Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

... kísérletek áttekintése		2005.05.04. 10:37
Ganzfeld kísérletek ügyében /egyéb érdekességek/ Ray Hyman  http://skepdic.fw.hu/ideomotor.html   ideomotoros tevékenység http://skepdic.fw.hu/okoshans.html  okos Hans-jelenség http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/tv2001/tv0109/bencze.html http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/fizika_eve/szkeptikus/hyman.html  A szkeptikus mozgalom galambja: Ray Hyman http://szabadgondolkodo.fw.hu/szotar.php?szo=pszi  pszi Charles Honorton http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/paragyik/html/pf3.htm http://skepdic.fw.hu/pszi.html  pszi http://mek.oszk.hu/00100/00153/html/r4.htm    Egy tipikus kísérlet http://szintezis.info.hu/index.html?page=K0403008   Kutatási beszámolók a SZINTÉZIS Paralaborból VI. Einstein http://www.bjkmf.hu/tanszekek/matek/rel.html Casandra cikk... Tovább…

Húúúúú, de érdekes.	érdekesség	2005.05.02. 23:11
Tesztelik a halálközeli élményeket 2003. szeptember 17. 15:51, Szerda, Richárd Balázs Brit tudósok paranormális jelenségeket vizsgálnak. Szerdai bejelentésük szerint egy nagyszabású kísérletet szeretnének elindítani Angliában, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzák, vajon kilép a lélek a testből a halál küszöbén, vagy nem. A tervezett tanulmány olyan embereket akar megszólaltatni, akik túléltek egy szívleállást, hogy megtudják volt-e testenkívüli élményük, miközben a műtőasztalon feküdtek. "Egy év leforgása alatt reméljük 100 emberrel tudunk vizsgálatokat végezni, akik elhagyták a testüket" - nyilatkozott Peter Fenwick az újságíróknak a Brit Tudományos Előrelépések Szövetségének éves ülésén. A kutatók terveik szerint 25 kórházat kérnek fel, hogy speciális tárgyakat és képeket helyezhessenek el kardiológiai egységeik körül. Minden túlélő, aki azt állítja, hogy testenkívüli élményben volt része, melyben rendszerint a mennyezet közelében lebegve figyelik az újraélesztési folyamatot, megkérdezik észlelték-e a tárgyak bármelyikét. "Ha tényleg észlelték azokat, amikor az agy nem működik, akkor fennáll az az eset, hogy a tudat elszakadt a testtől" - mondta. Fenwick, aki ezekre az esetekre szakosodott, elmondta, hogy bőségesen el vannak látva szóbeli bizonyítékokkal a halálközeli, testenkívüli élményekről, azonban szűkében vannak a kézzel fogható adatoknak. "Úgy tűnik ezek az emberek képesek információkhoz jutni, miután elhagyják a testüket. Egyfajta lélek-látásról beszélnek" - tette hozzá. Vajon az alagút végén lévő fény érzetét csak az agy oxigénhiánya miatt fellépő csőlátás okozza? Azonban azt elismeri, ha senki sem észleli az elhelyezett objektumokat, akkor az egész elmélet halálra van ítélve, hogy stílszerűek maradjunk. Robert Morris az Edinbourgh Egyetem parapszichológia professzora szerint van bizonyíték, hogy a hang, érintés és látás nem kizárólagos módjai a kommunikációnak. Elmondása szerint, több kísérletekben különösen érzékeny emberek képesek voltak nagy távolságokból kommunikálni, bár elismeri, hogy rengeteg szélhámos igyekszik profitálni ezen a területen. Kapcsolódó cikkek: · Megnyílnak az agy titkai (2003. augusztus 13.) · Az akciójátékok fejlesztik vizuális képességeinket (2003. május 29.) · Agysebészet Krisztus előtt (2002. augusztus 27.) A Parapszichológia GYIK 2. része Melyek a kutatás során alkalmazott fôbb megközelítések? Mint a multidiszciplináris területeken általában, a parapszichológiában is számos útja van a kutatásoknak. Az öt legfontosabb módszer a következô: Kultúrtörténeti kutatás: a filozófiai vonatkozások megvitatása és a történeti háttér vizsgálata. Elemzô kutatás: nagy adatbázisok statisztikai értékelése. Esettanulmányok: személyes pszí-élmények beható vizsgálata, helyszíni kutatások, valamint a különbözô kultúrákban meglévô, pszível kapcsolatos elképzelések és gyakorlati eljárások összehasonlítása. Elméleti kutatás: a pszí matematikai, leíró és fenomenológiai modelljeinek kidolgozása. Kísérleti kutatás: pszí-effektusok laboratóriumi vizsgálata. Bár az öt megközelítés mindegyike hozzájárul a terület fejlôdéséhez, a "kemény bizonyítékok" elsôdleges forrását a parapszichológiában is az ellenôrzött laboratóriumi kísérletek jelentik. A tudományos módszer szigorú kritériumait alkalmazva a kutatók az elmúlt hat évtized során egyre meggyôzôbb és meggyôzôbb adatbázist hoztak létre bizonyos pszí-jelenségek vizsgálatának eredményeibôl. Ez alatt az idô alatt a megtervezett kísérleteknek több nagy típusát fejlesztették ki, néhány kiválasztott kísérletet pedig kutatók tucatjai több száz alkalommal végeztek el világszerte. A kísérletezés során némelykor pontosan megismétlik a korábban végzett kísérleteket; gyakoribb azonban, hogy elviekben hasonló, de több ellenôrzési lehetôséget nyújtó, illetve több kérdés megválaszolására alkalmas kísérleteket terveznek és végeznek el. Arról, hogy honnan tudjuk, hogy a pszí-kísérletek reprodukálhatóak, alapos összefoglalást olvashatunk Dean Radin The Conscious Universe (A tudatos univerzum) címu könyvében. Melyek ma a legfontosabb pszí-kísérletek? A népszeru könyvek és mozifilmek (pl. Szellemirtók) hatására sokan azt hiszik, hogy a pszível kísérletezôk ma elsôsorban a jólismert "ESP-kártyákat" használják. Ez egy 25 lapból álló kártyacsomag, melyben ötféle szimbólumot ábrázoló kártya található meg öt példányban: négyzet, kör, hullámvonal, kereszt és csillag. Ilyen kártyákat elsôsorban J. B. Rhine és munkatársai használtak a korai pszí-kísérletekben, az 1930-as évektôl kezdve egészen az 1960-as évekig. Az ESP-kártyák meggyôzô bizonyítékot szolgáltattak az ESP létezésére, ma már azonban ritkán használják ôket a szakemberek. A ma végzett kísérletek közül a következô négy bizonyult a legmeggyôzôbbnek és leggyümölcsözôbbnek: PK véletlenszám-generátorokon A pszichokinézisrôl (PK) az A. függelékben adunk részletesebb leírást. Az elektronika és a számítógépkorszak beköszöntésével a kutatóknak lehetôsége nyílt arra, hogy nagymértékben automatizált kísérleteket tervezzenek az elme és az anyag kölcsönhatásának tanulmányozására. Az egyik ilyen kísérletben egy, elektronikus vagy radioaktív zaj segítségével muködô véletlenszám-generátor (Random Number Generator, RNG) egy adatsort állít elô, majd ezt az adatsort számítógépes programmal elemzik. A tipikus RNG-kísérletben a kísérleti alany megpróbálja mentális úton megváltoztatni a véletlenszámok eloszlását. A kísérlet egyenértéku azzal a feladattal, hogy egy érme sokszori feldobásakor több fejet dobjunk, mint írást. Az elektronikus, számítógépesített kísérletnek természetesen számos elônye van a korábban végzett kutatásokhoz képest, melyekben még pénzérméket és dobókockákat használtak. Az RNG-kísérlet lehetôvé teszi a gondos tudományos ellenôrzést és az igen nagy sebességu adatgyujtést, ugyanakkor nagyfokú rugalmasságot biztosít. Az adatbázis egy 1989-ben közzétett metaanalízise során az elemzôk 800 kísérletet értékeltek ki, melyeket a megelôzô 30 évben több mint 60 kutató végzett. Az effektus nagysága igen kicsinek bizonyult, de nagyon következetesen jelen volt; a teljesen véletlenszeru effektushoz képest a statisztikai eltérés a standard hiba kb. 15-szöröse volt. Annak valószínusége, hogy a megfigyelt effektus valójában nulla (vagyis nincs pszí), kevesebb mint egy az egybillióhoz. Ez azt igazolja, hogy az emberi tudat valóban képes egy véletlenszeru fizikai rendszer viselkedését befolyásolni. Továbbá, miközben a kísérlet minôsége az idôk során jelentôsen javult, a megfigyelt effektus nagysága nem változott ezzel összefüggésben -- ellentétben a szkeptikus bírálók egyik gyakori, de nyilvánvalóan alaptalan állításával. PK élô rendszereken Az élô rendszereken történô pszichokinézist bio-PK-nak is hívják, újabban egyes kutatók pedig a DMILS (Direct Mental Interactions with Living Systems, közvetlen mentális kölcsönhatás élô rendszerekkel) elnevezést alkalmazzák a jelenségre. Ma már az orvostudomány képes a szervezet belsô muködését különféle eszközökkel követni, az idegrendszer muködését például EEG-vel és biofeedback technikákkal. Ez lehetôséget nyújt arra, hogy megvizsgáljuk: vajon a biológiai rendszerek is befolyásolhatók-e mentális úton, hasonlóan a véletlenszám-generátorokon történô PK-hoz. Az egyik legsikeresebb DMILS-kísérlet azt a sokak által ismert jelenséget vizsgálja, hogy az ember gyakran megérzi, amikor valaki nézi. A kísérletben a "nézô" és a "nézett" két, egymástól elszigetelt helyen tartózkodik, és a nézôt idônként megkérik, hogy egyszeruen bámuljon rá a nézettre. A "nézés" zárt láncú televíziós rendszeren keresztül történik. Eközben automatikusan és folyamatosan rögzítik a nézett idegrendszerének aktivitását. Az ilyen és ehhez hasonló DMILS-kísérletek összesített adatbázisa meggyôzôen bizonyítja, hogy egy személynek egy másik, tôle elszigetelt személyre irányuló figyelme jelentôsen serkentheti vagy csillapíthatja a nézett, ill. figyelt személy idegrendszerét, a nézônek adott utasításnak megfelelôen. ESP ganzfeldben Az érzékeléssel kapcsolatos pszí-jelenségek egyik elmélete szerint a "pszí-jelek" gyakran jelen vannak az agyban, de a normális érzékszervekbôl befutó idegrendszeri zaj miatt nehéz észrevenni ôket. A "ganzfeld" ("egész mezô", bôvebb leírást lásd a B. függelékben) technikát azért fejlesztették ki, hogy segítségével elnyomják ezt a külsô zajt, oly módon, hogy az érzékszerveket gyenge, semmiféle mintázatot nem tartalmazó, állandó inger hatásának teszik ki, mely a külsô világ zajait elnyomja. A tipikus ganzfeld kísérletben a telepatikus "adó" és "vevô" személy egymástól elkülönítetten foglal helyet, a vevôt ganzfeldbe helyezik, majd az adónak egy állóképet (vagy egy videoklipet) mutatnak, és megkérik, hogy mentálisan küldje el a képet a vevônek. A vevôt megkérik, hogy -- miközben ganzfeldben van -- folyamatosan, szóban számoljon be minden mentális folyamatáról: képekrôl, gondolatokról, érzésekrôl. A küldési idôszak végén -- ez tipikusan 20--40 perc hosszúságú -- a vevôt kiveszik a ganzfeldbôl és négy képet mutatnak neki. A négy kép közül az egyik az, amelyet az adó küldött, a másik három ellenôrzést szolgáló "csapda". A vevô megkísérli kiválasztani a négy kép közül a valódi célképet. Ehhez a ganzfeldben átélt érzékleteit használja fel, ezek nyújtanak számára támpontot, hogy mi lehetett a mentálisan "küldött" kép. Ha nincs telepátia, akkor a véletlen törvényei alapján várhatóan 4 esetbôl átlagosan 1-ben fogja a vevô a helyes célképet választani, vagyis 25% lesz a "találati arány". Mintegy két tucat kutató végzett világszerte ilyen kísérleteket, mára mintegy 700 egyedi vizsgálat eredményei állnak rendelkezésünkre. Az eredmények azt mutatják, hogy a helyes célképet átlagosan az esetek 34%-ában választja ki a vevô. Ez igen szignifikáns eredmény, amely arra utal, hogy a telepátia -- legalábbis a leírt kísérlet révén meghatározott muveleti értelemben -- létezik. Távolbalátás A ganzfeld technika alkalmazása megmutatta, hogy mentális információcsere lehetséges a vevô megváltozott tudatállapotában (ganzfeldben). A távolbalátási kísérletben, legalábbis számos formája közül az egyikben, azt vizsgáljuk: lehet-e különleges tudatállapot és "adó" személy nélkül információt nyerni. Az egyik fajta távolbalátási kísérletben például egy több száz fényképbôl álló fényképgyujteményt használnak. Ezek közül valaki véletlenszeruen kiválaszt egyet -- ez lesz a célkép --, és félreteszi egy távoli helyre. A kísérleti alany ezután megpróbál információt nyerni a távoli képrôl, s rajzvázlatot készít róla vagy más módon leírja. Ezt megismétlik például 7 különbözô célképpel. A próba kiértékelésére számos különbözô módszert fejlesztettek ki, köztük igen kifinomult módszereket is. Az egyik gyakori (és könnyu) módszer az, hogy vesszük a hét célképet és a kísérleti alany hét válaszát, ezeket összekeverjük, majd felkérünk néhány független "ítélôbírót", hogy a válaszokat rangsorolja vagy párosítsa a célképekkel. Ha valóban volt információátvitel, akkor a válaszoknak jobban kell egyezniük a helyes célképekkel, mint a többi célképpel. Az elmúlt 25 évben több tucat kutató több ezer ilyen kísérletet végzett, több száz kísérleti alany részvételével. Az összesített adatbázis meggyôzôen mutatja, hogy valóban lehet információt szerezni távoli fényképekrôl, helyszínekrôl és eseményekrôl. Hasonló kísérletek segítségével sikerrel vizsgálták a prekogníció jelenségét is; ilyenkor a kísérleti alanyt arra kérték, hogy írjon le egy olyan fényképet, amelyet a jövôben fognak véletlenszeruen kiválasztani. Technikai jegyzet: Módszertan A parapszichológia ugyanazokat a módszereket használja, amelyeket más tudományterületek. A laboratóriumi vizsgálatokban a pszichológia, a biológia és a fizika kutatási módszereit alkalmazzák, a helyszíni vizsgálatokban a szociológia és az antropológia módszereit. E területek kutatási módszereirôl számos szakkönyv szól, így meg sem próbáljuk összefoglalni ôket. Ami a parapszichológia esetében különleges, az az, hogy igen nagy figyelmet kell szentelni a "hagyományos" magyarázatoknak. A pszí-jelenségeket ugyanis úgy definiáltuk, mint olyan jelenségeket, amelyekben nem hagyományos, tehát nem jelenleg ismert módon történik információátvitel. "ESP"-rôl például akkor beszélünk, ha valaki anélkül szerez tudomást valamely, a környezetében történô dologról, hogy az információhoz látás, hallás, érintés, szaglás vagy más ismert érzékszervi úton jutna hozzá, ill. hogy képes lenne a "célinformációt" valami módon kikövetkeztetni, kitalálni. Akkor beszélünk "PK"-ról, ha egy fizikai rendszer látszólag válaszol valakinek a szándékaira, noha nincs ismert fizikai kapcsolat a személy és a "célrendszer" között. A "nélkül" szó és a "nincs ismert ..." szókapcsolat nagyon gyakran felbukkan a pszí-jelenségek leírásaiban. A parapszichológiai kutatásoknak emiatt igen fontos eleme az ismert kapcsolatteremtési módok kiküszöbölése a laboratóriumi kísérletekbôl. Amikor értékeljük az emberek élménybeszámolóit, szintén alaposan meg kell vizsgálni az összes lehetséges kapcsolatteremtési módot. Az ESP-kutatások esetében ehhez ismerni kell az érzékelés, az észlelés, az emlékezet, a gondolkodás és a kommunikáció pszichológiáját, valamint az érzékelés és a mozgás biológiáját és fizikáját. A PK-vizsgálatoknál pedig fontos ismerni a "céltárgy" fizikai jellemzôit, muködését, és hogy mi minden lehet hatással rá. A helyszíni vizsgálatoknál és a legtöbb laboratóriumi vizsgálatnál fontos ismerni azokat a módozatokat, amelyek révén az emberek kommunikálhatnak, hatással lehetnek egymásra. A helyszíni (nem laboratóriumi) vizsgálatoknál természetesen sokkal nehezebb kiküszöbölni a hagyományos magyarázatokat, mint a laboratóriumban, mert nem tudjuk elôre megteremteni azokat a feltételeket, amelyek kizárják az emberek, ill. az emberek és a "céltárgyak" közötti hagyományos kapcsolatteremtési módokat. Még ha jól ellenôrzésünk alatt tartjuk vagy teljesen kiküszöböljük is az ismert kapcsolatteremtési módokat, akkor is mindig fennáll annak lehetôsége, hogy amit megfigyeltünk, pusztán véletlenül történt meg. Például, ha valaki látszólag ESP-vel tudomást szerez egy távoli eseményrôl, akkor lehetséges, hogy valójában csak találomra mondott valamit, ami véletlenül hasonlít a távoli eseményre. Ami pedig PK-hatásnak tunik valamely fizikai rendszeren, az talán csak egy véletlen változás, amely történetesen a megfelelô idôben történt. Emiatt fontos ismerni azokat a statisztikai módszereket, amelyekkel meg lehet állapítani, hogy mennyi a valószínusége annak, hogy az adott esemény véletlenül történt. El kell tudni dönteni továbbá, hogy mikor tekintjük a véletlent annyira valószínutlennek, hogy megalapozottan kimondhassuk: valóban pszí-jelenség történt. A helyszíni kutatások, terepvizsgálatok célja nem annak vizsgálata, hogy az emberek pszí-élményei valóban pszí-jelenségek-e. Ezek a kutatások inkább olyan kérdésekre keresik a választ, hogy "Mirôl számolnak be az emberek az általuk pszí-élménynek tartott tapasztalataik kapcsán?", "Hogyan befolyásolják ezek az élmények az emberek életét?", és "Befolyásolja-e az emberek pszichológiai alkata és kulturális háttere azt, hogy mennyire hajlamosak egyes tapasztalataikat pszí-élményeknek tekinteni?". Ez sima antropológiai, szociológiai vagy pszichológiai kutatás, és nem teszi szükségessé a hagyományos magyarázatok gondos kiküszöbölését. A terepvizsgálatok azért értékesek, mert az emberek által valóságosan átélt élményeket vizsgálják. Az ilyen élmények közé tartoznak a prekognitív álmok, testenkívüliség-élmények, telepatikus benyomások, aurák, elôzô életek emléknyomai, kísértetek jelenései és a poltergeistek. A kutatások révén információt nyerünk e jelenségek elôfordulásáról, fenomenológiájáról, valamint az élmények demográfiai és pszichológiai tényezôkkel való összefüggéseirôl. Bár a terepvizsgálatok, esettanulmányok általában nem csupán a szakemberek számára érthetôek, sôt, gyakran kifejezetten izgalmasak, bölcsen tesszük, ha elkerüljük azt a hibát, hogy az egyedi esetek alapján elhamarkodott következtetéseket vonunk le a pszí természetével kapcsolatban. Persze, mivel a spontán esettanulmányok a "nyers tapasztalatokra" összpontosítanak, ezzel sokszor olyan oldalát mutatják meg a pszínek, amely az ellenôrzött laboratóriumi kísérletekbôl gyakorta hiányzik. Az esettanulmányok lehetôséget adnak arra, hogy felismerjük az élmények mögött rejlô személyes jelentéseket és pszichodinamikai tényezôket, ez pedig fontos útmutatásokat adhat a pszí lehetséges mechanizmusait illetôen is. A laboratóriumi kutatások egyik fontos célja annak megállapítása, hogy a terepvizsgálatokban és spontán esettanulmányokban leírt élmények milyen mértékben igazolhatóak a ma használatos tudományos módszerekkel. Ha az élmények laboratóriumban ellenôrizhetônek, megismételhetônek bizonyulnak, akkor a laboratóriumi munka súlypontja áthelyezôdik a "bizonyítékorientált" kutatásról a "folyamatorientált" kutatásra, melynek célja az egyes jelenségek pszichológiai, élettani és fizikai mechanizmusainak felderítése. A parapszichológia fôbb bírálatai Az építô bírálat a tudományban alapvetô fontosságú, és az aktív pszí-kutatók többsége szívesen fogadja. Erôs szkepticizmusra számítanak, és valójában sok parapszichológus sokkal szkeptikusabb a pszít illetôen, mint azt a legtöbb "külsô" tudós gondolná. Annak viszont általában nem örülnek a parapszichológusok, hogy a parapszichológia leghangosabb bírálóinak némelyike valójában "álbírálatot" fogalmaz meg. Egyes szkeptikusok némelykor igen ellenséges hangvételu, ledorongoló kritikákkal állnak elô, s ezeket gyakran erôs meggyôzôdéssel vallott, elôítéletes álláspontból fogalmazzák meg. Az ilyen bírálatot nem építô kritikának szánják, hanem egész egyszeruen tekintélyelvu alapon próbálják a pszí lehetetlenségét "bebizonyítani". A tudomány körein kívül állók többnyire azt feltételezik, hogy a pszí-kutatás hasznáról szóló szkeptikus viták a tudományos eszmecserék szokásos szabályai szerint zajlanak. Sajnos nem mindig ez a helyzet. A lenézô hangvételu retorika és a személyeskedés túlságosan gyakran fordul elô a pszível kapcsolatos vitákban. A parapszichológia társadalomtudománya, illetve általában az, ahogyan a tudomány az anomáliákhoz viszonyul, rendkívül érdekes téma, és nagyon jól rávilágít a tudomány tényleges muködésének nagyon is emberi oldalaira. E téma részletesebb tárgyalása meghaladja e GYIK kereteit, Dean Radin The Conscious Universe címu könyve azonban részletesen taglalja. 1. Bírálat Bírálat: A látszólag sikeres kísérletek és eredményeik mögött valójában hanyag munka, rosszul képzett kutatók, módszertani hibák, szelektív adatközlés és statisztikai problémák állnak. Ennélfogva a pszí-jelenségekre egy szemernyi tudományos bizonyíték sincsen. Válasz: Ezekkel a kérdésekkel a kísérleti irodalom metaanalitikai áttekintései behatóan foglalkoznak. Az eredmények egyértelmuen mutatják, hogy a sikeres kísérleteket nem lehet ezekkel a kifogásokkal kimagyarázni. A Harvard Egyetem tudományos módszerekkel foglalkozó szakemberei megállapították, hogy a mai legjobb kísérleti pszí-kutatások messzemenôen megfelelnek a tudományosság normáinak, sôt, gyakran szigorúbb mércét állítanak maguk elé, mint a mai társadalom- és természettudományi kutatások általában. Továbbá, az évek során a parapszichológusok igen hatásosan cáfoltak egyes, egyedi vizsgálatokkal szemben felhozott bírálatokat. Az elmúlt évtizedben olyan kísérleti eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek gyakorlatilag az összes módszertani bírálat lehetôségét kivédik, még a csalás és az összejátszás lehetôségét is, például úgy, hogy szkeptikusokat is bevonnak a kísérletbe. 2. Bírálat Bírálat: A pszí-jelenségek megsértik a tudomány alapvetô, meghatározott korlátokat megszabó alapelveit, ennélfogva lehetetlenek. Válasz: Húsz évvel ezelôtt ez a bírálat meglehetôsen gyakran elhangzott az állítólagos pszí-jelenségekkel kapcsolatban. Azóta számos tudományterületen jelentôs elôrelépés történt, és a tudományos világszemlélet rohamléptekkel változik. A korlátokat megszabó alapelveket folyamatosan újradefiniálják. Továbbá, a parapszichológia alapvetô fontosságú tapasztalati adatbázisa ma már olyan anomáliákra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszeruen nem "tunnek el", így a fenti bírálat már nem meggyôzô, és egyre ritkábban hangzik el a kétkedôk szájából. Figyelembe véve a tudomány változásának mai ütemét, legjobb esetben is meggondolatlanság -- legrosszabb esetben pedig egyenesen esztelenség -- a pszít a lehetetlenségek birodalmába utalni. 3. Bírálat Bírálat: A parapszichológia nem tud felmutatni egyetlen "megismételhetô" kísérletet sem. Válasz: Sokan, amikor megismételhetô pszí-kísérletrôl beszélnek, általában olyasféle kísérletre gondolnak, mint amilyeneket általános iskolában a fizika- vagy kémiaórákon végeznek, például a gravitációs gyorsulás kimutatására vagy egyszeru kémiai reakciók demonstrálására. Az ilyen kísérletek kimenetelét mindig viszonylag kevés, jól ismert és jól ellenôrizhetô körülmény határozza meg, ezért gyakorlatilag bárki, bármikor megismételheti ôket: mindig muködni fognak. A parapszichológia, sôt, a legtöbb társadalomtudomány és viselkedéstudomány esetében azonban nem ragaszkodhatunk az ilyen szintu megismételhetôséghez. A pszí-kísérletekben általában nagy a változók száma, s ezek közül némelyiket kevéssé értjük, és nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk közvetlenül ellenôrizni. Ilyen körülmények között a tudósok statisztikai érvekkel demonstrálják a "megismételhetôséget" a szokásos, de korlátozó "ha létezik, akkor meg kell tudnom csinálni, amikor csak akarom" szemlélet helyett. Ha feltesszük, hogy a pszí nem létezik, akkor azt várhatnánk, hogy a kutatók a jól elvégzett pszí-kísérleteknek mintegy 5%-át "sikeresnek" (azaz statisztikailag szignifikánsnak) minôsítenék, egyszeruen a puszta véletlen folytán. De tegyük fel, hogy megfigyeléseink szerint 100, valóban elvégzett pszí-kísérlet közül következetesen és szabályszeruen mintegy 20 bizonyul sikeresnek. Rendkívül valószínutlen, hogy ez véletlenül van így, s ez azt sugallja, hogy a kísérletek némelyikénél valóban jelen volt valamiféle pszí-hatás. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy mindegy egyes kísérlet 80% valószínuséggel "kudarccal" végzôdik. Ha tehát egy kritikus megismételne egy pszí-kísérletet, hogy lássa, "létezik-e" a jelenség, s a kísérlet sikertelenül végzôdne, nyilvánvalóan helytelen volna az egyetlen kísérlet alapján kimondani, hogy a pszí nem létezik, mert nem megismételhetô. A kísérletek megismételhetôségének megállapítására van egy, széles körben elfogadott módszer: a metaanalízis. Ezt a kvantitatív módszert nagyon gyakran használják a társadalomtudományokban, a pszichológiában és az orvostudományban arra, hogy számos független kísérlet kutatási eredményeit összegezzék. Kb. 1985 óta sokféle pszí-kísérlet eredményeire alkalmazták a metaanalízist. Az analízisek nagy része azt állapította meg, hogy a kísérletek eredményei mögött nem a véletlen áll, s nem magyarázhatók módszertani hibákkal, szelektív adatközléssel, és egyéb feltételezett "normális" tényezôk hatásával sem. Egyetlen magyarázat marad: a pszí; s számos kísérlettípus esetében független kutatók kétségtelenül reprodukálni tudták a vizsgált jelenséget. Ugrás a következô oldalra Ugrás a GYIK elejére Copyright © 1995, 1996, 1997 Dean Radin (angol eredeti) Copyright © 1997 Szilágyi András (magyar fordítás) A fordítást szakmailag ellenôrizte: Vassy Zoltán. Tovább…

...	ego	2005.04.30. 12:11
x

De jó idő van végre.	ego	2005.04.27. 11:42
Csöndes, de nagyon kellemes, szép nap a mai. Szép gondolatok születnek ma.:) Este még jövök.:)

Hibázni rossz!	ego	2005.04.26. 23:10
A napom nem volt rossz, de hibázni rossz érzés.

Ma, csak Babits és az átgondolás...		2005.04.23. 00:19
Egy gyönyörű vers Babits Mihálytól. Egyszerűen kell ide! Mert olyan sokszor kérdeztem az Istent magam is.   ISTEN GYERTYÁJA Engem nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok, itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád - mit akarsz velem, Isten? Inog a láng már és tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben. - S új szelek jönnek, fattyu-vihar, vakarcs-poklok szégyen-fuvalma - mit akarsz velem, Isten? Szégyen-szél, fattyu-lehellet is zord annak, aki mezitlen: gyötörni tud, eloltani nem, míg viaszom csöppig kisírom - mit akarsz velem, Isten? Mért tart magasra nagy tenyered? és milyen éj vize zug lenn, hol sisteregve kiszenvedek ha majd kegyetlen beledobsz, hogy körmödre ne égjek, Isten?   Tovább…

Most egy ideig visszavonulok.:)		2005.04.20. 10:35
Megvan az a gyerek bennem! álmodtam róla, magamról, páratlanul rosszat. Az álom, olyan rossz volt, hogy felriadtam, nem írom le, képtelenség.   "Még mindig bántják!"   Álmodni nem akarok rólam, róluk! Kicsit elszomorító, talán holnap több sikerrel leszek.:) Egyébként minden ok.

...	ego	2005.04.19. 11:16
Nagyon kellemes, dolgos nap, ez a mai. Kicsit magamra találtam, tök jó.:)) Köszönet Casandrának! :-)) Tovább…

...	ego	2005.04.18. 10:49
Vacak egy nap ez a mai. szavakkal jellemezve: borús, keserű, sötét, szomorú, cselédes, gondolkodós, súlyos. .   Mi a fenét keresek én itt? április 30-ig van szerződésem, aztán ismét és még mindig a bizonytalanság. Munkát kell találnom. De hol??? Bízom a délutánban, talán derűsebb lesz. Az esténk, nagyon kellemes, családias. Jól alakult a nap vége, finomat főztem.:) A gyerekek helyesek voltak.:) Tovább…

macska a háztetőn.:)))	Dolgos, kiváló nap!	2005.04.17. 16:51
Tetőjavítás   A tériszonyomat kellett ma lekűzdeni. :)) Nem semmi volt. A létrának legalsó fokán is hátborzongató iszonyat fogott el, de fölmentem! A párom bezzeg, nem vacakolt. Elkészült a tető, egyik fele.:)     Ez egy igazán szuper jó nap.   Ami hasznos annak, aki kapja, nincs terhére annak sem aki adja. (Cicero)   Köszönetem a cserepekért!       Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk