ennyit az Istenségről. És most az isteni Énről.
Az, ami alakot ölt, más, mint a lehelet; az, ami itt van, más,
mint a test mélyén rejtőző végtelen űr. Ez a halandó, ez az egy helyben álló.
Ennek az alakot öltött ittlévőnek, ennek a halandónak, ennek az egy helyben
állónak a lényege a szem. Mert a szem minden ittlévő lényege.
Az alaktalan pedig a lehelet és a test belsejében rejtőző
végtelen űr. Ez a halhatatlan, ez a járó, ez az életen túl lévő. Ennek az
alaktalannak, ennek az életen túl lévőnek, ennek a járónak lényege a tűzlélek,
amely a jobb szemben szikrázik, ez a lényege annak, aki odaát van.
A tűzlélek képe az arany, olyan, mint a sáfrány-köntös, fehér,
mint a báránygyapjú, bíbor, mint az indragopa-bogár, alakja, mint a lobogó tűz,
mint a lótusz virága, olyan, mint a hirtelen felcikázó villám. Mert aki ezt
megérti, abban hirtelen, mint a villám, a boldogság felcikázik.
De a tűzlelket megnevezni csak így lehet: nem ez, nem az.
Nincs, aki másként nevezhetné. Neve mégis a valóságok valósága, mert az
életszellem a valóság, és a valóság benne: Ő.
TAT TVAM ASZI
Uddálaka Áruni így szólt fiához, Svetaketuhoz:
- Hadd tanítsalak meg, kedvesem,