Az érintés ereje Kihelyezve: 2005. május 01. [21:46]

Érzékeink közül a tapintás a legszemélyesebb. A másik embert megérinteni azt jelenti, hogy mélyen behatolunk a személyes terébe. Ezt nem mindenki fogadja szívesen, így aki elutasítja az érintéseket, vagy "megállítja" az arra irányuló mozdulatot, azt mindenképpen tudomásul kell vennünk és tiszteletben kell tartanunk.

Az érintés lehetőségét szabályozza a két ember közötti viszony, a társadalmi különbség, a nem, a kor, a kulturális szokások. Gyereket például nem csókolunk szájon, aggastyánt nem veregetünk vállon. A csecsemőknek elsőrendű fontosságú a simogatás, az ölbe vétel, vagyis a bőrfelületek minél nagyobb kiterjedésű érintkezése. Ölelgetés, paskolgatás hatására sokszor megnyugszanak a babák. A kellemes érést okozó testi érintés, mint például az ölelés vagy a simogatás, kifejezetten jótékony hatással van a kedélyállapotra, lecsillapítja a haragot, indulatot, oldja, enyhíti a belső feszültséget. A kisgyerekek félelme is hamar elmúlik, ha megérintjük, átkaroljuk őket. Tapintási - és így feszültségcsökkentő - érzetet nyújt a kicsiknek az is, amikor a kezüket vagy különféle tárgyakat a szájukba veszik. Beszélgetés közben lényeges, hogy az érintésnél éppen ki beszél és mit mond. Egy rossz ütemben tett érintés olyan mértékben megzavarhatja a másikat, hogy esetleg hosszabb időre jelentősen visszaesik a beszélgetés információtartalma, intimitása. A megfelelő időben és módon tett érintéssel pedig ennek ellenkezőjét válthatjuk ki. Ha nem a ruhát, hanem közvetlenül a bőrfelületet érintjük, nem kívánt tapintásra a bőr keményebbé, ridegebbé, szinte visszautasítóvá válik. Az izmok megfeszülnek és a másik igyekszik eltávolodni tőlünk. Az sem mindegy, hogy milyen irányban simogatunk meg valakit, mert a szőrtüszők elmozdulása különféle érzetet kelt a bőrben. Ha például a kar, a láb stb. szőrzetét vagy a hajat annak fekvése irányában simogatják, az megnyugtató, relaxatív hatást kelt. Amennyiben a simogatás ellenkező irányban történik, az csiklandozást, sőt fájdalomérzetet is okozhat. A. A felesleges és bizalmaskodó érintés mindig negatív hatással jár, mert azt jelzi, hogy nem tartjuk tiszteletben a másik ember személyiségét, ezenkívül erőszakosságunknak is tanújelét adjuk. A bőbeszédű és arrogáns emberek, ha észreveszik, hogy a másik már menne, megfogják annak karját vagy vállát, esetleg belekapaszkodnak kabátgombjába. Ezekre a kínos érintésekre határozott elhúzódással válaszolunk, arcunkon is látszik a visszatetszés, vagy gyors mozdulattal igyekszünk valósággal lerázni magunkról a ránk akaszkodott bizalmaskodó kezet. Vannak olyan társasági tevékenységek, szórakozások, amelyeknek velejárója az érintés. Tánc közben a partnerek bizonyos szabályoknak megfelelően érintik meg egymást. Ha lesegítünk valakit egy járműről, átsegítünk egy pocsolyán vagy árkon, leszedünk egy hajszálat vagy szöszt a ruhájáról, meg kell, hogy érintsük. Hogy ezt megtehetjük-e vagy sem, azt a másik "odaadó" vagy elutasító mozdulatából egyértelműen megtudhatjuk. Feuer Mária pszichopedagógus forrás: PATIKA MAGAZIN

Klimax és alvászavar

2004-02-15

Szerző: Feuer Mária

Sok ötven év körüli nőnek megkeseríti az életét, hogy nehezen tud elaludni, és az éjszaka folyamán többször felébred. Bár korábban úgy aludtak, mint a bunda, mostanában félnek az estéktől - mesélik. Tudják, hogy jön a hánykolódás, a forgolódás az ágyban. Gyakran erősen meg is izzadnak, és reggel kimerülten ébrednek.

Az idősebb korban fellépő alvászavar, a fáradt ébredés, a rossz álom, az éjszakai izzadás a klimaktérium egyik tünete is lehet. Ezért ilyen panaszok esetében mindenekelőtt a családorvost vagy valamelyik klimax-rendelést kell felkeresni, ahol ezekre a tünetekre megfelelő gyógymódot javasolnak. Az elalvás zavarai azonban többnyire lelki ok miatt lépnek fel. Vannak, akik nem tudják este ellazítani magukat, még éjjel is “készenlétben” állnak: nem képesek a nap terheit időlegesen félretenni. Mások nem bírják elviselni, ha nem tudnak mindenről, ha nem gyakorolhatnak uralmat önmaguk és környezetük felett. Ismét másokat valójában belső félelmeik - elsősorban halálfélelmük - tartanak vissza öntudatuk elengedésétől. S végül, de nem utolsósorban az estétől és az alvászavaroktól való félelem ördögi körként önmagát ismétli és gerjeszti. Így lesz egy idő után a lefekvés és az alvás a pihenés időszaka helyett - kötelező nyűg és teher. Séta, relaxáció, álomnapló… Jótékonyan szokott hatni egy kiadós esti séta, megnyugtató zene hallgatása, valamint az izgatószerek (kávé, tea, kóla stb.) késő délutáni és esti mellőzése. Használható a következő nap elintézendőinek lejegyzése egy cédulára, ún. álomnapló vezetése és a nyugodt elmélkedés az álmokról. Lefekvés után relaxációs gyakorlatokat is végezhetünk, és azt is tudomásul vehetjük, hogy nem kötelező rögtön elaludnunk. További módszerek: szembenézés a félelmeinkkel, bizalom saját alvásunkban, hogy semmi rossz nem fog velünk történni, reggel újra ébredünk és folytatjuk megkezdett teendőinket. Altatószert viszont csakis orvosunk tanácsára és ellenőrzése mellett szedjünk, azt is a lehető legrövidebb ideig! Feuer Mária pszichopedagógus

Forrás: Patika Magazin

A gyermekrajzok fejlődéslélektana
Szerző(k)	Feuer, Mária
Kategória	Pszichológia
Rövid ismertetés	A szerző a gyermeki ábrázolótevékenység fejlődésének pszichológiai jellemzőit tárja elénk az első nyomhagyások megjelenésétől 15 éves korig. Hatalmas elméleti és tapasztalati tudásanyagra támaszkodva élvezetes, olvasmányos stílusban kalauzolja végig az érdeklődőt a gyermekrajzok izgalmas világán. A könyv szerkezete koncentrikusan táguló: az alapfogalmak tisztázásából és a fejlődés-lélektani szakaszok bemutatásából kiindulva egyre szélesebb ívben, ugyanakkor teljes részletességgel követhetjük nyomon a rajzfejlődés fokozatos kibontakozását. A munkát összefoglaló táblázatok, magyarázó ábrák, illusztrációk és több mint 600 gyermekrajz teszi teljessé. A könyv egyedülálló értéket képvisel a hazai szakirodalomban, éppúgy szól pszichológusoknak, pszichiátereknek, pedagógusoknak, műtörténészeknek, óvónőknek vagy szociális munkásoknak, mint gyermekük fejlődését érteni, segíteni kívánó szülőknek.
Technikai adatok	B5 formátumban, papír kötésben, 408 oldal, ISBN 963 05 7732 1
Nyelv	magyar
Online ár (-15%)	2890 Ft ( Bolti ár: 3400 Ft )

MAGYAR NYELVŰ SZAKIRODALOMMAGYAR NYELVŰ SZAKIRODALOM

A halál és a haldoklás kérdéseit több oldalról megközelítő
tanulmány-, riport- ill. esszékötetek

Könyv
Kiadó

Adamik Lajos - Jelenczki István - Sükösd Miklós (szerk.) (1987): Mauzóleum. A halállal való foglalkozás
Bölcsész Index Centrál Könyvek, Budapest

Illyés Gyula (1996): Kháron ladikján
Windsor Kiadó, Budapest

Juszt László - Zeley László (1981): A halál egészen más?
Medicina, Budapest

Kunt Ernő (1981): A halál tükrében
Magvető, Budapest

Pilling János (szerk.) (1999): A halál és a haldoklás kultúrantropológiája
SOTE, Budapest

Pilling János (szerk.) (1999): A haldoklás és a gyász pszichológiája
SOTE, Budapest

Polcz Alaine (1989): A halál iskolája
Magvető, Budapest

Polcz Alaine (1996): Éjjeli lámpás
Jelenkor Kiadó, Pécs

Polcz Alaine (1998): Ideje a meghalásnak
Pont Kiadó, Budapest

Szenti Tibor (1994): A halál
Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház és az "Életünkért, Egészségünkért, Hódmezővásárhely Lakosságáért Alapítvány". Szeged - Hódmezővásárhely


Haldokló betegek gondozása (könyvek)

Böszörményi Dalma (szerk.) (1995): Súlyos betegen élni. Méltósággal meghalni. Hospic kézikönyv
Corvinus Kiadó, Budapest

Dettre Gábor - Kathleen Gati (1995): A színésznő és a halál.
Hunnia Plusz Kft

Feuer Mária - Füri Anna (1993): Az élet végső dolgai.
Relaxa Kft

Gots Antal (1994): Ha embertársad haldoklik.
Corvinus Kiadó, Budapest

Hegedűs Katalin (szerk.) (1994): Halálközelben. A haldokló és a halál méltóságáért.
Magyar Hospice Alapítvány, Budapest

Hegedűs Katalin (szerk.) (1995): Halálközelben II. A haldokló és a halál méltóságáért.
Magyar Hospice Alapítvány, Budapest

Hegedűs Katalin (szerk.) (1995): Lélektől lélekig. Súlyos betegek és haldoklók pszichés gondozása.
SOTE Magatartástudományi Intézet - MAPET - Végeken Alapítvány, Budapest

Hegedűs Katalin (1999): Hospice alapismeretek
SOTE, Budapest

Hennezel, Marie de (1997): A meghitt halál.
Európa Könyvkiadó, Budapest

Hennezel, Marie de - Leloup, Jean-Yves (1999): A halál művészete (Ford.: Tótfalusi Ágnes)
Európa Kiadó, Budapest

Kishalminé Bana Anna (1999): Hospice nyilvántartási rendszerek
SOTE, Budapest

Krasznai Éva (szerk.) (1994): Otthoni Ápolás és Hospice Szolgálat
Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat, Budapest

Kübler-Ross, Elisabeth (1988): A halál és a hozzá vezető út. (ford.: Blasszauer Béla)
Gondolat, Budapest

Nikelski, Hartmut (1984): Keresztény segítségnyújtás haldoklóknak.
Szent István Társulat, Budapest


Hospice beteggondozás" füzetek

(A Magyar Hospice Egyesület kiadványai)

Hegedűs Katalin (1996): A hospice Magyarországon

Pilling Róbert (1996): Súlyos betegek táplálkozása

Lévay Ádámné (1996): Súlyos betegek mozgásterápiája

Borbényi Erika - Révész Istvánné - Kun Andrea (1996): Súlyos betegek mindennapi gondozása

Ruzsa Ágnes (1996): Bevezetés a palliatív terápiába

Debrecenyi Károly István (1999): A spiritualitás mint híd

Horváth Erzsébet (1999): Szociális munka a hospice-ban

Haldokló betegek gondozása (tanulmányok)

Tanulmány
Forrás

Császár Gyula (1979): Az orvos-beteg kapcsolat a haldoklás lelki folyamatában.
Orvosképzés 54 (5)

Goddard, Maria K. (1993): A gondozási hatékonyság vizsgálatának fontosságáról: a haldoklókat ápoló szolgáltatók esete
Esély, 5. szám: 73-79

Harmat Pál (1979): Otthon meghalni.
Orvosi Hetilap, 120 (23)

Hegedűs Katalin (1992): "A harmadik út". Haldokló-gondozás Franciaországban.
Lege Artis Medicinae, 2 (7): 686-690

Hegedűs Katalin (1993): A haldoklók gondozása
Valóság, 36 (8): 101-107

Hegedűs Katalin (1994): Hospice-modell Lyonban
Lege Artis Medicinae, 4 (11): 1093-1097

Hegedűs Katalin (1995): "Írd meg tehát, amiket láttál..." Segítőként az elfekvőben.
Végeken, 6 (2): 30-31

Hegedűs Katalin (1998): Súlyos állapotban levő és haldokló daganatos betegek betegségtudata
Kharón, 2 (1): 13-32

Hegedűs Katalin (1998): A nemzetközi hospice mozgalom
Kharón, 2 (3): 13-25

Hennezel, Marie de (1989): "Szeretettel teljes kommunikáció - az utolsó percig..."
Egészségügyi Munka, 36 (5): 137-141

Hennezel, Marie de (1998): A meghitt távolság (ford.: Hegedűs Katalin)
Kharón 2 (1): 5-12

Horváth Erzsébet (1998): "Itt az életről van szó" Beszélgetés Polcz Alaine-nel
Kharón 2 (1): 5-14

Hospice - Home Care
Medicus Universalis melléklete, 1994. július

In memoriam Gyöngyi
Replika, 1997, 26:7-13

Kun Istvánné (1990): "Csak akkor ne legyek egyedül!"
Egészségügyi Munka, 37 (2): 38-39

Levendel László (1993): Az öreg orvos és a halál.
In: uő: A túlélő. Phoenix Alapítvány, Budapest

Nagy Zsuzsanna Anikó (1994): A terminális állapot diagnózisának közlése és a saját halálhoz való viszony
Lege Artis Medicinae, 4 (7): 694-699

Ruzsa Ágnes - Kolonits Zsuzsa - Padányi János (1994): Terminális állapotú rákbetegek otthoni gondozása
Lege Artis Medicinae, 3. sz., 256-260

Soros György (1998-1999): Gondolatok a "Halál Amerikában" projekt kapcsán (ford.: Szikra Ágnes)
Kharón, 2 (4): 5-12

Szumska Irena (1998): "...hogy az emberek felesleges szenvedések nélkül haljanak meg" Beszélgetés Jacek Luczak-kal
Kharón, 2 (3): 5-11

Ulbing István (1998): A haldokló beteg kezelése, ápolása
Medicus Universalis, 31 (1): 7-12


Haldokló gyermekek gondozása (könyvek)

Könyv
Kiadó

Polcz Alaine (1993): Meghalok én is? A halál és a gyermek
Századvég Kiadó

Nagy Mária Ilona (1997): A gyermek és a halál
Pont Kiadó, Budapest

Feuer Mária (1994): Kapu. Halálosan beteg gyermekek rajzai
Nalors Grafika Kft., Vác

Zachert, Christel - Zachert, Isabell (1994): Belli. Várlak otthon, a Paradicsomban...!
Belvárosi Könyvkiadó, Budapest


Haldokló gyermekek gondozása (tanulmányok)

Tanulmány
Forrás

Baumann Piroska (1978): Hogyan vélekedik a gyermek a halálról?
Orvosi Hetilap 119 (28)

Polcz Alaine (1979). A gyermekek haláltudata
Valóság, 3. szám: 31-70

Polcz Alaine (1980): Malignus betegségben szenvedő gyermekek és hozzátartozóik pszichológiai segítése
Magyar Pszichológiai Szemle, 37 (5): 501-510


Gyász (könyvek)

Bakó T. (1996): Verem mélyén. Könyv a krízisről.
Cserépfalvi, Budapest,

Exley, Helen (szerk.) (1999): A vigasz szavai (ford.: Cserna György)
Alexandra Kiadó, Pécs

Kast, Verena (1995): A gyász. Egy lelki folyamat stádiumai és esélyei. (Ford.: Mérei Vera)
T-Twins Kiadó, Budapest

Körner-Armbruster, Angela (1998): Halva született, leány. (Fordította: Hajnal Krisztina)
Európa Könyvkiadó, Budapest

Müller, Wunibald (1995): Gyász idején... (ford.: Nyiredy Maurus OSB)
Bencés Kiadó, Pannonhalma

Uta Schlegel - Holzmann (1995): Nincs több kettesben töltött esténk. (Családi állapota özvegy)
Kálvin Kiadó, Budapest

Tatelbaum, Judy (1998): Bátorság a gyászhoz. (ford.: Jámbor Katalin)
Pont Kiadó, Budapest

Zseni Annamária (szerk.) (1998): Megélni - túlélni. Pszichodráma a gyakorlatban II.
Animula, Budapest


Gyász (tanulmányok)

Bagdy Emőke (1989): Határmezsgyén. A halál és a gyász in: Lelki jelenségek és zavarok (szerk.: Jelenits István - Tomcsányi Teodóra)
Római Katolikus Kiadó, p: 202-227

Bakó T. (1995): Gyászban foganva
Thalassa, 6 (1-2): 179-203

Barta Anna (1993): Szeparációs szorongás és gyermeki gyász II In: Gerő Zsuzsa (szerk.): A gyermek-pszichoterápia elmélete és gyakorlata I.-II.-III.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Freud, Sigmund (1997): Gyász és melankólia. (ford.: Berényi Gábor) In: Freud, Sigmund: Ösztönök és ösztönsorsok
Filum Kiadó, Budapest, , pp.: 129-143

Hanus, Michael (1998): A gyászmunka (ford.: Demeter Anikó)
Nemzetközi Grafológiai Szemle, 5 (2): 5-7

Hézser G. (1991): A gyászoló ember. In: A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve.
Református Zsinati Iroda Sajtóosztály, Budapest, pp: 233-253)

Koltai M. - Kelemen G. - Magasi I. (1995): Az élők bűntudata - a gyász és az identitás megrendülésének összekapcsolódása a családban.
Pszichoterápia, 4 (1), pp:33-38

Kovácsné Török Zs. - Szeverényi P. - Hetey A.-né (1995): A gyász folyamata: a normál és a patológiás gyászmechanizmus
Magyar Pszichológiai Szemle, 35 (3-4): 243-249

Kovácsné Török Zs. (1996): Hol van a Kisherceg: a csillagokban vagy a szívünkben? Perinatális halált követő késleltetett, gátolt gyász pszichoterápiás feldolgozása.
Pszichoterápia, 1996 november, pp:393-397.

Kovácsné Török Zs. - Szeverényi P.- Forgács A. (1994): Perinatális gyászreakció
Orvosi Hetilap, 135 (34): 1863-1867

Kovácsné Török Zs. - Szeverényi P. (1998): A vetélés és a szülés körüli gyermekelvesztés a pszichológus szemével
Kharón, 2 (1): 33-43

Lindemann, Erich (1998-99): Az akut gyász tünettana és kezelése (ford.: Révész Renáta)
Kharón, 2 (4): 13-26

Mangaud, Catherine (1998): Grafológiai esettanulmányok a gyászmunka fázisairól (ford.: Demeter Anikó)
Nemzetközi Grafológiai Szemle, 5 (2): 8-22

Myner A. Hofer (1993): A kapcsolatok, mint szabályozók: A tárgyvesztés egy biológiai perspektívája. (ford.: Fülöp Sándor)
In: Kulcsár, Zs.: Pszichoszomatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Pilling János (1998): Tanatológia: haldoklók és gyászolók pszichés gondozása. In: Füredi János (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve
Medicina Könyvkiadó, Budapest, pp.: 705-714

Polcz A. (1989): Gyászban lenni. In: A halál iskolája.
Magvető, Budapest, pp:270-322

Polcz Alaine (1997): Együtt - a halálban és a gyászban
Kharón, 1 (1): 91-110

Ribár J. (1990): Gyászolók lelkigondozása.
In: Egymás között egymásért. Szerk.: Jelenits I. - Tomcsányi T. Híd Családsegítő Központ, Szeged

Varga Zsuzsa (1993): Szeparációs szorongás és gyermeki gyász I. In: Gerő Zsuzsa (szerk.): A gyermek-pszichoterápia elmélete és gyakorlata I.-II.-III.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Vikár György (1984): A gyermek és a gyász. In: Vikár György: gyógyítás és öngyógyítás
Magvető, Budapest, 101-126

Vikár György (1993): Gyászreakciók a gyermekkorbanIn: Gerő Zsuzsa (szerk.): A gyermek-pszichoterápia elmélete és gyakorlata I.-II.-III.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Nappali tagozat I.évfolyam
2002/2003. őszi félév
Szociális problémák a gyakorlatban
4/1

Oktatók: Bányai Emőke, Borbély Sjoukje, Darvas Ágnes, Ohly Éva

A "Szociális problémák a gyakorlatban" kétéves (négy féléves) kurzus, melynek célja egyrészt, hogy a hallgatók átfogó képet kapjanak a segítő szakmákhoz szükséges tudásanyagról, készségekről és azokról az értékekről, melyekre a hatékony segítő tevékenység támaszkodik, másrészt pedig - az életciklus mentén haladva - alapfokon megismerkedjenek a mai Magyarország legfontosabb szociális problémáival.

A kétéves kurzus első félévében az életciklus születéstől a kamaszkorig terjedő szakaszát tekintjük át és közösen térképezzük fel az egy-egy időszakra jellemző szociális kérdéseket, problémákat, megismerkedünk a gyerekeket, kamaszokat ellátó intézményrendszerrel. A félév során feladatunk az, hogy az egyes életszakaszok jellemző dilemmáit a társadalmi és földrajzi hovatartozás, a szociális helyzet függvényében is meg tudjuk fogalmazni. Az oktatás kiscsoportokban történik, és ennek révén lehetőség nyílik a diákok közötti együttműködésre, a problémák közös végiggondolására, alapvető segítő készségek tudatosítására és fejlesztésére.

A félév során három témakört dolgozunk fel:
- születés, csecsemő- és kisgyermekkor és az ehhez kapcsolódó egészségügyi és szociális intézményrendszer;
- óvodás és kisiskoláskor, oktatási és gyermekellátó intézmények;
- serdülőkor sajátos kérdései és az ehhez kapcsolódó intézményrendszer.

A témák feldolgozásához több forrást használunk:
- az oktatók által nyújtott és a szakirodalomban található ismereteket,
- saját korábbi tapasztalatokat,
- tereplátogatások, megfigyelések során szerzett tapasztalatokat.

A félév gyakorlati jeggyel zárul (a szociális problémák a gyakorlatban előadáshoz kapcsolódó zárthelyi dolgozat és a szemináriumi záródolgozat jegyeinek átlaga).

Követelmények: A diákok a félév során dolgozzák fel egy-egy választott életkor sajátosságait, jellemző problémáit a (leendő) segítő szakember szempontjából. A diákok maguk választják meg a felméréshez, tapasztalatgyűjtéshez használható forrásokat. Ehhez az önálló munkához természetesen szempontokat, ötleteket kapnak tanáraiktól, egymástól, felsőbb évfolyamos hallgatóktól. A félév végére a diákok ennek alapján egy dolgozatot írnak, a dolgozatok leadása előtt szóban is ismertetik "kutató munkájuk" eredményeit a csoport egésze előtt.

Az egyes témakörök kidolgozásában tetszés szerint lehet felhasználni művészeti alkotásokat és élményszerű bemutatásokat, mint például fotók vagy video, rajz, színészi játék, stb.


Kötelező elvárások a hallgatók, illetve hallgatói csoportok munkájával szemben:
- A szeminárimukon való aktív részvétel, maximum két hiányzás lehetséges
- minden hallgatói kiscsoport (3-4 hallgató) csoport legalább három terephelyet látogasson meg (a terephely alatt általában valamilyen intézményt értünk, meghatározott esetekben az oktatóval megbeszélve egy-egy beszélgetés szakemberrel vagy "klienssel" is tereptapasztalatnak tekinthető);
- minden dolgozat támaszkodjon a tereplátogatási tapasztalatokon túl a szakirodalomban található ismeretekre, adatokra is;
- minden feldolgozás vegye tekintetbe a vizsgált életkor szociális, regionális aspektusait is.

A tantárgy jellegéről

A félév célja a tárgyi ismeretek bővítésén túl a tanulás, tapasztalatszerzés új módszereinek kialakítása, a korábbi és újonnan szerzett tapasztalatok sokszempontú feldolgozása. Célunk a megfigyelés, a megértés, az irányított beszélgetés, a pontos problémamegfogalmazás és a szociális szakma értékrendjével összhangban lévő kritikai érzék fejlesztése.

A tárgy célkitűzéseinek megvalósítása feltételezi a személyes részvételt és a személyes fellépést. Ily módon valósulhat meg, hogy a hallgató a tárgy "tanulása" során segítséget kapjon készségei, attitűdjei felismeréséhez, azok alakításához és kommunikációs készségeinek fejlesztéséhez.

A segítő szakmákban többféle kommunikációs és problémamegoldó készségre van szükség. Ezek a készségek a "normális" szocializációnak is részei, a szakmában csupán az ezekre való igény kifejezettebb. Kommunikációs készségeink fejlesztése révén tehetjük meg az első lépéseket ehhez a szakmai elváráshoz.

Kommunikációs készségek:
- mások meghallgatása, odafigyelés
- aktív figyelés
- a visszajelzés képessége
- a megértés, az empátia visszajelzése
- az írásbeli kifejezés képessége
- csoport előtti megszólalás képessége
- saját vélemény megfogalmazásának képessége
- nehéz kérdések felvetése

A magyar iskolarendszerre nem jellemző, hogy ezeket a kommunikációs képességeket különösen fontosnak tartotta volna. Ezért természetes, hogy az a hallgató, aki már dolgozott, a középiskola elvégzése után élettapasztalatot is szerzett, jobb kommunikációs képességekkel rendelkezik. A szemináriumokon egymás szemléletéből és egymás tapasztalataiból tanulhatunk majd, az együttdolgozó kiscsoportokban gyakorolhatjuk, a tereplátogatások során ki is próbálhatjuk készségeinket.


T e m a t i k a

1. A tárgy ismertetése, bemutatkozás.

2. A szociális munka és a szociálpolitika fogalma, más segítő szakmákhoz való kapcsolódásuk. A szociális munka, szociálpolitika oktatása. Az egyetemi oktatás felépítése. A szociális munka, mint szakma kialakulása Magyarországon. Értékek, készségek, ismeretek.
Kötelező irodalom:
Woods, Ronald: A szociális munkások tevékenységeinek egy lehetséges rendszerezése. In: A szociális munka elmélete és gyakorlata I., Szerk: Hegyesi-Talyigás, Semmelweis
Kiadó, Budapest, 1994, 32-45; vagy Felvételi Szöveggyűjtemény
Pik Katalin: Problémák a szociális munka gyakorlatában, In: Kézikönyv szociális munkásoknak, Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 1998, 84-97.

3-4. Szülés előtt és szülés után. A gyermekvállalás jelentésváltozásai, a szülő nők változó szerepe a családban, a társadalomban, kulturális különbözőségek a gyermekvállalásban. Terhességszabályozás jelentősége és formái. Sérült gyerekek születése, nem kívánt terhességek, elhagyott csecsemők.
Kötelező irodalom:
Pongrácz Tiborné - C.Molnár Edit: A gyermekvállalási magatartás alakulása
In: Szerepváltozások. Jelentés a nők helyzetéről, TÁRKI - Munkaügyi Minisztérium,
1997, 86-106
Neményi Mária:Terhesség, szülés, gyermekgondozás, Esély 1998/2, 20-57
Cseres Judit: A titok. Adalékok az újszülöttgyilkosságok előzményeihez, Társadalmi Szemle, 1996/6, 48-60.

5-6. Óvodás és kisiskoláskor. Az életkor jellemzői, a gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményrendszer. Az iskolarendszer aktuális kérdései. Az iskolai szegregáció fogalma. Allami iskolarendszer és magániskolák, alternatív iskolák. Szabad iskolaválasztás és társadalmi rétegződés. Szociális problémák jelentkezése az óvodában és iskolában. Érzelmileg sérült, fogyatékkal élő gyerekek az iskolában.
Kötelező irodalom:
…
…

7-8. A serdülőkor kiemelt jelentősége az identitás kialakulásában. Veszélyek és lehetőségek.
Iskolakötelezettség, pályaválasztás, devianciák jelentése. Középiskolai oktatás rendszere, kamaszokat segítő szolgáltatások.
Kötelező irodalom:
Feuer Mária: A serdülőkor leválási problémái, Család-Gyermek Ifjúság, 1997/4
Tenczer Tamás: Veszélyeztettség és kriminalitás a gyermek és ifjúkorban, Esély 1997/3, 76-86
Radoszáv Miklós: Gondolatok az utcai gondozásról, Család-Gyermek-Ifjúság, 1997/4
Rácz József - Hoyer Mária: Fiatalkori devianciák és kortárs csoportok, Esély 1995/3, 44-56.

9-13. Bemutatások és visszajelzések.

14. A kurzus értékelése.

Nappali tagozat I.évfolyam
2002/2003. őszi félév
Melléklet-1.
Ajánlott irodalmak jegyzéke a
Szociális problémák a gyakorlatban c. tárgyhoz

Müller, Wolfgang: Hogyan vált a segítségnyújtás hivatássá, T-Twins, Bp. 1992
Balipap Ferenc: Fejezetek a szociálpolitikai képzés történetéből I-II, Esély, 1990/5,6
Aries, Philippe: Gyermek, család, halál, Gondolat, Bp.1987
H.Sas Judit: Nőies nők és dérfias férfiak, Akadémiai kiadó, Bp. 1983
Hanák Katalin (szerk): Terhesség, szülés, születés I-II, Bp, MTA Szociológiai Intézet, 1988, 1991
Kerezsi Klára: A védtelen gyermek. KJK, Bp.1995
Könczei György: Fogyatékosok a társadalomban, Gondolat, Bp. 1992
Ladányi János - Csanádi Gábor: Szelekció az általános iskolában, Magvető, Bp. 1992
Losonczi Ágnes: Ártó-védő társadalom, KJK. Bp. 1980
Szilvási Léna (szerk.): Gyermek -Család - Társadalom. Szociális munka gyermekes családokkal, T-Twins, Bp.1996
Vikár György: Az ifjúkor válsága (bármelyik kiadás)
Andor Mihály: Dolgozatok az iskoláról, Mozgó Világ, 1979
Illyés Sándor (szerk.): Veszélyeztetettség és iskola, Pszichológia nevelőknek sorozat, TK.1988
Liskó Ilona: Kudarcok középfokon, In: Szöveggyűjtemény a társadalmi egynlőtlenségek tanulmányozásához vagy Felvételi Szöveggyűjtemény
Giddens, A.: Szociológia, "Oktatás, kommunikáció, média" c.fejezet, Osiris, 1995
Buda Béla: A személyiségfejlődés és nevelés szociálpszichológiája, TK. 1986
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, "Műveltség, iskolai végzettség, oktatási rendszer"
Porkolábné Balogh Katalin (szerk,): Iskolapszichológia, TK. 1988
Bierman, Gert: Az iskolai ártalmak megelőzése, TK. 1984
Erikson, E.: Identifikáció és identitás, In: Ifjúságszociológia, (szerk: Huszár Tibor - Sükösd Mihály), KJK. 1969
Buda Béla: A serdülőkor szociálpszichológiája, Xerox a könyvtárban
Budai István (szerk.): Gyerekek, kamaszok krízisben, Tanulmányok a gyermekjólét köréből sorozat IV. kötet, Esztergom, 1994
Kis János: Az abortuszról,
Christiane F.: A végállomás gyermekei, Kobra Könyvek, 1995
Keuls, Yvonne: A gyilkos fű, Magazin Kiadó, Bp.1992
Buroughs, W.S.: A narkós, Lord, Bp.1995
Család, Gyermek, Ifjúság című folyóirat

Melléklet-2.

ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK A TEPERLÁTOGÁSOK SORÁN TÖRTÉNŐ BESZÉLGETÉSEK LEVEZETÉSÉHEZ

intézmény általános és speciális célja
állami vagy magán
milyen szakemberek dolgoznak az intézményben
kiket szolgálnak, kiknek az érdekében működnek
milyen problémákat kezelnek, mivel foglalkoznak, hol húzzák meg határaikat
milyen általános és speciális módszerekkel dolgoznak
hogyan függ össze a intézmény (szervezet) működése az adott lakókörnyezettel (régióval),
a klienskör szociális helyzetével


MEGFIGYELÉSI SZEMPONTOK A LÁTOGATÁSOKHOZ

a környezet jellegzetességei, az intézmény atmoszférája
milyen kapcsolat figyelhető meg a gyerekek között
felnőttek között
gyerekek és dolgozók között
gyerekek és szülők között
szülők és dolgozók között
szülők között
mennyire jutnak érvényre az egyéni gyermeki érdekek, szükségletek
különböző szakemberek hogyan látják (mennyire hasonlóan vagy eltérően) az intézmény
feladatát, a gyerekek helyzetét


SZEMÉLYES REFLEXIÓK
hogyan éreztem magam az intézményben
milyen szerepe, feladata lehetne itt egy szociális munkásnak/szociálpolitikusnak?